II. Kooperatív csoportok szervezése (8. 9. ábra)
Tevékenység
A kooperatív
tanulásszervezés strukturális alapja a heterogén (különböző képességű,
szociális helyzetű, különböző nemű, eltérő kulturális hovatartozású)
összetételű kooperatív csoport (2-6 fő)
A kooperatív csoport: együttműködő csoport, amelynek több korábbi
elnevezése ismeretes a pedagógiában: „szimpátia csoport, öntevékeny
diákcsoportok, kiscsoport, mikro csoport. A kooperatív csoportokra jellemző a
pozitív, egymást segítő kölcsönös függés a csoport tagjai között, az egyének és
egymás teljesítményének a figyelembevétele, a megosztott a felelősség és mindig
együttműködés van a feladat megoldásában. A csoportképzés szempontjai lehetnek: nagy létszám
felosztása csoportokra; minősítő szétválasztás; érdeklődés alapján történő
csoportalakítás; munkamegosztás alapján történő csoportalakítás; szimpátia vagy
az együttműködés figyelembevételével.
A csoportok nagysága: Akár két ember is alkothat egy csoportot, bár egyes vélemények szerint, ez nem tekinthető csoportnak, de tény az, hogy minél kisebb egy csoport, annál többet szerepelhet egy-egy ember, és annál kisebb a valószínűsége, hogy valaki netán kimarad. A kisebb csoportokat könnyebb szervezni, és döntésre is hamarabb jutnak. A háromfős csoportoknál néha probléma, hogy a harmadik diák elszigetelődik, vagy semmibe veszik. A kooperatív csoportmunkában célszerű 3-6 létszámú csoportokat kialakítani, amelyekben a csoporttagok teljes személyiségükkel részt vesznek a közös feladatok megoldásában. (Kagan, 1992. 6:2 o.) szerint a négyfős csapat azért jó, mert ebben az esetben páronként dolgozhatnak a tagok az egyes részfeladatokon, így később a két pár hatékonyan együttműködhet, amely lehetővé teszi az interakciók maximalizálását is, és általa a kommunikációs csatornák száma megkétszereződik, valamint abban is szerepe van, hogy senki sem rekesztődik ki. Ennél nagyobb létszámú csapat is lehet előnyös, ha valamilyen összetettebb projektmunkát tervezünk, mert több különböző ember több különböző képességet, tapasztalatot, ötletet mozgósíthat a munka érdekében. Vagy nagyobb létszámú osztály esetén kevesebb csoportra a tanárnak könnyebb felügyelnie. Az ajánlott csoportlétszám a szakirodalom szerint maximum hat fő. Az ötfős csoport jól illusztrálja a kocsi ötödik kereke szólást. Ennél szerencsésebb a hat fős csoport, mert párban is lehet dolgozni a csoporton belül. Általában minél népesebb egy csoport, annál nehezebb irányítani.
A csoportalakítás formái
A kooperatív csoportmunka feltételezi, hogy a diákok egy közös feladat megoldásán fáradoznak mindezt azért, hogy egy közös célt érjenek el. Ez a két elem szerves része a kooperatív csoportmunkának. Ezen kívül a kooperatív módszerek elősegítik a csoportmunkán belül az egymásra utaltságot és az egyéni felelősségvállalást, amely a közös munkát még hatékonyabbá és értékesebbé teszi. Ezért a csoportok kialakításánál célszerű erre törekedni, és kialakításuk előtt mindig ügyelni kell bizonyos szempontokra: Válasszuk ki azt a csoport méretet, amely legmegfelelőbb az órához. Az optimális méret változó lehet, attól függően, hogy milyen tananyagokat, feladatokat dolgozunk fel. Figyelembe kell venni a csoport tagjainak kooperatív készségét (Minél gyengébb képességűek a tanulók, annál kisebb legyen a csoport.), a feladat jellegét, nehézségi fokát, és hogy mennyi időnk van. Minél kevesebb idő áll rendelkezésre, annál kisebb legyen a csoport. A csoportok, kialakítása lehet véletlenszerű, bár a szakértők többsége a tanár által összeállított csoportokra esküszik, legalábbis addig, amíg a diákok el nem sajátítják a hatékony együttműködés fortélyait. A tanár által kialakított csoportok a tanulók képességeit illetően vegyes összetételűek, így amellett, hogy egymástól tanulhatnak, a diákok jobban megismerik és megtanulják elfogadni egymást, továbbá az adott feladatra történő összpontosítás képességét is gyakorolhatják. A csoportalakítás történhet még szimpátia alapján, vagy adott szituációhoz kapcsoltan, illetve az érdeklődés figyelembevételével.
