A magyarországi cigány csoportok önmagukat részben romának (oláh cigányok), részben cigánynak (romungrók, beások) nevezik (Pálmainé 2006) - különböző okokból kifolyólag kinek-kinek más kifejezés elfogadható. Bár a többségi társadalom jellemzően homogén csoportként értelmezi a magyarországi roma/cigány közösségeket, az érintettek három jól elkülöníthető kisebb csoport - melyek további alcsoportokra bonthatóak - tagjaiként identifikálják önmagukat. E csoportok többségi társadalomtól való önmeghatározásuk során rendelkeznek ugyan egységes „mi tudattal" (Kis-Bogdán 2008:177), azonban kétség kívül számon tartják az egymástól eltérő, akár több évszázados kulturális és nyelvi különbségeket.

Az e kisebbség alcsoportjaira vonatkozó sztereotípiák aktiválásában a csoporttagok nyelvhasználata, nyelvi attitűdjei igen fontos szerepet játszanak. A magyarországi cigányság 71%-a magyar; 21%-a romani, és 8%-a beás anyanyelvű (Kemény 1974:65), azaz nyelvi szempontból sem homogén kisebbséget jelent.

Az előkelőbb társadalmi státuszt hagyományosan a romungrók és az oláh cigányok deklarálhatták. A romungrók - akik valaha a romani kárpáti cigány nyelvjárását beszélték, de napjainkra többségük átment a nyelvcsere folyamatán -magukat magyar cigánynak, zenész, vagy muzsikus cigánynak mondják, az ő köreikből kerülnek ki ugyanis elsősorban a főként Budapesten és környékén élő zenész cigányok (Landauer 2004:16-17). Az oláh cigányok által beszélt lovári a romani nyelv más dialektusainál jóval mobilisabb. Ez a dialektus rendelkezik a legfejlettebb és - az új képzők, szavak kialakulását tekintve - a legproduktívabb nyelvtani rendszerrel. Produktivitásának és rendkívüli nyelvi erejének köszönhetően a nyolcvanas-kilencvenes években kibontakozó cigány irodalom is e nyelvjárásra épült. A romani dialektusban e csoport önmeghatározása chacho rom, azaz „az igazi cigány", mely terminus szintén az oláh cigányok magas presztízsét mutatja.

A ma beszélt beás nyelv különböző dialektusai (árgyelán, muncsán, ticsán) az archaikus román gyökereihez kapcsolódnak. Az ezen dialektust beszélő csoportok hagyományosan a teknővájó, kosárfonó és egyéb népi mesterségeket folytató cigányok. Nyelvükben a romani nyelven férfi-férj-ember/férfiak-férjek-emberek jelentéssel bíró rom/roma kifejezések nem fordulnak elő, számukra nem megragadható jelentésűek, ezért önmagukat elsősorban cigányként aposztrofálják. A cigány kifejezés a görög athiganos - „kitaszított" jelentésű - szó származéka, mely fellelhető a román (ţigan), cseh (cikan), német (Zigeuner) francia (tzigane, tsigane), olasz (zingaro) és török (çingene) nyelvekben is (Pálmainé 2006).

Antropológusok számára evidencia, hogy az „etnikai kisebbségek semmivel sem homogénebbek, mint az emberek más kategóriái, vagyis a kisebbség tagjai is vallhatnak teljesen különböző nézeteket és értékeket" (Eriksen 2008: 199). Ez a megközelítés a magyarországi cigányságra vonatkozóan a politikai döntéshozatal és a közvélekedés szintjén úgy tűnik, napjainkban még nem bír erős képviselettel.