Az 1849. október 9-én kibocsátott kormányrendelet a magyar iskolaügy szervezetének irányítását szabályozta. A tervezet részben a porosz oktatás elméleti és gyakorlati rendszerén alapult.³⁰³ A Habsburg politika központosító törekvésének felelt meg az az elképzelés, hogy a nevelés és oktatás fölött az állam gyakorolja a főfelügyeletet. A kormányzat következetesen törekedett arra, hogy minden gyermek részesüljön legalább annyi és olyan minőségű nevelésben-oktatásban, amelyet a népiskola nyújt. Fontos szerepet kap a tantervben a komplexitás, egyrészt ügyelnek az egyes tantárgyak egymással való kapcsolatára, egymásra gyakorolt hatására, másrészt a tantárgyak nagyobb teret, nagyobb óraszámot is kaptak.³⁰⁴ A Leo Thun vallás- és közoktatási miniszter által előterjesztett tervezet természetesen hangsúlyosan foglalkozott a történelem oktatásával is. A szabadságharc után különösen aktuális és frekventált volt ez a kérdés.

A legnagyobb változást az jelentette, hogy a magyar nemzeti tematikájú történelemoktatás háttérbe szorult, továbbá a történelem a földrajzzal együtt integrált tantárgyként szerepelt a tervezetben (mit der Geographie verbunden;³⁰⁵ Geschichte und Geographie in enge Beziehung zu einander zu bringen³⁰⁶). Mind a földrajzot, mind a történelmet egymástól el nem különíthető tudományként jeleníti meg az Entwurf. A történelmet nevezik egyfajta (vezető, mértéket biztosító) fonalnak (die Geschichte den Faden bilde).³⁰⁷ A földrajz és a történelem együttes tárgyalása részben - az Entwurf utalása szerint - Ernst Kapp (1808-1896) 1845-ös kiadású tervezetén (Leitfaden beim ersten Schulunterricht in der Geschichte und Geographie, 1833.),³⁰⁸ részben a porosz iskolákban már használt rendszeren alapult.³⁰⁹ A porosz hatás annak is köszönhető, hogy a tervezet megalkotói Franz Exner prágai egyetemi tanár és Hermann Bonitz porosz klasszika-filológus professzor (1849-ben került a bécsi egyetemre) voltak.³¹⁰

Ernst Kapp, a mindeni gimnázium tanára a természeti törvényszerűségek érvényesülését vizsgálta az emberiség történetében Karl Ritter (1779-1859) és Hegel (1770-1831) nyomán. A Kapp által összeállított „vezérfonal" megfelelt a kor természettörténeti (naturgeschichtliche), illetve a német területen a 17. század végétől domináló organikus, államismereti szemléletnek.³¹¹ Míg az Entwurf sikeres modellnek titulálta Kapp tervezetét,³¹² a kortársak közül többen újnak, illetve kidolgozatlannak tartották az elképzelést, és emiatt a két diszciplína egymáshoz való viszonyát kiegyenlítetlennek (ungeebnet).³¹³ Egyébként az egyetemes történelem hangsúlyos jelenléte a porosz tantervekben is megfigyelhető.³¹⁴ A földrajz mellett a kronológia alkotta a tanítás vázát.

Az algimnáziumban (I-IV. osztály) elsősorban az egyetemes történelem, illetve a Habsburg birodalom (és leginkább Bécs) szempontjából tárgyalták a történelmet, más államokat csak ott szerepeltetett, ahol azok Ausztriával kapcsolatosak voltak.³¹⁵

A tervezet két célt fogalmaz meg a történelemmel kapcsolatban, egyrészt a fontosabb személyek és események (név szerint az osztrák történelemből),³¹⁶ másrészt a kronológiai összefüggések alaposabb ismeretét. A főgimnáziumban bővült a tananyag, a korábbi tantervi eljárás és az új szemlélet szintézisét tapasztaljuk. Egyrészt a koncentrikus tananyag-elrendezéssel hangsúlyos szerepet kap az ókori görög és római történelem, másrészt „a hazai történelmi fejlődés alaposabb ismerete". Természetesen ez utóbbi alatt elsősorban a Habsburg történelmet kell értenünk. A történelmi témák intenzíven összekapcsolódtak a földrajzi viszonyok ismeretével,³¹⁷ egyfajta előkészületnek tekintik a történelem későbbi tanulmányozásához.³¹⁸

