2.  A magyar nevelés a reformáció és a katolikus megújulás idején

A reformáció és a katolikus megújulás neveléstörténetének időszaka egybeesik a három részre szakadt ország történetével. 1526 után a bárók Habsburg Ferdinándot, a köznemesek pedig Szapolyai Jánost választották uralkodónak. Az ország két részre szakadását, kettejük belharcát használta ki a török, aki 1541-ben elfoglalta Budát, mellyel gyakorlatilag az ország három részre szakadt. Az ország észak-nyugati része Magyar Királyság néven Habsburg, középső része Török Hódoltság néven török fennhatóság alá került. A keleti országrészt Erdélyi Fejedelemségnek hívták. 1541 után a központi kérdés a török kiűzésének gondolata volt. Ugyanakkor társadalmi, vallási berendezkedését illetően a három országrész eltérő sajátosságokat mutatott. A reformáció Mohácsot követően 1570-ig szakadatlan lendülettel terjedt, azt a katolikus egyház nem támadta. Egyrészt ez azzal magyarázható, hogy a reneszánsz emberközpontúsága a katolikus papság körében is kedvező fogadtatásra talált, másrészt a katolikus főpapok egy része a mohácsi csatában életét vesztette. A magyar iskolaügy fejlődésére mind a protestantizmus, mind a katolicizmus nagy hatással volt. A lutheri reformáció főként a szabad királyi városok polgárai körében, a kálvinizmus eszméi a mezővárosokban, valamint az Erdélyi fejedelemség területén terjedt. Erdély a XVI-XVII. században Európa-szerte a vallási türelméről, a vallásszabadságáról volt híres. A katolikus egyházzal az evangélikus és a református egyház is egyenjogúságot élvezett. A protestantizmus terjesztésének egyik legfontosabb eszköze a kollégium típusú iskola volt. A XV-XVII. században a Királyi Magyarországon gombamód szaporodtak a protestáns kollégiumok. Debrecenben, Kolozsváron, Pápán, Sárospatakon működött híres protestáns kollégium. Az evangélikus iskolák Bártfán, Eperjesen, Győrben, Késmárkon, Körmöcbányán, Sopronban működte. A protestáns kollégiumokban a nevelés célját az egyénileg átélt vallásosság elsajátításához igazították. E cél elérésének érdekében latin, görög és héber nyelv oktatását, humanisztikus műveltség megszerzését, valamint a skolasztikán alapuló új típusú teológiai oktatás szükségességét hirdették. A protestáns kollégiumokban nagy figyelmet fordítottak az anyanyelvű műveltség elsajátítására. Ebben jeleskedett Heltai Gáspár (1510-1574) korának híres prédikátora és nyomdásza. Nagy szerepet játszott a magyar helyesírás szabályainak kialakításában, német és latin nyelvű munkák magyarra fordításában. Munkatársaival 1565-re fordította le a Bibliát. Jelentősek még Sylvester János és Károli Gáspár magyar nyelvű bibliafordításai is. Az Erdélyi Fejedelemség a XVII. század első felében, főként Bethlen Gábor és I. Rákóczi György fejedelemsége idején élte aranykorát. Bethlen – aki bekapcsolódott a Habsburgok ellen a harmincéves háborúba – Erdély területét még 7 vármegyével és Kassa városával tudta gyarapítani. Gyulafehérvárott európai színvonalú akadémiai tagozattal rendelkező kollégiumot hozott létre. Miután a XVII. század második felében a török lerombolta, Nagyenyeden alakult újjá. A katolikus megújulás a XVI. század második felében bontakozott ki, elsősorban a humanista történetíró, Oláh Miklós esztergomi érsek irányítása alatt. A katolikus megújulás a nagyszombati zsinattal bontott szárnyat. Ez a zsinat döntött a katolikus népiskolák megszervezéséről. Az egyszerű falusi és városi lakosok gyermekei a katolikus népiskolákban elemi ismereteket sajátítottak el. Azok, akik nem tudtak eljutni ezekbe a katolikus népiskolákba, maradt számukra a helyi plébános vezetésével működő ún. vasárnapi katekizmus-oktatás. A közép-és felsőfokú oktatás megszervezésében a jezsuiták jártak élen. Báthory István erdélyi fejedelem (és lengyel király) idején Erdélyben folyamatosan nyíltak jezsuita gimnáziumok. Jelentősebbek: Gyulafehérvár, majd Kolozsmonostor, később Kolozsvár. A jezsuita gimnáziumokban a filozófiai és teológiai tanulmányok mellett a humanisztikus műveltség elsajátítása volt a legfontosabb.

Pázmány Péter a XVII. század első felében lépett fel reformjaival.

Pázmány közoktatáspolitikai reformelképzelését a kor legfontosabb politikai-társadalmi problémájának, a török kiűzésének felismerésével összhangban alkotta meg. Szent meggyőződése volt, hogy a törököt a keresztény nemzetek összefogásával, Habsburg vezetéssel lehet kiűzni Magyarországról. Ezért ellenezte az erdélyi fejedelem Habsburg ellenes harcait.

Pázmány célja a katolikus egyház erősítése, népének, nemzetének felemelése nem erőszakos térítés, hanem nevelés útján. Pázmány Péter jezsuita szerzetesből 46 évesen lett a magyar katolikus egyház prímása. Óriási nemzetközi tanítási tapasztalattal rendelkezett. Filozófiát tanított a grazi jezsuita egyetemen. Főként Francesco Suárez volt rá nagy hatással.

Pázmány célja a katolikus iskolahálózat fejlesztése volt. Számos jezsuita gimnázium nyitotta meg a kapuit (Győr, Sopron, Gyöngyös). Korszerűsítette a papnevelést, a Nagyszombati papnevelő intézetben tudós papok képzése folyt. Annak érdekében, hogy a tudós papok közül minél többen nemzetközi tapasztalatot szerezzenek, szorgalmazta azok külföldi, bécsi, grazi, olmützi, prágai tanulmányait. Pázmány fontosnak tartotta a leánynevelést, 1627-ben Pozsonyban volt az Angolkisasszonyok apácarendje. Korszerűsítette a népoktatást, nevéhez fűződik a Nagyszombati Jezsuita Egyetem alapítása (1635).

Pázmány oktatáspolitikája a tekintélyelv és a rációelv ötvözetére épült. A szigor – Pázmánynál – a megértéssel és szeretettel párosult.