Nyelvtan

A névmások

A névmások fajtái

A személyes névmások esetei

Alanyeset

Tárgyeset

Részeseset

A névmások fajtái

A beás nyelvben a következő névmásokat különböztetjük meg:

személyes névmás

birtokos névmás

visszaható névmás

vonatkozó névmás

kérdő névmás

mutató névmás

határozatlan névmás

A személyes névmások esetei

A személyes névmások ALANYESETE

Sjinyé? Ki? Sjé? Mi?

én	jo	mi	noj
te	tu	ti	voj
ő (hn)	jél	ők (hn)	jéj
ő (nn)	je	ők (nn)	jelyé

A személyes névmás TÁRGYESETE

Pă sjinyé? Kit? / Sjé? Mit?

EGYES SZÁM			TÖBBES SZÁM
	hosszú hangsúlyos	rövid hangsúlytalan		hosszú hangsúlyos	rövid hangsúlytalan
engem	pă minyé	mă	minket	pă noj	nyé
téged	pă tyinyé	tyé	titeket	pă voj	vă
őt (hn)	pă jél	îl	őket (hn)	pă jéj	lyé
őt (nn)	pă je	o	őket (nn)	pă jelyé	lyé

A személyes névmás RÉSZES ESETE

Lu sjinyé? Kinek?

EGYES SZÁM			TÖBBES SZÁM
	hosszú hangsúlyos	rövid hangsúlytalan		hosszú hangsúlyos	rövid hangsúlytalan
nekem	mijé	-m; îm; m-	nekünk	nauă	nyé
neked	cijé	-c;-îc; ci-	nektek	vauă	vă
neki (hn)	luj	-j; -îj; ji-	nekik (hn)	lor	lyé
neki (nn)	lyij	-j; -îj; ji-	nekik (nn)	lor	lyé

A fenti táblázat alapján megállapíthatjuk a következőket:

a) Az 1. és 2. személyű személyes névmásnak nincs megfelelő alakja a birtokos eset kifejezésére. Ezt a beás nyelvben a melléknévként használt birtokos névmás megfelelő alakjai helyettesítik: frátyi mnyo /a fiútestvérem/, kászá vasztră /a házatok/

b) A beás nyelvben a személyes névmások tárgy- és részeshatározó esetének két formája van: egy hangsúlyos teljes alak, és egy hangsúlytalan rövid alak.

Pl.: "pă minyé" hangsúlyos, a "mă" hangsúlytalan. (A táblázatban a kiemelt alakok a hangsúlyosak, a többiek hangsúlytalanok.)

A hangsúlytalan alak mindig az ige előtt áll, a hangsúlyos alak kijelentő mondatokban vagy a mondat legelején, vagy a végén, kérdő mondatokban általában a mondat végén helyezkedik el.

Ha a személyes névmás részeshatározó vagy tárgyesetére különösebb nyomatékot akarunk helyezni, a hangsúlyos alakot rendszerint együtt használjuk a hangsúlytalannal:

Pl.:

Pă tyinyé tyé văd? Téged látlak?

A hangsúlyos alakok külön is használhatók hiányos mondatokban.

Pl. :

Lu sjinyé-j dáj ásztá? Kinek adod ezt? Cijé. Neked.

Ha a személyes névmás részeshatározó vagy tárgyesetére nem helyezünk nyomatékot, akkor csak a hangsúlytalan alakot használjuk.

Pl.:

Tyé kunoszk. Ismerlek.

Nu-m plásjé. Nem tetszik. /Nem szeretem./

Nyicá mă tyámă. Annának hívnak.

Ha azt akarjuk mondani: pl.: neki adtam a könyvet v. a könyvet neki adtam, tehát a nyomaték a névmáson van, a hangsúlytalannal együtt a hangsúlyos alakot is használjuk: Luj j-ám dát kényve. Neki adtam a könyvet.

Ha azt mondom pl.: adtam neki egy könyvet v. egy könyvet adtam neki, tehát a nyomaték nem a névmásra esik, csak a hangsúlytalan alakot használom: J-ám dát o kényvé. Adtam neki egy könyvet.

