KOOPERATIVITÁS A SZOCIÁLIS BEFOLYÁSOLÁS ESZKÖZE
Összefoglalóan elmondható,
A tanulással kapcsolatos attitűdök és kompetenciák fejlesztésénél fontos kérdés, hogy a tanulási folyamatot szervező, irányító személy milyen eszközöket birtokol, illetve milyen eszközöket használ a diákok mozgósítására, tanulásba bevonására. A tanulási folyamatot ugyanis tekinthetjük úgy is, mint a folyamatot irányító személy (tanár) szociális befolyása a résztvevőkre. Vagyis olyan hatásrendszert, amely a szociális kapcsolati hálóban az emberek között kialakul. Az is kérdés, hogy a tanár – tanulásba bevonó – hatása, illetve az önálló tanuláshoz szükséges eszközök kialakítása milyen időtávon hat a diákoknál. A minőségi oktatás feltételezi, hogy a tanuláshoz kapcsolódóan minden diák pozitív attitűdöt alakít ki, és kellő kompetenciával rendelkezik. Ennek megvalósítása érdekében célszerű áttekinteni, hogy a – Kelman elmélete szerinti – szociális befolyásolás szintjei milyen eszközökkel érhetők el. (Kelman 1997)
-
A hatalmi befolyásolás, mint első szint alapvető sajátossága, hogy a befolyásoló hatása a befolyásolt személyre kizárólag kívülről érkező hatásokon nyugszik, és csak arra az időszakra korlátozódik, míg a kettejük közötti hierarchikus viszony fennáll. Ez a hatásrendszer szükséges bizonyos tanulási folyamatok elindításához, azonban önmagában a hosszú távú hatás még akkor sem bizonyos, ha a hatalmi viszony fennmarad. A hagyományos tanár/diák viszony működhet e szerint, azonban annak nagy a valószínűsége, hogy a tanár által közvetített tudástartalom a hatalmi befolyásolás eszközrendszerével csak rövid távon érvényesül.
-
Az érzelmi azonosulás a szociális befolyásolás második szintje, mely ugyanúgy külső hatáson nyugszik, mint a hatalmi befolyásolás, azonban a befolyásoló személy iránti érzelmi elköteleződés a befolyásolt személy számára nagyobb kötődést tud kialakítani a befolyásolás tárgyához. Itt is fennáll a veszélye az időlegességnek, hiszen a befolyásoló (és ezáltal a befolyásolás tárgya) addig épül be a befolyásolt attitűdjei közé, míg az érzelmi kötődé tart. Vagyis éppúgy, mint ahogy a hatalmi befolyásolás esetén láttuk, egyik pillanatról a másikra megszűnhet egy adott dologgal (például tanulás) való intenzív viszony: az érzelmi befolyásolás esetén a befolyásolóval kapcsolatos pozitív érzelmek elmúlása okozza. Természetesen a szociális befolyásolás ezen szintje is fontos a tanulási folyamatban: egy ismeretlen terület felé irányítás könnyebb egy olyan befolyásolóval, akihez pozitív érzelmek kötnek. A terület iránti hosszú távú elköteleződés azonban feltételez egy következő szintet is.
-
Az internalizáció szintje egy olyan belső hatás (ellentétben az előző két szint külső hatásrendszerével), amely esetén a befolyásoló és befolyásolt személye megegyezik. Vagyis kialakul az adott dologgal kapcsolatban egy olyan elköteleződés, amely külső hatás nélkül is működik. A tanulási folyamat esetén az internalizáció eléréséhez – az első két szint fokozatos csökkentése mellett – szükséges növelni a tanulásban résztvevők személyes felelősségét. A kooperatív tanulásszervezés alapelvei olyan kereteket biztosítanak, amelyek a személyes felelősségvállalás erősödésével a belsővé válás folyamatát több oldalról támogatják. Vagyis a kooperatív csoportok működtetése elején az első két szint erőteljes mozgósítása történik, majd a csoportok és egyének – fejlődésük üteme, vagyis az internalizációs szint növekedése szerint – egyre inkább átveszik a tanulási folyamatért való felelősséget a külső befolyásoló (tanár) személytől. A tanár szerepe egyre inkább eltolódik a tanulást szervező szerep felé, míg a tanulással kapcsolatos jogok, kötelességek, felelősség a benne résztvevők belső tulajdonságai közé épülnek, ezzel kialakítva az adott tématerülethez való hosszú távú pozitív viszonyt.