Az algimnáziumra vonatkozó tervezetben megszabott időhatárok is azt mutatják, hogy - érthetően - nem a magyar történelemhez kötik azokat. A II. osztályban három órán foglalkoznak a 476 előtti időszakkal, intenzíven ügyelve a vallási kérdésekre. A III. osztályban 476-tól 1648-ig, a 30 éves háború végéig tárgyalják a történelmet, az első félévben az európai középkori történelmet, a második félévben az osztrák történelmet világtörténeti kitekintéssel (Oesterreichische Geschichte ... mit Berücksichtigung der Hauptmomente der Weltgeschichte³¹⁹; Die neuere Geschichte ... wesentlich als Geschichte des österreichischen Staates zu behandeln."³²⁰). A IV. osztály első félévében az újkori osztrák történelem (Schluss der österreichischen Geschichte) alkotja a tananyagot, míg a második szemeszterben egyfajta honismereti képzés (Vaterlandskunde) körvonalazódik, amely elsősorban az osztrák területekre, illetve a jelenkori állapotokra fókuszál.³²¹

A főgimnáziumokban folytatott történelemtanítás céljaként a világtörténelem legfontosabb eseményeinek és összefüggéseinek áttekintését, illetve a görögök, rómaiak és a Habsburg Birodalom történeti fejlődésének ismertetését fogalmazta meg, természetesen a földrajzi kontextussal együtt, amiről biztos tudást (ein sicheres Wissen) irányoz elő a tervezet.³²² E koncepció mögött az áll (és ezzel indokolja), hogy fejlődési folyamatokat kíván azok teljességében bemutatni, vagyis „arra az államra helyeződjék az ábrázolás súlypontja, amelyiktől valamely új, messzeható mozgalom kiindult. Csak így lehet minden fejlődést a maga sajátos lényege szerint megérteni."³²³ Ezért fűzi fel az újkori történelem tanítását az osztrák államéra.

Kihangsúlyozza, hogy a főgimnáziumi történelemoktatásnak többnek kell lennie, mint az alapfokú oktatásban elhangzottak újbóli átismétlése, sokkal inkább a „történelem épületének" már lerakott alapokon történő át- és továbbépítése.³²⁴

Az első osztályban a népvándorlás koráig tart a tananyag, az első félévében a görög, a másodikban a római históriát tárgyalják, különös tekintettel a vallási, művészeti, irodalmi fejlődésre. A II. évben a népvándorlás korától a 15. század végéig tekintik át, míg a III. évben az újkori és jelenkori történelmet. A gimnázium utolsó évében az osztrák birodalom tartományainak történetére fókuszálnak, különös tekintettel az osztrák területekre. Ebben az évben kiemelt helyet kap az oktatásban a statisztika. A főgimnáziumban minden évben heti 3 órában tartanak történeti tárgyú órákat.

Történeti tárgyú szövegekkel a latin oktatás során is találkoztak a diákok. Ezt azért is hangsúlyozni kell, mert a főgimnázium első és második osztályában kronológiailag követték a római birodalom történetét, ezzel a latin oktatás egyfajta párhuzamos és - a forrásértelmezés révén - alapos történelmi jellegű oktatást prezentált. Az Entwurf rendelkezése szerint az algimnázium III. osztályában Cornelius Nepostól kellett olvasniuk heti három órában úgy, hogy az év végére a szerző írásának nagy részével végezniük kellett.³²⁵ A IV. osztályban Caesar Bellum Gallicumát olvasták heti 3 vagy 4 órában.³²⁶ A főgimnázium I. osztályában Livius I. könyvéből vették a fontosabb részeket, a patríciusok és plebejusok harcát, illetve Róma Hannibál elleni küzdelmeit tartották szükségesnek (müssen nothwendig gelesen werden).³²⁷ A II. osztályban a polgárháború korával foglalkoztak Sallustius és Caesar munkái alapján, a III.-ban viszont nem került elő historiográfiai szöveg, majd a végzős osztály Tacitus Agricola-ján vagy Germania-ján pallérozhatta latin és históriai tudását.³²⁸ 1849 után tanulságosnak és logikusnak hat, hogy a köztársaság korának végéig tárgyalták a történelmi részt, kihangsúlyozva a polémiákat, míg a császárkor időszakát valójában nem tárgyalták, Tacitustól is olyan szövegeket választottak, melyek kevéssé érintették a kor negatívumait. Ugyanitt meg kell említenünk, hogy a főgimnázium második osztályában Hérodotosz történeti munkájából olvastak részleteket. A megfelelően kiválasztott latin nyelvű olvasmányok azt a célt is szolgálták, hogy felkeltsék a diákok érdeklődését a múltbeli események iránt.³²⁹

