„A szem a lélek tükre” – fogalmazza meg a szólás azt a régi igazságot, hogy a szemmozgás kifejezi az érzelmeket, a szándékot. „Nézz a szemembe, ha velem beszélsz” – mondja az ingerült atya, ha gyermeke, nyilván okkal, lesüti a szemét valamely számonkérés közben. A tekintet elrejtésével igyekszik ugyanis kivonni magát a kommunikációból, illetve érzelmét elrejteni. Aligha véletlen hordják sokan a sötét napszemüveget nem napos időben is. Amint kártyázás, társasjáték közben is sokan szeretnek sötét szemüveg mögé bújni, akadályozva a partnereket, hogy le tudják leolvasni a szemgolyó mozgásáról a parti állását. A szerelmesek kitágult pupillával néznek egymásra felfokozott érzelmeik következtében s egyben azokat kifejezve, ezáltal izgalmat keltve a másikban.

Az emberi kommunikációban a tekintet irányának, és időtartamának jelentése van. Bár a beszédben résztvevő partnerek egymásra tekintése „öntudatlan” tevékenység, számos esetben a kommunikációt befolyásoló tudatos (eltervezett, szándékoltan kivitelezett) aktusról van szó. A társadalmi életben a nézésmódokat az egyes kultúrák szabályozzák. Az európai kultúrában különbség van a nézés és a megbámulás között, ez utóbbit az illem, a tradíció általában nem engedi. A hosszas egymásra tekintés a szerelmesek joga. Valamely embertársunk kitartó nézése fixírozásnak számít, a kapcsolatkeresés nyilvánvaló jeleként. Ha nincs ilyen szándékunk, nem nézzük hosszan az utcán velünk szemben közlekedőket, de ránézünk a szembejövőre, mintegy tudomásul vesszük. Amint azonban az adott távolságon (vö. még proxemika) belül ér, levesszük róla a szemünket. Ha zárt, szűk térbe lépünk, sorba vesszük nézésünkkel a jelenlevőket, anélkül, hogy valakinek az arcán hosszabban időznénk – majd valamely semleges helyre – esetleg fokuszálatlanul – fordítjuk tekintetünket. Az elemi kulturáltsághoz tartozik, hogy nem bámuljuk meg testi hibás, balesetet szenvedő, szerencsétlen, esetleg nekünk kiszolgáltatott helyzetben levő embertársunkat.

A tekintet kifejez szimpátiát és szabályozó szerepe is van. Befolyásoló jelzésként ösztönzi beszélgető partnerünket. A kitartó figyelem jelzi, hogy érdekel mondanivalója. Ellenkező esetben a tekintet üressége, merevsége, egy adott pont kitartó nézése visszajelzés a beszélő személynek: partnere nem érti az elhangzottakat vagy fáradt, esetleg érdektelen számára.