1.) A véletlenszerű csoportkialakítási formák: A véletlenszerűen kialakított csoportok létrehozása gyors, egyszerű és azon az elven alapul, hogy a csapattagok közül bárki képes együttműködni egy másikkal, függetlenül annak személyétől. Ez a módszer a gyengébben teljesítő tanulók számára is biztosítja, hogy kipróbálhassák vezetői képességeiket, emellett igazságos, és lehetővé teszi, hogy a tanulók minél több társukat megismerjék, velük kapcsolatban munkatapasztalatokat szerezzenek, illetve egymástól tanuljanak. A véletlenszerűen kialakított csoportok alkalmasak rövidtávú feladatok elvégzésére, abban az esetben, ha a feladat szempontjából lényegtelen a tanulók valamilyen szempont szerinti csoportosítása, valamint különféle társas kapcsolatok megfigyelésére, elemzésére is lehetőséget nyújt. A véletlenszerű csoportkialakítás rászoktatja a diákokat, hogy együtt dolgozzanak több, különböző személyiségű társukkal, lemásolva ezzel a társadalmi együttműködést, ahol ritkán választhatjuk a barátunkat társnak. Ez a fajta csoportalakítás lehetővé teszi olyan szociális képességek megszerzését, mint a tolerancia, a tisztelet és a különbségek értékelése. Véletlenszerű csoportalakítási formák pl.:"kiszámolósdi", csoportalakítás kártyával,
a.)„Kiszámolósdi": Vegyük alapul az osztálylétszámot, majd osszuk el azzal a számmal, ahány fős csoportokat kívánunk kialakítani. Tehát, ha van 24 diákunk, és mi 4 fős csoportokat szeretnénk kialakítani, akkor (20/4) hat csoportunk lesz. Eztán megszámozzuk az összes diákot úgy, hogy a négytől mindig elölről kezdjük a számolást.
b.) Csoportalakítás kártyával: A véletlenszerű csoportkialakítás történhet, például különböző színű kártyák felhasználásával, vagy különböző fogalmak csoportjai alapján (pl. tavak, hegységek, folyók, bolygók nevei). A fogalmak alapján történő csoportosulás esetében egy csoportba kerülnek azok, akik egy meghatározott gyűjtő főnévnek a tagjai. Pl. hegyek: Kárpátok, Alpok, Mecsek, Bakony; Tavak: Velencei Tó, Balaton, Como, Garda; stb. Amennyiben a csoporton belül párokat hozunk létre. (pl. 6 fős csoportban 3 párt) és a véletlenszerűség elvét követjük, akkor 6 papírra 3 fajta (mindenből kettő) ábrát rajzolhatunk, ezeket összehajtva egy kalapba helyezzük, majd a résztvevők kalapból kihúzzák a papírocskákat. Az azonos ábrával rendelkező egyének alkotnak egy párt. A párban dolgozás nagyon hatékony, a vezetőknek azonban ügyelniük kell a feladatok és olykor a szerepek felosztására (de váltakozására is) a párok között. Ezzel szinte maximalizálható az együttműködés, így a hatékonyság is.
c.) Csoportalakítás elrendezés alapján (10. ábra): ha a diákok négy oszlopban ülnek, akkor azok alkotnának egy csoportot, akik egy sorban ülnek. Tehát akik egy színben szerepelnek, alkotják a csoportot.
d.) Csoportalakítás mozaik játékkal: A véletlenszerű csoportalkotásnál el lehet játszani azt a módszert is, hogy képeket vágunk szét. Ebben az esetben nem írunk a kép hátlapjára semmilyen nevet sem. A diákok véletlenszerűen húznak egy képdarabot, és azok fognak egy csoportba kerülni, akik össze tudnak rakni egy képet. Ez a fajta csoportalakítás lehetővé teszi az egy csoportba tartozó diákok számának könnyű megváltoztatását figyelembe véve az egész osztálylétszámot (pontosan azért, mert ez a csoportalakítás nem a szimpátián alapul). Lépései: - A képek feldarabolása (Annyi képet vágunk négy darabra, ahány csoportot szeretnénk kialakítani.) A képek kapcsolódhatnak a feldolgozandó témához.; -
Csoportok kialakulása
(a tanulók körbe sétálnak a teremben és megkeresik azokat a társakat, akiknél ugyanannak a képnek a darabjai vannak, és kialakítják csoportjukat.) Ezt lehet úgy is játszani, hogy a képeket maguk a tanulók rajzolják, és darabolják fel, vagy az eszközfelelősök visznek a csoportjuknak, egy-egy borítékot, amelyben egy kép darabjai találhatók. Ebből a csoportnak ki kell rakni a képet, amely alapján ki fog derülni, hogy a csoportnak mi lesz a témaköre: a levegő, a víz, vagy a talajszennyeződés.
