6. feladat
Olvasnivaló
6. Az értékelési folyamat egyik
kulcskérdése, hogy a mért tanulói teljesítményeket, milyen elváráshoz, alaphoz
viszonyítjuk. Az értékelési eljárásokat az értékelés viszonyítási alapja
szerint két csoportba sorolhatjuk:
Olvassa el az alábbi szövegeket, majd fogalmazza meg az egyes értékelések előnyeit, hátrányait!
„Az értékelés esetében felmerül a viszonyítás problémája. Az értékelés mindig két fázisra osztható. Először adatokat kell gyűjteni a tanulók teljesítményéről: meg kell hallgatni a feleletet, meg kell íratni és ki kell javítani a dolgozatot, meg kell vizsgálni a tanulók önálló munkáját stb. A második fázis a szűkebb értelemben vett értékelés, amelynek során az eredményeket összevetjük a követelményekkel. Ez a viszonyítás azonban többféle lehet.
Az egyik, ha a teljesítményeket csak a követelményekhez viszonyítjuk, és értékelésünk azt fejezi ki, hogy az előre meghatározott kritériumoknak megfelel-e - és milyen mértékben felel meg - a tanulói teljesítmény, akkor kritériumorientált értékelésről beszélünk.
A másik, ha a tanulók teljesítményét egymáshoz is viszonyítjuk, vagyis az is számít, hogy egymáshoz képest hogy helyezkednek el: az egyéni eredmény hogy viszonyul az átlaghoz, a tanulók hány százaléka helyezkedik el fölötte vagy alatta, akkor az értékelés normaorientált.
Az iskolai gyakorlatban általában a kétféle szemlélet valamilyen keverékével lehet találkozni. A tisztán kritériumorientált értékelés alkalmazásakor előfordulhat, hogy mindenki egységesen rossz, vagy ellenkezőleg mindenki egységesen jó osztályzatokat kap, a mezőny tehát nem húzódik szét. Ez az értékelés objektivitása szempontjából jó és igazságos. Azonban kétségkívül mindkét eset demotivál: az előbbi esetenként tragikus mértékben, az utóbbi pedig csak azáltal, hogy a tanulók egy része nagyobb teljesítményre lenne képes, mint amennyivel ez az értékelési forma megelégszik. A következetesen normaorientált értékelés nagy hátránya az, hogy nem világosak a követelmények, azok mintegy mozgó jellegűek: a jobban teljesítő tanulócsoportban magasabbak, mint az alacsonyabban teljesítők között. Ebből következik, hogy ugyanaz a teljesítmény az egyik tanulócsoportban kiválónak, a másikban közepesnek, a harmadikban egyenesen gyengének minősülhet. Még súlyosabb következmény, hogy ez az értékelési forma logikai szükségszerűséggel termeli ki a gyenge eredményeket: a jelesnek csak akkor van értelme, ha elégséges is van." (Radnóti, 2007. 136. o.)
Normaorientált értékelés esetén egy adott populáció (pl. osztály) jellemzőivel történik az összehasonlítás. Vagyis, ha a résztvevők teljesítményét a csoport (minta, populáció) átlagához viszonyítjuk, akkor normaorientált értékelésről beszélhetünk. Ez természetesen azt is eredményezheti, hogy a csoport teljesítményétől függően egy adott (állandó) egyéni teljesítmény alacsonyabbnak és magasabbnak is minősülhet. Így tudjuk például egy megyei tantárgyi tudásszint felmérése után az iskolákat, az osztályokat és a tanulókat tudásuk alapján sorba rendezni. A viszonyítási alap lehet például a megyei vizsgálat során elért átlagos pontszám. Ezt vetjük össze a különféle részminták átlagával (iskolai átlag), vagy a tanuló által elért pontszámmal (egyéni sorrend). Vizsgaeredmények alapján így lehet kiválasztani például a legjobb 10 főt (akiket alkalmazunk).
Kritériumorientált értékelés esetében az oktatási célokhoz, követelményekhez (tantervi előírásokhoz) viszonyít a pedagógus. Vagyis a tudásszintet egy előre meghatározható külső mutatóval vetjük össze (elvárás, követelmény stb.), akkor kritériumorientált értékelésről beszélhetünk.
A fenti két kategória hatással van a pedagógiai értékelés tervezésére (pl. feladatok készítése) és az eredmények elemzésére (pl. statisztikai kiértékelés) egyaránt.
Az iskolai gyakorlatban a tanulók teljesítményének tanári értékelésében előfordul, hogy az objektív kritériumorientált értékelés helyett a szubjektív normaorientált értékelést alkalmazzák. Ezért lehetséges, hogy két párhuzamos osztályban ugyanazon teljesítményszint minősítése (osztályzata) eltérő.
