A történelemtankönyvek mai értelemben vett használata a 19. század utolsó évtizedében kezdett terjedni. Az eddig tankönyvként használt munkák valójában olyan kézikönyvek voltak, melyek alkalmasak voltak az oktatási használatra. A tankönyvek állami engedélyhez kötése új helyzetet teremtett. Az engedélyezéssel kapcsolatos követelmények a középiskolai törvény (1883:30) nyomán kristályosodtak ki. Ez a paragrafus országos érvényűvé tette az 1879-es tantervet, és megkezdődött az iskolai tankönyvhasználat ellenőrzése, illetve a tankönyvbírálat és -engedélyezés.⁴⁰⁹ A századfordulón egyfajta szabadversenyt tapasztalhatunk a tankönyvpiacon, 1904-ben összesen 70 magyar nyelvű tankönyvvel találkozhatunk. Ez a szám annak tükrében még magasabbnak tűnhet, ha megnézzük, hogy 1898-1899-ben 163 gimnázium (és 32 reáliskola), míg 1917-1918-ban 221 gimnázium működött. A tankönyvek sokszínűségét a szakmabeliek egy része támogatta, Varga Ottó például azt vallotta, hogy a jó iskola feltétele „a szabadság a tankönyvírásban és -választásban."⁴¹⁰

Az egyetemes történelem azoknak „az eseményeknek a rendszeres összefoglalása, amelyek az emberiség egyetemes fejlődését előmozdították vagy hátráltatták."⁴¹¹ A hangsúly a civilizációs fejlődésen volt, ahogy Marczali fogalmazott nyitó mondatában: „a világtörténet az emberiség fejlődésének története".⁴¹² A 18. századtól fokozatosan nyertek művelődéstörténeti színezetet az egyetemes történeti munkák, „egyrészt a gondolkodásnak, szellemi műveltségnek, másrészt a technikai és gazdasági haladásnak leírása lépett előtérbe."⁴¹³ Vaszary Kolos kiemeli, hogy a tankönyvíró csak azokra a népekre lehet figyelemmel, „melyek akár nagy birodalmak alapításával, akár a tudományok és művészetek, vagy az ipar és kereskedelem terén kifejtett tevékenységükkel az emberiség fejlődésére, a társadalom átalakulására kiválóbb hatást gyakoroltak."⁴¹⁴ Ugyanakkor továbbra is a politikatörténet dominált, és elsősorban az államtörténeteken keresztül. Jellemzővé vált - leginkább Marczalin keresztül - a Leopolde Ranke által képviselt szemlélet, és elsősorban eszméket, szellemi alkotásokat vizsgáltak, és leginkább komplex módon, kölcsönhatásokon keresztül.

Fokozatosan bővült a tankönyvekbe bekerülő tényanyag, a kötetek adatgazdaggá váltak. Emellett jelentősen emelkedtek a szöveghez kapcsolt források, illusztrációk. A tankönyvekhez gyakran csatoltak „kútfőket". Ez a törekvés már megtalálható volt Kármán Mór idején, aki külön ki is emelte központi utasításaiban ennek jelentőségét. Ugyanakkor a magyar történetírásban bekövetkezett változások is meghúzódtak e mögött. Az 1880-as évekre publikussá váltak a levéltárak, jelentős közgyűjteményi kutatásokat és ennek következtében a történetírók jelentős mértékű forráskiadásba kezdenek. Az olvasókönyvek közül meg kell említeni Hanthó Lajos munkáját,⁴¹⁵ amely 1874-ben tett próbát az oktatás forráshiányát megoldani. Miként sok esetben a forráskiadások, az iskolai forrásgyűjtemények is elmaradtak az elvárásoktól. Marczali Henrik a kultuszminisztertől, Wlassics Gyulától kapott megbízást, hogy (hatévi munkával) Márki Sándor és Angyal Dávid segítségével állítsa össze a tanárjelöltek számára A magyar történelem kútfőinek kézikönyvét. Az első jelentősebb olvasókönyv-sorozat Mika Sándor szerkesztésében született.⁴¹⁶

Fokozatosan jelentek meg a tankönyvekben a térképek, atlaszok, majd lassan elterjedtté váltak az iskolai segédeszközök is. Helmár Ágoston készítette el 1878-ban a Magyarországot bemutató falitérképet, egyetlen térképen ábrázolta az ország történetét egészen 1849-ig. 1891-ben minisztériumi döntés született a történelmi falitérképekről. Ez év végén készült el Kogutowitz Manó és Lóczy Lajos tervei alapján (A magyar korona országainak iskolai falitérképe), majd 1901-ig ezt további 7 magyar és 12 egyetemes falitérkép követte, szintén Kogutowitz Manótól.⁴¹⁷ 1897-ben adják ki három füzetben, 24 oldalon azt az iskolai történelmi atlaszt, melyet a kor neves történészei munkája alapján készített Kogutowitz.⁴¹⁸

Az oktatási segédeszközök elterjedését nagyban segítette Trefort Ágost miniszter ezzel kapcsolatos támogató tevékenysége (1877-ben megnyílt Budapesten a tanszermúzeum, aminek alapját az 1873. évi bécsi tanszer-világkiállításról visszahozott hazai tanszerek alkották),⁴¹⁹ továbbá az 1891-ben rendezett első országos tanszerkiállítás, a történelemtanítást gipsz- és egyéb másolatok, rézmetszetek szolgálták.⁴²⁰

