2.2.6. Térközszabályozás
A térközszabályozás vagy proxemika az állatok társadalmának is egyik meghatározó elve. Az emberi társadalomban az interakciókhoz rögzült távolságot sem csak a kommunikáció feltételei (a partnerek látása, hallása) szabályozzák, hanem a kulturális tradíciókban – eltéréseket mutató – kialakult normák. A partnerek közti távolság a viszonyt kommunikálja – feltéve, ha az íratlan szabályokat mindenki betartja. Viszont az is tény, az ember semmire sem olyan érzékeny, mint ha valaki az intimitását sérti, azaz betolakszik az intim területre. Kivéve, ha ezt a szexuális közeledés jelzéseként értelmezi.
A térközszabályozás vizsgálata Edward T. Hall amerikai kutató nevéhez fűződik. Az amerikai normák alapján Hall a következő távolságtípusok interakciós jelentését rögzíti.
1. nagyon közeli – a halk suttogás is hallható;
2. közeli (kb. fél méter) – a suttogást még hallani;
3. viszonylag közeli (nem távolabb egy méternél) – helyiségben halkan lehet ilyen térközzel beszélni, szabadban normál hangon;
4. közeli semleges – a bizalmas témák megbeszéléséhez, halk hangon;
5. távoli semleges (másfél – két méter) – normális hangvétel szükséges;
6. nyilvános (két-három méter) – hangos normál beszéd, általában nyilvános helyzetben;
7. termen át – közönség előtti előadás, szónoklat;
8. a távolság nyújtása – elmenetben levő közlés, integetés távozáskor.
Az interakcióban résztvevők közötti viszony, illetve a kommunikációs feltételek figyelembevételével négy távolságtípust különböztetünk meg:
1. Bizalmas és intim távolság: 0 – 0,5 méter. A 0,25 méteren belül a közelség intim. Hallható a halk suttogás, a szem a partner testének kis, közeli részére fókuszál, nagy szerepe van a szaglásnak, lehetőség van a partnerek közi érintésre. 0,25-0,50 méter: bizalmas távolság van a partnerek között. A suttogás zárt helyen, a halk hang szabadban is pontosan érthető. Továbbra is érezhetik egymás illatát a partnerek és megérinthetik a másikat.
2. Személyes távolság: 0,5-1,2 méter. A beszéd halk zárt térben. Alkalmas térköz a bizalmas, személyes témákat megbeszélni. A szaglás szerepe csökken, a partner teste csaknem teljes egészében a látószögbe kerül.
3. Társasági távolság: 1,2 – 3,0 méter. Normál hangerejű beszédre alkalmas. A partner alakja teljesen látható, a szaglás (normál esetben) elveszti jelentőségét. Hivatalos témák megbeszélésére, udvariassági beszélgetésekre megfelelő távolság.
4. Nyilvános távolság: 3,6 – 7,5 méter. Általában előadás, közösség előtti nyilvános megszólalásra megfelelő térköz. Csak a hangos beszéd érthető.
Hall – mint maga is írja – normáit az amerikai szokások alapján írta le, utalva arra, hogy az egyes kultúrák eltérően szabályozzák a proxemikus kapcsolatokat. Általánosságban is megállapítható: noha a távolságtartás általában nem tudatos cselekvés következménye, a kommunikáló felek rosszul élik meg, ha a személyes térbe betör valaki. Cselekedete olykor alapvető félreértésre adhat okot. A proxemikus normáktól való eltérés adódhat az egyik kommunikációs partner túl tudatos cselekvéséből, amikor a rangkülönbség kifejezésére betartja a „három lépés távolságot”, azaz a személyes távolság helyett a társaságit választja. És természetesen az is tudatos elhatározás, ha az ellenkező nemhez tartozó személy intim zónájába nyomul be valaki. Ez ugyanis a kifejezett érdeklődést adja tudtul, sőt kezdeményei a bizalmasabb kapcsolatot. A viszonynak nem megfelelő vagy nem kívánt távolság oly módon hárítható el, ha a „sértett” hátralép. A poxemikus tér tehát a személyiség bonyolult reakciójának eredménye, mindenképp egy védekező, a saját intimitás tiszteletét megkívánó magatartás eredménye. Épp ezért, ha hivatalos látogatáson, megbeszélésen, de akár baráti viziten is hellyel kínálnak, nem árt megtudakolni, melyik a vendéglátó házigazda helye, széke, hogy nehogy megsértsük magánterületét. Mivel a hétköznapi kommunikációban a személyes távolság a leggyakoribb, ennek megsértése tehát a leggyakoribb hiba. A proxemikus tér szándékolt vagy véletlen megsértése az érintés. Alapvető szabálynak tekintjük, hogy a hivatalos gesztuson kívül (kézfogás) nem érintjük meg beszéd partnerünket, kivéve, ha ő jelzéseivel ezt igényli. A funkció nélküli érintés ugyanis általában visszatetszést kelt a megérintettben, azt tolakodásnak, bizalmaskodásnak, esetleg agressziónak vagy épp a szexuális érdeklődés jelének tartván. Azaz tehát, ha egy férfi nem akar abba a gyanúba keveredni, hogy szexuálisan molesztálja a nőket, a bizalmaskodás e formájáról szokjon le. Amint a nőnek is tudnia kell, hogy az általa kinyilvánított jelzés a férfiaknak mit üzen. Az érintésnek egy sajátos, egyik legintimebb változata a puszi, a csók. Közelebbi ismerősök vagy bizonyos alkalmakkor idegenek is (családi ünnepek, szilveszteri koccintás) arcon csókolják egymást. Ezt azonban egymáshoz hajolva teszik, azaz testük, főleg csípőjük, legalább 15 cm távolságra van. Ugyanez érvényes olyan esetben, amikor házaspárok ellenkező nemű tagjai csókkal üdvözlik egymást. Egészen közel egymáshoz a szerelmesek kerülnek, akik egymás intim zónájába hatolva, egymáshoz szorítják testüket, csípőjüket. Ez azonban már más: felfokozott, az adrenalin szint emelkedését, a nemi hormon kiválasztást fokozó állapot, és mindkét fél kölcsönös igényét, vágyát szolgáló térköz.