Az inklúzió és az integráció a pedagógiai közbeszédben olykor egymáson túlmutató értelmezéseket kap. Arra, hogy a két fogalom szinonim értelemben is használható, jellemző példa egy a kutatásom tárgyát képező kisebbség helyzetét segíteni hivatott európai uniós program magyar és angol elnevezése: „roma integráció évtizede" illetve „Decade of Roma Inclusion".

Az integráció és inklúzió értelmezésének lehetséges rokonítását több forrás is alátámasztja. Bocz (2002) megállapítja, valójában nem beszélhetünk az integráció egzakt és általánosan elfogadott jelentéstartalmáról. Összefoglalójából kiderül, hogy a fogalom használatának szociológiai értelemben is több megközelítése létezik: az ENSZ társadalmi fejlődést elősegítő intézetének munkatársai a társadalmi integráció alábbi lehetséges megközelítéseit emelik ki:

1. Egyenlő jogok és életlehetőségek biztosítása minden emberi lény számára;
2. Kölcsönös identifikáció, harmonikus interakciót és szolidaritást elősegítő tényező a társadalom minden szintjén;
3. Uniformizáltság;
4. Az emberi kapcsolatok egy létező strukturális mintája egy adott társadalomban.

Az első két értelmezésben a társadalmi integráció pozitív, a harmadikban negatív, a negyedikben semleges értékítélettel társul. Bocz (2002) a fentieken túl idézi a fogalom cél- és eszköz szintű értelmezését, ahol a társadalmi integráció eszközként egy dinamikus folyamat, amely az egyformaság és különbözőség között egyensúlyoz, célként pedig bizonyíték arra, hogy mindenki számára van lehetőség a felemelkedésre.

Erős (1993:157) az integrációt a kényszerasszimiláció egyik, a poliidentitáson alapuló alternatívájaként jelöli meg, mely nézete szerint pozitív tartalmú, mivel a kettős vagy többszörös hovatartozás élményéhez pozitív gondolati tudatosítást illeszt. Varga (2006:2) a társadalmi együttélés különböző stratégiáit értelmezi kisebbségi csoportokra vonatkoztatva, s ezek közt az asszimiláció - saját kultúra elvesztésével járó beolvadás -, az integráció - saját kultúra megtartási lehetősége mellett az együttélés megteremtése -, valamint az inklúzió - a sokszínűségre építő befogadó társadalmi környezet - körülhatárolható.

Ferge (1990) már a rendszerváltozás küszöbén felvázolja az akkori magyar társadalom egységét, integritását veszélyeztető folyamatokat. Felhívja a figyelmet a felerősödő munkanélküliség, szegényedés, faji előítéletek növekedésével járó veszélyekre, a szegregáltság, szegmentáltság kockázatára. Megállapítja, hogy az a fajta társadalomtudományi nézet, miszerint a rendszerintegrációhoz elegendő a különféle alrendszerek, intézmények működtetése, nem állja meg a helyét. A valódi integráltságot a csoport-identitások útján megvalósuló normatív integrációban látja megvalósíthatónak, ahol egyetértésen alapuló normák és értékek adják az adott társadalom összetartó erejét; következésképp az integráció hiánya a társadalom normateremtő képessége elégtelen voltának következménye.

Kiemeli, hogy az integrálással szemben a szegregálás „társadalomszervező elvei ellentétben vannak egy modern, polgári, politikai, gazdasági jogokra és szabadságokra épülő társadalomszervező elveivel", ahol „olykor még a csoportok közötti fizikai találkozást is megnehezítik a szegregált, azaz csak egyik vagy másik csoport által használható intézmények" (Ferge 1990).

Nézete szerint az integráció hiánya a '90-es években kialakuló demokráciában leginkább a diktatúra alatt elfojtott egyenlőtlenségekből fakad. A neves szociológus felhívja a figyelmet a rendszerintegráló mechanizmusok hatásának jelentőségére, kiemelvén a közszolgáltatásokat, s azon belül a közoktatás szerepét.

A Felnőttoktatási és -képzési lexikon (2002) meghatározásában „a társadalmi integráció nemcsak a különböző társadalmi rétegek, kisebbségek, izolált társadalmi csoportok oktatással/képzéssel történő integrálása, hanem olyan társadalmi koncepció, művelődéspolitikai program, amely felismeri, hogy az igazi demokratikus társadalom egyrészt csak a kulturális identitások megőrzése mellett, másrészt az oktatási-képzési szegmentumok megszüntetésével jöhet létre. ... A hátrányos helyzetűek tanításánál a célcsoportok átmeneti izolálása csak addig tarthat, ameddig esélyegyenlőségük megteremtése révén integrálásuk megtörténik".