Bemutatásra kerülő vizsgálatomban egy írásbeli kikérdezés adatainak feldolgozása és a hivatkozások kivonatolása mellett irányított beszélgetések adekvát megnyilvánulásai kerülnek feldolgozásra. Ebben 14-16 éves diákok, összesen 32 megkérdezett tanuló által közölt információkra támaszkodhatunk.

A kutatás egyik legkardinálisabb kérdésköre a tanulók identitásának önmeghatározása. Az írásos interjúkból kitűnik, hogy a diákság identitás-képe korántsem ilyen letisztult, kategorikusan kezelhető. A kérdezettek közül öten vallják magukat tisztán oláh, tizenketten tisztán beás származásúnak. Az utóbbiak közül ketten-ketten jelölik meg a beás népcsoporton belüli hovatartozásukat: muncsán illetve árgyelán.

A vegyes házasságokból származó diákok nehezen határozzák meg identitásukat, több esetben ezt úgy védik ki, hogy a szülők származását adják meg:

• „apukám magyar cigány, nevelőanyám lovári;
• apám cigány, anyám magyar;
• anyám beás, apám magyar;
• anyukám lovári, apukám paraszt”¹⁰ (3);
• anyu magyar, apu cigány;
• édesanyám romungro édesapám lovári;
• anyuról muzsikus, apuról beás vagyok;
• anyu magyar, apu lovári, azon belül köszörűs cigány;
• félig beás, félig oláh cigány származású vagyok;
• anyukám sváb származású, apukám apja félig beás.

• cigány magyar (2);
• cigány romungró.

Az identitás meghatározását nagyban befolyásolhatja a roma kultúra tanórákon elhangzottak interiorizálása, bár a fentiekből láthatjuk, hogy a megkérdezett tanulók több mint ötven százaléka nem a szakirodalomban használt kategóriák mentén határozza meg önmagát. A nyelvhasználat és a nemzetiségi alcsoport megjelölése (lovári cigány - oláh cigány) négy esetben is előfordul, két esetben a tanuló a cigány identitást nem cizellálja, s további két, a népcsoport leírásakor nem használt kifejezéssel is találkozhatunk (cigány magyar, cigány romungró).

Az ön-identifikáció bizonytalanságának forrása lehet az intézményesített roma/cigány kultúra és az otthon közvetlenül megélt tapasztalatok különbözősége. Feltehetőleg a kettő közti eltérések oka a tárgyalt kisebbség kultúrájának roppant szerteágazó, esetenként csupán az adott településre jellemző elemeinek volta. Ezt a megállapítást támasztják alá azok az informális beszámolók is, melyeket az intézmény nevelőtestületének tagjai a családokhoz történő kilátogatásaik során szülőkkel folytatott beszélgetések tapasztalatairól adtak.

A jelen vizsgálatban megkérdezettek szociokulturális háttere nem az iskola által közvetített középosztálybeli normarendszernek megfelelő. A tanulók szülei többnyire nyolc általános iskolai osztállyal - az anyák esetében sokszor még ez a végzettség sem igazolható -, néhány esetben szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkeznek. A felmérésben részt vettek közül csupán ketten budapestiek, egyikük vidéki nagyvárosból, négyen kisvárosból, a többiek apró településekről származnak.