Az 1850-es évek közepétől kezdődnek összehangolások a protestáns iskolák tantervével kapcsolatban, amelynek következtében 1858-ban Debrecenben kiadták a gimnáziumi tervezetet, melyet a sárospatakiakkal is egyeztettek, ám a gyakorlatba nem ment át. Az ebben foglalt struktúra - érthetően - több elemében is az Entwurfon alapult. A történelem tantárgy azonban elvált a földrajztól, és önállóságában erősen magyar tematikájúvá vált, II-III. osztályban tanultak magyar históriát, majd a VIII. osztályban ismét, egyetemes történelmet pedig a IV. osztályban. A vallástanban ugyanakkor valamelyest háttérbe szorult az egyháztörténet.³³⁰

Az 1850-es évek végétől egyre többen (többek között Tisza Kálmán) szorgalmazták a protestáns iskolák szervezeti átalakítását.³³¹ 1860-tól, az Entwurf kötelező hatályának megszűnte után, továbbá politikai enyhüléssel, illetve a nemzeti függetlenségi érzelem nyilvános vállalásának erősödésével párhuzamosan a különböző oktatási tervezeti javaslatokban egyre nagyobb szerepet kapott a történelem (igaz, ez a többi tárgyra is érvényes, jelentős bővülést láthatunk a tanórák terén). Jól példázza ezt a Pesten tanító Gönczy Pál (Sebessi János álnéven) Egy protestáns gimnázium terve címmel 1860-ban megjelentetett munkája, amely külön kezeli az egyetemes és a magyar történelmet, mindkettőnél egyfajta szimmetrikus szerkezetet megvalósítva.

Világtörténelem

Magyar történelem

Már a korszakban kritizálták a mennyiség túlméretezése miatt, széttagoltnak tartva a szerkezetet, ami nem tud intenzív eredményt elérni. A pápai tanár, Csepely Sándor éppen a tantárgyak, a tananyag szűkítését és a tanítás intenzitásának növelését ajánlotta.³³² A Rimaszombaton tanító Terray Károly az Entwurf alapján, illetve annak módosításával állította össze tervezetét, többek között a magyar történelem bevonását szorgalmazta, továbbá az egyetemes történelmet másként szakaszolta volna. 1860. szeptember 20-án kezdte meg a tevékenységét egy gimnáziumi választmány, amelynek az volt a célja, hogy szabályozza a protestáns középiskolák működését. A humán tárgyak kialakításakor az volt a cél, hogy az egyetemesből organikusan jussanak el a speciálishoz (pl. a nemzetihez).³³³

