2.2.2. Tekintet

A tekintetnek, a nézésmódnak már az állati kommunikációban is nagy szerepe van. A kihívó magatartás, az összecsapásra készülődés eszköze a hosszú, kitartó nézésmód. A szem a törzsfejlődés során kialakult bonyolult látószerv, amely férfias és nőies vonásokat hordoz. Az ideghártyáján levő hét millió kúp alakú sejt a színeket különbözteti meg, s e tekintetben a nők előnyben vannak. Változatosabb kúp alakú sejtekkel rendelkeznek, s ez magyarázza a nők azon képességét, hogy árnyaltabban tudják értékelni és leírni a színeket. Emellett szélesebb perifériás látással is rendelkezik, amely képesség a több tízezer éves tapasztalattal, a kicsinyek megóvásának kötelezettségével magyarázható.

„A szem a lélek tükre” – fogalmazza meg a szólás azt a régi igazságot, hogy a szemmozgás kifejezi az érzelmeket, a szándékot. „Nézz a szemembe, ha velem beszélsz” – mondja az ingerült atya, ha gyermeke, nyilván okkal, lesüti a szemét valamely számonkérés közben. A tekintet elrejtésével igyekszik ugyanis kivonni magát a kommunikációból, illetve érzelmét elrejteni. Aligha véletlen hordják sokan a sötét napszemüveget nem napos időben is. Amint kártyázás, társasjáték közben is sokan szeretnek sötét szemüveg mögé bújni, akadályozva a partnereket, hogy le tudják leolvasni a szemgolyó mozgásáról a parti állását. A szerelmesek kitágult pupillával néznek egymásra felfokozott érzelmeik következtében s egyben azokat kifejezve, ezáltal izgalmat keltve a másikban.

Az emberi kommunikációban a tekintet irányának, és időtartamának jelentése van. Bár a beszédben résztvevő partnerek egymásra tekintése „öntudatlan” tevékenység, számos esetben a kommunikációt befolyásoló tudatos (eltervezett, szándékoltan kivitelezett) aktusról van szó. A társadalmi életben a nézésmódokat az egyes kultúrák szabályozzák. Az európai kultúrában különbség van a nézés és a megbámulás között, ez utóbbit az illem, a tradíció általában nem engedi. A hosszas egymásra tekintés a szerelmesek joga. Valamely embertársunk kitartó nézése fixírozásnak számít, a kapcsolatkeresés nyilvánvaló jeleként. Ha nincs ilyen szándékunk, nem nézzük hosszan az utcán velünk szemben közlekedőket, de ránézünk a szembejövőre, mintegy tudomásul vesszük. Amint azonban az adott távolságon (vö. még proxemika) belül ér, levesszük róla a szemünket. Ha zárt, szűk térbe lépünk, sorba vesszük nézésünkkel a jelenlevőket, anélkül, hogy valakinek az arcán hosszabban időznénk – majd valamely semleges helyre – esetleg fokuszálatlanul – fordítjuk tekintetünket. Az elemi kulturáltsághoz tartozik, hogy nem bámuljuk meg testi hibás, balesetet szenvedő, szerencsétlen, esetleg nekünk kiszolgáltatott helyzetben levő embertársunkat.

A tekintet kifejez szimpátiát és szabályozó szerepe is van. Befolyásoló jelzésként ösztönzi beszélgető partnerünket. A kitartó figyelem jelzi, hogy érdekel mondanivalója. Ellenkező esetben a tekintet üressége, merevsége, egy adott pont kitartó nézése visszajelzés a beszélő személynek: partnere nem érti az elhangzottakat vagy fáradt, esetleg érdektelen számára.

A nézésmódnak ugyanolyan jelentősége van mint az irányultságnak, befolyásolhatja a kommunikáció eredményességét. Allan Pease a következő nézésmódokat különbözteti meg. A hivatalos nézés tárgyaló partnerünk vagy üzletfelünk homlokára irányul a szem, orr, homlokcsont találkozásának pontjára. Ha nem pillantunk lejjebb, az interakció irányítása nálunk marad. A társasági nézés során a tekintet a szemek-száj háromszög által határolt területre összpontosul. A bizalmas nézés a szemvonaltól lefelé eső területre irányul. Közeli találkozásnál a szemtől a mellig eső testfelületre, távolabbi nézésnél pedig a szem és combtő határolta részre (Pease 2000, 110-111). Itt azonban meg kell jegyeznünk Jared Diamond azon megállapítását, miszerint az emberi evolúció, a két lábra állás következtében a férfiak tekintete női beszélgetőpartner esetében először is a mellre irányul, mint a legnyilvánvalóbb, látható nemi szignálra (Diamond 2002).