Tanulmányunk célja egy modern és hatékony oktatási eljárás elemző bemutatása volt. Ezt a módszert felhasználjuk a tanárképzésben is azzal a céllal, hogy a gyakorlatba kilépők birtokában lehessenek munkájuk ilyen megszervezésének is.

Tanulmányunkban ennek a módszernek elsősorban a modern (főleg angolszász) pedagógiában való alkalmazását mutattuk be. Ugyanakkor tudatában vagyunk annak, hogy az itt viszonylag röviden vázolt eljárások – további irodalmat az érdeklődők az alábbi jegyzékben találhatnak – történeti gyökereiket tekintve sokkal mélyebbre nyúlnak vissza, mint ahogyan az dolgozatunkból kitetszik. Ahogyan azok a célok, amelyeket leírtunk, tudományos értelemben nem újdonságok. Hiszen az együttműködés erősítésével, az eredményes iskolai közös munka és az egyéni teljesítmény fejlesztésének módszereivel tulajdonképpen már az ókortól szinte folyamatosan találkozhatunk. De ha nem akarunk ennyire messze visszagondolni, akkor hadd emlékeztessünk a 19. század végének falusi tömeg-oktatására akár Magyarországon is, vagy a tanyai iskolák 20. század végi erőfeszítéseire (Forray, Kozma, 1998) a nagyon heterogén tanulói csoportok eredményes együtt-tanításában, együtt-nevelésében kialakult módszerekre. Ezek az itt bemutatott és tárgyalt problémák, megoldási módszerek a korábbi erőfeszítésekre épültek. Bemutatásukkor arra törekedtünk, hogy egy ma eredményesnek látszó szemléleti és módszertani apparátussal ismertessük meg tanárszakos hallgatóinkat.

Látnunk kell azt is, hogy az iskolarendszert alakító spontán társadalmi folyamatok az elkülönödés és az elkülönítés erősödését eredményezik. Figyelmeztetőként gondoljunk a fent csak röviden jelzett folyamatra az elmúlt évszázad kilencvenes éveiből: a szabad iskolválasztásnak nem volt célja, hogy a leszakadó társadalmi rétegek gyermekeit elkülönítse. Ez spontán és persze természetes reakció volt az elkülönülés lehetővé válására. Az eredményeket ma szenvedi meg társadalmunk, a leszakadó rétegek és csoportok magukra hagyásával, a gyermekek és fiatalok magukra hagyásával egész országrészek válnak másokat fenyegető idegenné. Az itt bemutatott szemlélet és elsajátítható módszerek elsősorban a leendő tanárokat célozzák, azonban meggyőződésünk szerint sokkal szélesebb körben is arra szolgálnak, hogy a különböző társadalmi helyzetű, érdeklődésű embereket is rábirjuk a közös gondolkodásra és cselekvésre.

Ennek a folyamatnak rövid bemutatására azért volt szükség, hogy lássuk, a modern, megújulásra felkészült közoktatásra, a jól képzett tanárokra égető szükség van ahhoz, hogy a konfliktusokkal is fenyegető helyzeteket megoldjuk, a lakosságnak a magasabb szintű oktatásból kiszoruló csoportjait is sikeresen szocializáljuk. Ugyanakkor modern és jól használható eszközt adjunk azok kezébe, akik a jövendő diákjait nemcsak a tananyag eredményes elsajátítására készítik fel, hanem ezek használatára, a társas cselekvésekben való együttműködésre és az együttműködés irányítására is.