A vallástudományi körbe sorolta a bizottság az egyház- és vallástörténetet (amelynek a „protestáns szempontot" kellett képviselnie), „a hol kell a reformált egyháznak is megjelennie történetében, jogaiban, kultuszában." Az egyháztörténeti órák mellett a bibliaolvasási, hittani órákon is intenzíven találkoztak a diákok történeti adatokkal, szempontokkal.³³⁴ A latin nyelv és irodalom tanulása során is előkerült a történelem. A latintanítás létjogosultságánál elsőként említették a „hisztóriai" szempontot. Az antik irodalmak tárgyalásakor tudatosítani kell az irodalomtörténeti tendenciákat („magának az egész irodalomnak fejlődését előterjesztve"). A diákoknak be kell mutatni az állami és műveltségi állapotokat. Az olvasandó írók kiválasztásánál szempont volt, hogy történetírókat is bekerüljenek a tananyagba, többek között Justinus, Eutropius, Cornelius Nepos, Julius Caesar, Livius, Sallustius, Tacitus.³³⁵ Az olvasmányok feldolgozásának komplexitására egy példát említenék: III. osztályban vették a diákok Cornelius Nepos életrajzait (Phaedrus meséi mellett). Az itt kiválasztott személyekhez választottak szövegrészeket Justinus munkájának magyar változatából, és azokat kell az iskolásoknak latinra fordítaniuk. Az V. osztály egészében Liviust olvastak, amelyhez párhuzamosan Ovidius Metamorphosese társult, VI.-ban Sallustius Jugurtha háborúját olvassák latinul, mellette Cicero Catilina elleni beszédeit, majd a gyakorlatot Sallustius Catilinajának latinra fordítása képezi.³³⁶ Ugyanígy meg kell említeni, hogy a görög nyelv és irodalom tanulása során történeti szövegek is helyet kaptak, Hérodotosz és Xenophón révén.

A „történelmi tudományok köre" a földrajz- és a történettudományt tartalmazta. A földrajzot egyetemes és magyar felosztásban tárgyalta, míg a történelmi anyagot a következőképpen tematizálta: a.) államtörténet, ezen belül egyetemes és magyar; b.) műveltség története; c.) államtan (statisztika), mégpedig általános és a „magyar föld statisztikája". A tervezet didaktikai értelemben lehetőséget nyújtott az összevonásra, „egymásba olvasztásra" a földrajz és a történelem esetében, illetve a magyar műveltség és az egyetemes történelem esetében. A történelem tanításának céljaként a tervezet kifejti, hogy „az általános mivelődésen felül a növendékben egy részt a jellemet fejteni, más részt arra törekedni, hogy benne közelebb a hazafiui erények meggyökeredztessenek". Egyeztettek arról, hogy milyen viszony és milyen sorrend alakuljon ki az egyetemes és a magyar történelem oktatásában. Végül abban maradtak, hogy míg az elemi iskolában a nemzeti históriát kezdik tanulni a gyerekek, addig a középiskolában az ókori történelmet. A cél az volt, hogy az egyetemes és a magyar történelem oktatása a középkortól kezdve egymást kiegészítve fusson.³³⁷

Az egyes szakbizottságok munkáját igen intenzív vita követte szeptember 21-23-án. Végül jelentős módosításokat hajtottak végre - többek között - a történelem tantárggyal is. Ennek értelmében a történelem és a földrajz relációjában utóbbi vált dominánssá.³³⁸ E változat szerint a II. osztályban az ókor történelme a második félévre szorult, V-ben az ókori történelem mint a „klasszika literatura segéde" szerepelt, a VI-ban csupán a téma vázlatát vállalja az oktatás, VII-ben az ókort, VIII-ban a közép- és koraújkort, IX-ben Magyarország „pragmatikai történetét".³³⁹ Végül azonban nem fogadták el a tervezetet, így az itt megfogalmazott elvek csupán a kor gondolkodását tükrözik számunkra.³⁴⁰

Az 1850-es évek végétől a tantervek mellett (és leginkább azok felett) továbbra is meghatározó és irányadó szerepet játszottak a tankönyvek. Abban is kontinuitást láthatunk, hogy különböző tartalmakat közöltek a katolikus és a protestáns kötetek. A debreceni tantervben a III-IV. osztályhoz Dierner Endre,³⁴¹ az V-hez Ladányi Gedeon,³⁴² a VI-hoz Ladányi Gedeon,³⁴³ a VII-hez Schröck (Somhegyi) Ferenc,³⁴⁴ a VIII-hoz Horváth Mihály tankönyvét ajánlották.³⁴⁵ E szerzők közül a katolikus Schröck és Horváth Mihály munkája szorul valamelyest magyarázatra. Kettejük munkája azért kerülhetett be a református kollégium tananyagába, mert egyrészt magas színvonalat képviseltek, másrészt mindkét szerző egyértelműen elkötelezte magát a magyar szabadságküzdelem mellett.