- normaorientált értékelés,
- kritériumorientált értékelés.
Olvassa el az alábbi szövegeket, majd fogalmazza meg az egyes értékelések előnyeit, hátrányait!
„Az értékelés esetében felmerül a viszonyítás problémája. Az értékelés mindig két fázisra osztható. Először adatokat kell gyűjteni a tanulók teljesítményéről: meg kell hallgatni a feleletet, meg kell íratni és ki kell javítani a dolgozatot, meg kell vizsgálni a tanulók önálló munkáját stb. A második fázis a szűkebb értelemben vett értékelés, amelynek során az eredményeket összevetjük a követelményekkel. Ez a viszonyítás azonban többféle lehet.
Az egyik, ha a teljesítményeket csak a követelményekhez viszonyítjuk, és értékelésünk azt fejezi ki, hogy az előre meghatározott kritériumoknak megfelel-e - és milyen mértékben felel meg - a tanulói teljesítmény, akkor kritériumorientált értékelésről beszélünk.
A másik, ha a tanulók teljesítményét egymáshoz is viszonyítjuk, vagyis az is számít, hogy egymáshoz képest hogy helyezkednek el: az egyéni eredmény hogy viszonyul az átlaghoz, a tanulók hány százaléka helyezkedik el fölötte vagy alatta, akkor az értékelés normaorientált.
Az iskolai gyakorlatban általában a kétféle szemlélet valamilyen keverékével lehet találkozni. A tisztán kritériumorientált értékelés alkalmazásakor előfordulhat, hogy mindenki egységesen rossz, vagy ellenkezőleg mindenki egységesen jó osztályzatokat kap, a mezőny tehát nem húzódik szét. Ez az értékelés objektivitása szempontjából jó és igazságos. Azonban kétségkívül mindkét eset demotivál: az előbbi esetenként tragikus mértékben, az utóbbi pedig csak azáltal, hogy a tanulók egy része nagyobb teljesítményre lenne képes, mint amennyivel ez az értékelési forma megelégszik. A következetesen normaorientált értékelés nagy hátránya az, hogy nem világosak a követelmények, azok mintegy mozgó jellegűek: a jobban teljesítő tanulócsoportban magasabbak, mint az alacsonyabban teljesítők között. Ebből következik, hogy ugyanaz a teljesítmény az egyik tanulócsoportban kiválónak, a másikban közepesnek, a harmadikban egyenesen gyengének minősülhet. Még súlyosabb következmény, hogy ez az értékelési forma logikai szükségszerűséggel termeli ki a gyenge eredményeket: a jelesnek csak akkor van értelme, ha elégséges is van." (Radnóti, 2007. 136. o.)
Normaorientált értékelés esetén egy adott populáció (pl. osztály) jellemzőivel történik az összehasonlítás. Vagyis, ha a résztvevők teljesítményét a csoport (minta, populáció) átlagához viszonyítjuk, akkor normaorientált értékelésről beszélhetünk. Ez természetesen azt is eredményezheti, hogy a csoport teljesítményétől függően egy adott (állandó) egyéni teljesítmény alacsonyabbnak és magasabbnak is minősülhet. Így tudjuk például egy megyei tantárgyi tudásszint felmérése után az iskolákat, az osztályokat és a tanulókat tudásuk alapján sorba rendezni. A viszonyítási alap lehet például a megyei vizsgálat során elért átlagos pontszám. Ezt vetjük össze a különféle részminták átlagával (iskolai átlag), vagy a tanuló által elért pontszámmal (egyéni sorrend). Vizsgaeredmények alapján így lehet kiválasztani például a legjobb 10 főt (akiket alkalmazunk).
Kritériumorientált értékelés esetében az oktatási célokhoz, követelményekhez (tantervi előírásokhoz) viszonyít a pedagógus. Vagyis a tudásszintet egy előre meghatározható külső mutatóval vetjük össze (elvárás, követelmény stb.), akkor kritériumorientált értékelésről beszélhetünk.
A fenti két kategória hatással van a pedagógiai értékelés tervezésére (pl. feladatok készítése) és az eredmények elemzésére (pl. statisztikai kiértékelés) egyaránt.
Az iskolai gyakorlatban a tanulók teljesítményének tanári értékelésében előfordul, hogy az objektív kritériumorientált értékelés helyett a szubjektív normaorientált értékelést alkalmazzák. Ezért lehetséges, hogy két párhuzamos osztályban ugyanazon teljesítményszint minősítése (osztályzata) eltérő.
|
|
ELŐNYEI |
HÁTRÁNYAI |
|
Normaorientált értékelés |
|
|
|
Kritériumorientált értékelés |
|
|
6.1. Kiscsoportokban vitassák meg az egyes értékelések előnyeit, hátrányait!