A faliképek a 19. század végétől váltak népiskolai tantermek jellegzetes tartozékaivá. Elterjedése Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszterhez (1895-1903) fűződik, aki az 1900-1901. évi új népiskolai tantervhez készíttetett képeket, és a következőképpen foglalta össze a nevelési követelményt: „A népiskolában elsősorban olyan képekkel kell a falakat ékesítenünk, amelyek a magyar gyermek szívében király iránti hűséget, a haza iránt pedig kiolthatatlan szeretetet keltenek." 80 falikép készítését határozták el, ebből 20 történeti tárgyút, amelyek témájára többek között Marczali Henrik tett javaslatot (Árpád pajzsra emelése, A haza földjének megszállása, Szent István, Templomalapítás stb.). 1916-ban az összes magyar elemi népiskola megkapta a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium által kiadott 20 képből álló történelmi szemléltető képsorozatot.⁴²¹ Polgár György válogatott képeket adott ki segédeszközként, amivel a történelem és az irodalom eredményesebb oktatását tudta elősegíteni. Emellett megjelent az iskolákban a diavetítés.⁴²² Az Uránia Tudományos Egyesület 1899-ben kezdte meg működését, ismeretterjesztő filmek, diaképek készítésén túl ezek bemutatásával is foglalkozott. Álló- és mozgóképeiket naponta két előadás keretében tekinthették meg az iskolák tanulói.⁴²³

A tankönyvek szerzői igen gyakran vettek részt olyan nagyszabású történelmi projektekben, amelyek révén a szélesebb olvasóközönség számára népszerűsítették a történelmet. Íróként, szerkesztőként többkötetes munkákban működtek közre, népszerűsítő felolvasásokat tartottak, melyek anyaga írásban is megjelent (Csuday Jenő például az Uránia keretén belül adott ki munkákat - „Népszerű tudományos felolvasások"). Többek között a millennium hatására is, nőtt a történeti tárgyú munkák olvasóközönsége, a szerzők pedig kihasználva a megnövekedett érdeklődést, igyekeztek a megfelelő stílusban és fogalmazással feltárni az összefüggéseket. Ki kell emelnünk a Marczali Henrik által szerkesztett 12 kötetes világtörténetét. A kötetek a nagyszámú illusztrációk miatt váltak népszerűvé az oktatásban.

A magyar történelmet tárgyaló tankönyvek esetében meghatározó volt a szerzők személye és a használó oktatási intézmény. Az állami iskolákban Mangold Lajos tankönyvét használták, amely az 1879-es tanterv alapján készült el, melyet kifejezetten a 8. osztályosoknak készített.⁴²⁴ A könyvhöz egy 40 oldalas, a tanév során tárgyalandó forrásokat tartalmazó függeléket illesztett. A könyv több kiadást is megért, elsősorban állami iskolákban használták. Mangold a századelőn egyetemes történeti könyveket is készített.⁴²⁵ Jelentős történetírók is vállaltak tankönyvírói feladatokat. Marczali Henrik például, aki igencsak szívén viselte a közoktatás kérdését, 1890-ben átdolgozta Horváth Mihály III. osztályos Magyarok története című tankönyvét.

A katolikus iskolákban egyetemes történelemre Szölgyémy János világtörténeti munkáit használták,⁴²⁶ míg a nemzeti történelemhez Csuday Jenő könyveit. A protestáns munkák közül Dierner Endrét és Ladányi Gedeont kell kiemelnünk.

409 Katona, 1.3.12.
410 Katona, 1.3.14.
411 Ujházy, 1902. 5; Idézi: Katona, 1.3.15.
412 Marczali, 1899-1904. I. kötet. VI.
413 Marczali, 1899-1904. I. kötet. VII.
414 Idézi: Katona, 1.3.16.
415 Olvasókönyv a hazai történelmet tárgyaló összes könyvekhez. Pest, 1874.
416 Katona, 2006. 1.3.19-20.
417 Katona, 2006. 1.3.20.
418 Történelmi Iskolai Atlasz. I-III. Budapest, 1897.
419 Kardos, 1984.
420 Katona, 2006. 1.3.22; Polgár György: Ókori hitéleti és művészeti régiségek gyűjteménye. Segédkönyv a történelem és irodalom szemléltető tanításához. Miskolc, 1896.
421 Kardos, 1984.
422 Katona, 2006. 1.3.22; Polgár György: Ókori hitéleti és művészeti régiségek gyűjteménye. Segédkönyv a történelem és irodalom szemléltető tanításához. Miskolc, 1896.
423 Kardos, 1984; a segédletekkel kapcsolatban: Szabó-Sóki, 2009.
424 A magyarok oknyomozó történelme. Budapest, 1883.
425 Világtörténelem. I. kötet. Ókor; Világtörténelem. II. kötet. A középkor és az újkor 1648-ig; Világtörténelem középtanodai használatra. III. kötet. Újkor és legújabb kor.
426 Világtörténet gymnasiumi használatra. 1. rész. Ókor. Budapest, 1891; Világtörténet gymnasiumi használatra. Főtekintettel a magyar nemzet történetére 2. rész A nyugatrómai birodalom bukásától a westphaliai békékig (476-1648) Budapest, 1892., 1902. (2. kiadás) 1903. (3. átdolg. kiadás) 1912. (4. átdolg. kiad.); Világtörténet gymnasiumi használatra. 3. rész. Főtekintettel a magyar nemzet történetére. 1648-1871-ig. 1893., 1902. (2. kiadás) 1904. (3. kiadás); Világtörténet. 3. rész Főtekintettel a magyar nemzet történetére 1648-1913-ig. Európa és Amerika nevezetesebb államainak földrajzával. Középisk. (3. átdolg. kiad.). Budapest, 1914. http://www.tortenelemtanitas.hu/2010/01/szolgyemy-janos-1852%E2%80%931929/