Az 1850-es években a szinte kizárólag egyetemes történelmi tematikájú (leginkább ókori) íródtak. Az évtized végére azonban - párhuzamosan a belpolitikai változásokkal - egyértelművé vált a változtatási igény a történelem oktatásában. A magyar történelem visszaépítését a tanításba és az 1849 előttinek megfelelő mennyiségű használatát a Helytartótanács 1861. október 21-én kelt rendelete erősítette meg.³⁴⁶

Az 1860-as években protestáns részről Szász Károly³⁴⁷ (Magyarország története rövid vonásokban középtanodák számára. Pest, 1861.), míg katolikus részről Fraknói Vilmos tankönyve vált mérvadóvá.³⁴⁸ Szász tankönyve igen népszerűvé vált, 1865-ben és 1891-ben újra kiadták. Bevezetőjében egyértelműen megfogalmazza, hogy a hazai történelem tanításával a nemzeti, illetve a protestáns öntudat emelését várja.³⁴⁹

Katolikus részről Fraknói Vilmos tankönyvét kell kiemelnünk. Az elismert és nagy hatású történetíró 1863-ban 20 évesen jelentette meg munkáját (igaz, már egy évvel Pázmányról szóló monográfiája után). A könyvet három részre osztotta:

A tankönyv egyértelműen magán hordozza a korszak katolikus történetírásának főbb jegyeit, ami többek között abban is megnyilvánult, hogy a magyar történelem bizonyos sorsfordító kérdéseiben (leginkább a szabadságharcok) a Habsburg-ház nézőpontját képviselte. Ennek ellenére a könyv korrekt összefoglalását nyújtja a magyar történelemnek, és igyekszik a didaktikai szempontokat figyelembe venni.

