3. A kikérdezés módszere

A kikérdezésről általában:

Lényege: valamely kutatás keretében kérdések segítségével információt gyűjtünk.

Alkalmazás:

• egyének, csoportok együttes jellemzőinek felderítése (ismeret, vélemény, élmények, attitűdök, motívumok, életmód),
• összefüggések feltárása, tendencia megismerése, szabályszerűség igazolása, illusztrálása.

A kikérdezés helye, szerepe:

• módszere: önállóan vagy más módszerekkel kombinálva,
• előzetes tájékozódás idején vagy a kutatás fő fázisában.

A kikérdezés alapváltozatai:

a) Szóbeli: a kérdező és a kérdezett között személyes kapcsolat van.

• kikérdezettek száma szerint: egyéni, csoportos,
• a kikérdezés sajátosságai szerint:
• interjú: strukturálatlan, strukturált, mély, narratív
• klinikai beszélgetés
• exploráció

b) Írásbeli: nem szükséges a kérdező személyes jelenléte

• kikérdezettek száma szerint: egyéni, csoportos,
• a kikérdezést szolgáló eszköz jellege szerint:
• kérdőíves felmérés,
• attitűdvizsgálat,
• időmérleg-készítés.

Kérdéstípusok:

A) A kérdések funkciója szerint:

• fő kérdések (a kutatási problémára irányuló kérdések),
• kiegészítő kérdések (az információszerzés megbízhatóságát növelik):
  • demográfiai (nem, életkor, iskolai végzettség),
  • bemelegítő (a kikérdezett tartózkodásának oldása, a témára való ráhangolás),
  • kontroll- vagy keresztkérdések (a kikérdezés folyamatába tervszerűen beépített ellenőrző kérdések),
  • levezető kérdések (zárják a kikérdezést, feladatuk a hangulati és tartalmi feloldás)

B) A válaszoló mozgástere szerint:

• nyílt (nézetek, vélemények, motívumok feltárására ® korlátlan mozgástér),
  • egyértelmű, rövid válaszokat inspiráló kérdések,
  • önálló nézet közlését igénylő kérdések,
  • terjedelmesebb kifejtést igénylő kérdések
• zárt
  • feleletválasztás,
  • összehasonlító rangsorolás,
  • kijelentések értékelése (intenzitáskérdések),
  • utasítások