A felvilágosodás eszmeáramlata a XVII. század végén Angliában jött létre (Locke), majd a XVIII. században Franciaországban bontakozott ki (Diderot, Holbach, D’Alambert, Rousseau, Voltaire, Montesquieu), tetőpontját pedig a német felvilágosodásban érte el (Kant) (XIX. század eleje). Az új irányzat nem azt kérdezte, hogy milyen a világ, hanem azt, hogy megismerhető-e a világ, felvilágosítható-e az emberi elme. Ezért nevezik a XVIII. századot a fény századának, és mivel az új irányzat a tekintélyelvűséggel szemben a racionalizmust, az ész felsőbbrendűségét hirdette, ezért tekinthető a korszak az ész diadalának. Voltaire gúny tárgyává tette a feudális egyházat, Montesquieu fő művében (A törvények szelleme) a hatalmi ágak (törvényhozói, bírói, végrehajtói) szétválasztásának szükségességét fogalmazta meg, Rousseau pedig meghirdette a népfelség elvét, mely szerint az uralkodó nem isteni eredetű, hatalmának legitimációját a nép adja. Mivel az Enciklopédia szellemisége a felvilágosodás korának gondolkodási korpusza, a felvilágosodás korszakának jobb megértése végett érdemes néhány gondolatot az Enciklopédia kapcsán megfogalmaznunk. Egyrészt az Enciklopédia az akkori világ ismereteinek összefoglalása, másrészt a kor nagy kiadói, üzleti vállalkozása. A mű szellemiségével egyrészt alapjaiban kérdőjelezte meg a feudális abszolút monarchiák isteni eredetét, a feudális rendszer létjogosultságát, ugyanakkor, mint kiadói, üzleti vállalkozást maga a francia uralkodó karolta fel. Chrétien-Guillaume de Lamoignon de Malsherbes (ejtsd. Malzerb) XV. Lajos idején a könyvkiadás felügyelőjeként, később XVI. Lajos alatt miniszterként alapvetően segítette az Enciklopédia terjesztését. Malsherbes felismerte ugyanis azt, hogy az Enciklopédia európai terjesztése nemzeti ügy, a francia kultúra és szellemiség térhódítását is jelenti. Az Enciklopédia alkotói, közreműködői a francia polgárság és haladó nemesség legnyitottabb képviselői voltak. Diderot 1745-ben nyomorgó íróként kezdte pályáját, húsz év múlva neve, címe, évjáradéka volt. Az Enciklopédia szellemiségének köszönhette társadalmi és egzisztenciális felemelkedését. Desmarets a névtelen és nincstelen matematikatanár életútja Diderot életútjához hasonló volt. 1757-ben azt a feladatot kapta, hogy látogassa meg Franciaország posztómanufaktúráit és készítsen felméréseket. 1786-ban Franciaország állami manufaktúráinak főfelügyelője lett. Pierre Chaunu francia történész szerint Diderot és Desmarets életpályája nem egyedi, az Enciklopédia köré tömörült szerzők tehetségük és szorgalmuk révén valóságos polgári karriert futhattak be.