303 Vö. Terray cikke a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban, idézi Szilágyi, 1861. 287.
304 Szilágyi, 1861. 259.
305 Entwurf, 1849. 31.
306 Entwurf, 1849. 154.
307 Entwurf, 1849. 154.
308 Erről: Prange, 1846. 152; 165-166.
309 „Die geschichtliche Unterricht geht mit den geographischen Hand in Hand, und beide ergänzen einander, wie im Folgenden näher gezeigt werden wird." Neigebaur, 1835. 158.
310 Katona, 2006. 1.3.2.
311 A német történelemtanítás történetével foglalkozó szakirodalom Gabriel Gottfried Bredow (1773-1814) először 1810-ben megjelent Umständlichere Erzählung der merkwürdigen Begebenheiten aus der allgemeinen Weltgeschichte für den ersten Unterricht in der Geschichte, besonders für Bürger-und Landschulen c. munkájától számítja az új tendenciák jelentkezését az oktatásban. Bredow az államosmereti iskola követője, Halléban tanult, és a Handbuch der alten Geschichte, Geographie und Chronologie (1799.) és az Untersuchungen über einzelne Gegenstände der alten Geschichte, Geographie und Chronologie (1800.) című munkái is mutatják a történelem komplex, organikus (és az oktatásban is megmutatkozó földrajzi) szemléletét.
312 „... Verbindung von Geschichte und Geographieist in gelungener Weise durchgeführt" Entwurf, 1849. 155.
313 „... daß die Sache noch neu und ungeebnet und die unterrichtliche Combination des geschichtlichen Materials mit dem geographischen die neuere Weise ist, den geschichtlichen Unterricht auch in den Volksschulen zu behandeln." Prange, 1846. 166.
314 Prange, 1846. 185-186.
315 Vö. Katona, 2006. 1. 3. 2.
316 „... namentlich aus der Geschichte Oesterreichs" Entwurf, 1849. 30.
317 Katona, 2006. 1. 3. 2.
318 „... als Vorbereitung des historischen Unterrichtes " Entwurf, 1849. 31.
319 Entwurf, 1849. 31.
320 Entwurf, 1849. 156.
321 Entwurf, 1849. 31.
322 Entwurf, 1849. 31.
323 Az Entwurf fordításából idézi: Katona, 2006. 1.3.3.
324 Entwurf, 1849. 151.
325 „... so dass der grössere Theil des Schriftstellers in der Klasse gelesen wird " Entwurf, 1849. 23.
326 Entwurf, 1849. 24.
327 Entwurf, 1849. 25.
328 Entwurf, 1849. 26.
329 Entwurf, 1849. 111.
330 Szilágyi, 1861. 277.
331 Szilágyi, 1861. 281.
332 Szilágyi effusus labor-nak nevezi az anyagot. Szilágyi, 1861. 283-284.
333 Szilágyi, 1861. 299.
334 Szilágyi, 1861. 298; 302; 309. Az I. osztályban a kereszténység történetét a reformáció időszakáig tárgyalják, a IV. osztályban „keresztény egyháztörténet, melyben a protestáns és különösen a magyar protestáns egyház dolgai bő részt foglalnak el." Hangsúlyos szerepet kapnak a reformáció kiemelkedő személyiségei, illetve a hazai protestantizmus életét szabályozó törvények, rendeletek. Szilágyi, 1861. 311.
335 Szilágyi, 1861. 318.
336 Szilágyi, 1861. 321.
337 Szilágyi, 1861. 328-331.
338 „Az I-IV. osztályok teendője általánosan véve geográfiai alapu, a történelem csak mint illusztrációja vétetik a földrajznak" Szilágyi, 1861. 349.
339 Szilágyi, 1861. 349.
340 Szilágyi, 1861. 350.
341 A pesti evangélikus leányiskola tanára volt 1832-től. Katona András: A magyar történelemtanítás és -didaktika arcképcsarnoka. http://www.tortenelemtanitas.hu/2010/02/a-magyar-tortenelemtanitas-es-%E2%80%93didaktika-arckepcsarnoka/
342 Ladányi Gedeon (1824-1886) 1845-től tanított a debreceni református kollégiumban, 1860-ban az egyházkerület megválasztotta a debreceni jogakadémia tanárává. A Magyar Tudományos Akadémia 1872-ben levelező tagjává választotta, majd ugyanebben az évben az akkori felállított kolozsvári egyetem történelem tanárává nevezték ki. Ladányi 1856-tól folyamatosan írt középiskolai tankönyveket (A világtörténet főbb eseményei. I. kötet. Az ó-kor története. Debreczen, 1856.).
343 Somosi István református lelkész és főiskolai tanár, 1840-től Sárospatakon tanított, 1854-ben a történelem szaktanára lett. 1856-tól a főiskola titkára és levéltárnoka. Katona András: A magyar történelemtanítás és -didaktika arcképcsarnoka. http://www.tortenelemtanitas.hu/2010/02/a-magyar-tortenelemtanitas-es-%E2%80%93didaktika-arckepcsarnoka/
344 Schröck Ferenc piarista rendfőnök. Az 1840-es években Tatán, majd Budán volt gimnáziumi tanár, ezt követően a váci líceumban vezette az egyetemes történeti tanszéket, ahol érem- és oklevéltant is oktatott. A szabadságharcot követően előbb Szegeden, majd 1851-ben már a pesti piarista gimnázium tanított történelmet. 1858-tól ismét Szegeden, tanított 1865-től Pesten főgimnáziumi igazgató és történelemtanár. 1866-ban az egyetemen az egyetemes történelem és a történelem-módszertan rendes tanára. Katona András: A magyar történelemtanítás és -didaktika arcképcsarnoka. http://www.tortenelemtanitas.hu/2010/02/a-magyar-tortenelemtanitas-es-%E2%80%93didaktika-arckepcsarnoka/
345 Katona, 2006. 1.3.3.
346 Katona, 2006. 1.3.4.
347 Szász Károly Trefort Ágost minisztersége idején miniszteri tanácsos volt, 1884-től két évtizeden át a dunamelléki egyházkerület református püspöke. Budapesten tanít az egyetemen. 1892 és 1895 között az Akadémia másodelnöke, a Kisfaludy Társaság alelnöke. http://www.tortenelemtanitas.hu/2010/01/szasz-karoly-1829%E2%80%931905/
348 Katona, 2006. 1.3.4.
349 Idézi: Katona, 2006. 1.3.4.