Méltányosság
A méltányosság
azt jelzi, hogy az intézményre jellemző hatékonyság és
eredményesség valamennyi tanuló esetén és folyamatosan jellemző.
Ha a hatékonyság azt jelenti, hogy az intézmény elsősorban csak
a magasabb társadalmi pozíciójú családok értékeire épít, és
figyelmen kívül hagyja az eltérő kultúrájú családok
elsődleges szocializációs terének kulturális sajátosságait,
akkor jelentős forrásokat veszít. Amennyiben az iskola tanulóinak
egy része különböző versenyeken akár országos szintre is
eljut, de a diákok többsége nem érzi magát sikeresnek, munkáját
eredményesnek, akkor ezen a területen sem működik a méltányosság.
A méltányosság elérésének gyakorlati eszköze az inkluzív
szemléleten alapul, ahol a diákot és családot az intézmény
egyediségében ismeri meg (társadalmi helyzetének, kulturális
hovatartozásának és személyes adottságainak komplexitásában),
és ehhez igazítva alakítja a hatékony erőforrás-kihasználást,
célozza a kimutatható eredményeket, és biztosítja mindezt
valamennyi diákja számára. Ezt támasztja alá a néhány éve
napvilágot látott McKinsey-jelentés, mely kutatói eszközök
segítségével írta le, hogy a PISA vizsgálatokon folyamatosan
sikeresen szereplő országok oktatási rendszerében mik a
hasonlóságok, melyek az eredményességet garantálják. A két
legfontosabb közös jellemző közül az egyik, hogy az oktatási
szolgáltatásokhoz mindenki képes valóban hozzáférni. Vagyis „a
kiváló teljesítményhez minden gyerek sikere szükséges”.
(McKinsey 2007) A diák sikerességéhez pedig szükséges a jól
kiválasztott, jól felkészített és szakmailag folyamatosan
támogatott pedagógus – állapítja meg a jelentés. Az így
jellemzett pedagógus az inkluzív iskola működésének és a
minőségi oktatási környezet létrehozásának is kulcsszereplője.