Az előzőekben ismertetett elméleti megközelítések és gyakorlati példák azt jelzik, hogy szükségszerű a paradigmaváltás a tudáselsajátítási és szocializációs folyamat formális keretei között. Úgy is fogalmazhatunk: a létrejövő új szemlélet és az azt érvényesíteni tudó gyakorlat minőségi pedagógiai keretet jelent újabb kategóriák és határvonalak meghúzása nélkül a diákok igényei és iskolai sikerei érdekében. Ez a szemlélet elsődlegesen a diákot, mint önálló személyiséget tekinti a maga komplexitásában, aki pontosan a jellemzők végtelen variációi mentén kialakuló egyedisége miatt nem kategorizálható. Kizárólag az egyediség mentén megfogalmazódó és folyamatosan változó igényekre való reagálás jelent valódi inklúziót.

A következőkben Lannert Judit minőségi oktatásra vonatkozó kritériumrendszerét, illetve annak kiegészített változatát ismertetjük (Lannert 2004, Arató-Pintér-Varga 2008). A hatékonyság-eredményesség-méltányosság fogalomrendszer metszetében megjelenő minőségi oktatási környezet alkalmas az inkluzív iskola mibenlétének leírására.