A hangsúlytalan alakok kapcsolása

A személyes névmások hangsúlytalan alakjai igéhez kapcsolódnak, és különösen a részeshatározós esetben állók nagy változatosságot mutatnak. A részeshatározó eset mi, ci, î(j) alakja hangsúly és kiejtés tekintetében hozzásimul az előző vagy utána következő szóhoz. Ezt írásban kötőjellel jelezzük. Ugyanez a tárgyeset (e.sz. 3.szem. hímnem) hangsúlytalan alakjára /- l -/ is igaz.

Pl.: C-ám lat sjévá. Vettem neked valamit.

L-ám văzut. Láttam őt.

Amikor a "mă", "tyé", "o", "nyé", "vă", "lyé" összetett igeidőhöz kapcsolódnak, közvetlenül a segédige előtt állnak és egybeolvadnak vele.

A "mă" és a "vă" ilyenkor elveszítik magánhangzójukat, és az egybekapcsolódást kötőjel mutatja.

Pl.:

M-o tyimát. Ő (nn.) hívott engem.
Je v-o kunuszkut pă voj. Ő (nn.) megismert benneteket.

Kivételt a nőnem képez, ahol is a hangsúlytalan "o" az ige végéhez kapcsolódik kötőjellel.

Pl.:

Noj ány văzut-o. Láttuk őt.

Jo ám plăkut-o. Szerettem őt.

Az alábbi igéket gyakran használjuk a személyes névmás tárgy- és részeshatározós esetével:

ébreszt /jo szkol, tu szkoly, jél/je szkală, noj szkulăny, voj szkulăc, jéj/jelyé szkală/

ért /jo prisjép, tu prisjépj, jél/ je prisjepé, noj prisjipény, voj prisjipéc, jéj/jelyé prisjepé/

hall /jo áhud, tu áhuz, jél/je áhugyé, noj áhuzîny, voj áhuzîc, jéj/jelyé áhugyé/

ismer /jo kunoszk, tu kunosty, jél/je kunastyé, noj kunustyény, voj kunustyéc, jéj/jelyé kunastyé/

vásárol /jo kumpăr, tu kumpărj, jél/je kumpără, noj kumpărăny, voj kumpărăc, jéj/jelyé kumpără/

lát /jo văd, tu véz, jél/je vegyé, noj vigyény, voj vigyéc, jéj/jelyé vegyé/

szeret / jo plák, tu plásj, jél/je plásjé, noj plăsjény, voj plăsjéc, jéj/jelyé plásjé /

segít /jo ázsut, tu ázsuc, jél/je ázsută, noj ázsutăny, voj ázsutăc, jéj/jelyé ázsută/

tanít /jo învăc, tu învéc, jél/je învácă, noj învăcăny, voj învăcăc, jéj/ jelyé învácă/
visz /jo duk, tu dusj, jél/je dusjé, noj dusjény, voj dusjéc, jéj/jelyé dusjé/

Megjegyzés:

Vannak olyan magyartól eltérő szerkezetek, melyekben a személyes névmás részeshatározós esetét használjuk a birtokos névmás helyett.

Pl.:

c-o vinyit szorá megjött a lánytestvéred

m-ám luvit mîná megütöttem a kezem

cîgánká-m m-o fért dămănkát a feleségem főzött nekem ebédet

Gyakran használjuk a személyes névmás részeshatározós esetének hangsúlytalan alakjait a birtokos névmás helyett. Ezek a hangsúlytalan alakok a főnév határozott névelős alakjaihoz járulnak.

Pl.:

hímnem

nőnem

kupilu-m a gyerekem

fátá-m a lányom

kupilu-c a gyereked

fátá-c a lányod

kupilu-j a gyereke

fátá-j a lánya

kupilu nyé a gyerekünk

fátá nyé a lányunk

kupilu vă a gyereketek

fátá vă a lányotok

kupilu lyé a gyerekük

fátá lyé a lányuk

« Előző | Következő »