10. Oktatásügy és iskoláztatás történet a Habsburg Birodalomban a XVIII. század második felében

A XVIII. század második felében az addig uralkodó trend megváltozik. Mária Terézia tanügyi reformjáig az állam az iskolaügyet és a kultúrát, művelődést egyházi ügyként kezelte. Közép-Európa megváltozott gazdasági, társadalmi helyzete, az új kihívások az oktatásügy modernizálásának szükségességét igényelték. A felvilágosult abszolút monarchiák Közép-Európában és Európa peremvidékein azért alakultak ki, hogy a felvilágosodás eszméit felhasználva modernizációt hajtsanak végre és behozzák országuknak a nyugattól való lemaradását. Az állam az iskolaügyet, az oktatást már nem kezelhette egyházi ügyként, a felekezetek egymás közötti erőviszonyaként, hanem politikai kérdésnek kellett tekinteni. Anton Karl Martini bécsi jogtudós szerint az állam feladata a nevelés, cél a jó keresztény és az államhoz engedelmes alattvaló nevelése. 1773-ban Mária Terézia uralkodása alatt feloszlatták a jezsuita rendet.

Az 1777-es I. Ratio Educationis a tankerületek bevezetésével az iskolarendszer állami irányítását és felügyeletét vezette be. Az Ürményi József vezetésével létrejött új tanügyi rendelet szétválasztotta az alsó-, a közép-és a felsőfokú oktatást. Alsófokon a tanítás nyelve már a magyar, közép-és felsőfokon a latin és a német nyelv volt hangsúlyozott. Az I. Ratio Educationis már a teljesítményelvűséget is szem előtt tartotta, hiszen a magasabb iskolai fokra megfelelő feltételek teljesítése révén lehetett továbblépni. Bár a rendelet még mindig a közjogi-alkotmányjogi ismereteket preferáló hagyományos lateiner műveltséget tekintette az oktatás fő céljának, a humán ismeretek mellett a reáliák egyre nagyobb számú jelenléte már a felvilágosodás szellemiségét idézték.