Hatékonyság
A hatékonyság
fogalmát azon közgazdasági értelemben
használjuk, hogy az adott intézmény a rendelkezésre álló
erőforrásokból mennyit képes felhasználni, kiaknázni. A
hatékonyság megállapítása során annak vizsgálata is szükséges,
hogy az oktatási rendszer milyen ráfordításokkal éri el a
kimenetet (output). Mérőeszközei lehetnek például a tanulóra
jutó pedagógusszám vagy a tanulókra szánt idő (közvetlen
tanításra szánt idő). A hatékonyság fogalmának vizsgálata
során további fontos kérdés, hogy valamennyi erőforrás (eszköz,
pénz, humán) a lehető legnagyobb mértékben kerül-e kiaknázásra.
A pénz és eszközfelhasználás vizsgálata egyszerűbbnek tűnik:
például annak megfigyelése, hogy az intézmény korszerű
számítógépparkja vagy tornaterme milyen kihasználtságú, vagy a
szűkös közoktatási források felhasználása mennyiben van
összhangban az intézményi igényekkel. A humán-erőforrások
kiaknázása során az intézményben és környezetében található
valamennyi erőforrást számba kell venni: pedagógusok és
intézményi dolgozók, tanulók, szülők és családok
erőforrásait. Az intézményt működtetők (intézményi dolgozók)
esetén a humánerőforrás kihasználtsága olyan szempontok mentén
figyelhető meg, mint a képesítések és betöltött munkakör, a
motivációk és rábízott feladat, vagy az intézményben adott
lehetőségek összefüggése az ott dolgozók elképzeléseivel,
lehetőségeivel. Példaként állhatnak azok az intézmények, ahol
a szeretett konyhás néni délutáni beszélgetéseken lát el
nevelési feladatokat, vagy ahol a csodált karbantartó bevonja a
diákokat az iskola renoválásába és ezzel szakmai ismereteket
oktat, vagy a kedvenc tanár saját hobbiját osztja meg érdeklődő
diákjaival, iskolán kívüli tudást közvetítve. Az intézménybe
járó tanulók esetén a humánerőforrás kihasználtsága annál
nagyobb, minél inkább jellemzi az intézmény pedagógiai
kultúráját a tanuló egyéni képességeire, tudására épülő
tudásszerzési, tanulásszervezési folyamat, vagyis inkluzív a
rendszer. Ha a tanuló – a differenciált tanulásszervezési
eljárásoknak köszönhetően - onnan indul el a saját
tudásszerzési folyamatában, ahol éppen tart, akkor minden eddig
felhalmozott erőforrását (tudását) kamatoztatni tudja. Vagyis
mindegy, hogy miféle diákok tanulnak együtt, az inkluzív
pedagógia érvényesülése során senki nem érzi, hogy már az
első pillanatban elvesztette a tanulás fonalát, és azt sem, hogy
mindezt már sokszor hallotta – kár is figyelni. A tanulók
családjainak humánerőforrása akkor érvényesül, ha az intézmény
megismeri a családok erőforrásainak milyenségét, és erre építve
alakítja ki a tudásszerzési folyamatot. A pedagógusnak terveznie
szükséges a családban végzett munkát is annak figyelembe
vételével, hogy milyen családi segítséggel rendelkező diáknak
adja ki a feladatot.