e.) Csoportalakítás színek alapján (11. ábra): A tanulóknak (12 főnek) véletlenszerűen szétosztok 4 kék, 4 zöld, 4 sárga papírt. Az azonos színű papírral rendelkező diákok fognak egy csoportot alkotni."
f.) Véletlenszerű csoportalakítás kettős körrel (12. 13. ábra) Lépései: - Külső és belső kör kialakítása, majd ellentétes irányba körbe sétálás. - Tapsra megállás, és párválasztás. - A párok beszélgetnek, ismerkednek egymással. - A párok a tanár irányjelölése alapján a mellettük lévő párral csoportot alkotnak és leülnek a helyükre. - Ugyanez ismétlődik addig, amíg a körök el nem fogynak.
2.) A tanár által irányított csoportok alakulása
A szakértők többsége a tanár által összeállított csapatokra esküszik, legalábbis addig, amíg a diákok el nem sajátítják a hatékony együttműködés fortélyait. A tanár által kialakított csapatok a tanulók képességeit illetően vegyes összetételűek, így amellett, hogy egymástól tanulhatnak a diákok, jobban megismerik és megtanulják elfogadni egymást, továbbá az adott feladatra történő összpontosítás képességét is gyakorolhatják. A tanárnak joga van, hogy csoportokat alakítson. Ezt a működési szabályt a kooperatív tanulásban ismerniük kell a diákoknak, és el kell nekik magyarázni, mikor kerülhet erre sor. A diákoknak tudniuk kell, hogy bizonyos feladatoknál lehetséges a véletlenszerű, a térköz vagy szimpátia alapján vagy éppen érdeklődési kör szerinti csoportalakítás. Más feladatoknál inkább a tanár az, aki meghatározza a csoport összetételét. Tehát el kell mondani a diákoknak, hogy ilyenkor a tanár tekintetbe veszi minden diák erősségét ahhoz, hogy hatékony és produktív csoportok alakuljanak, amelynek vegyes összetételűnek kell lenni. Valójában a kooperatív tanulás ideális csoportalakítása tiszteletben tart egy bizonyos fajta heterogenitást. Tekintetbe veszi az erőviszonyokat iskolai szempontból (ha négyfős csoportokat alkot az ember, egy nagyon jó, két közepes és egy gyenge képességű diákot választ ki); tekintetbe veszi a kulturális, és nyelvi valamint nemi különbségeket. A tanár alakíthat csoportokat, amelyek akár két hétre, vagy az egész tanévre, kiterjedő időszakra szólnak. Ha a csoport hosszú időre egyben marad, akkor azt tekintjük alapcsoportnak. A csoportok kialakításánál figyelembe kell venni a különböző személyiségeket és egyéb tényezőket, amely megkönnyítheti a kiegyensúlyozott tanulást. Nagyon fontos, hogy a tanár úgy tervezze meg a diákcsoportokat, hogy észben tartsa az elérendő célokat, mivel a csoportalakítás támogatja ezt a célt, és ez befolyásolja az elvégzett munka minőségét is. Biztosítani kell azt is, hogy a feladat tartalmazzon kihívásokat a csoport egészének. A csoportok kialakítása, történhet, teljesítmény és képességek alapján, akár differenciálási céllal, különböző módszer segítségével. Előfordulhat, hogy a tanár képességek alapján alakít csoportokat, és minősítő szétválasztást végez, ebben az esetben differenciálás folyik a gyengébb és jobb képességű tanulók között. A nevelő homogén csoportokat alakít ki, és a csoportokkal szembeni követelmények (teljesítmény és képességek tekintetében) nem azonosak. Az egyik követelményszint az individuális nevelésre, a másik az átlagra, a harmadik a gyengébb képességű tanulókra vonatkozik stb. Ez a törekvés esetenként, az egyoldalú egyéni nevelés javára tolódhat el, és bizonyos határon túl ártalmas is lehet. Szociális feszültséget okozhat, és bizonyos korrekciós mechanizmust építhet ki. A jobb képességű, erősebb egyéniségek kedvező helyzetbe kerülnek, a többség azonban hátrányban van. Ez kasztosodást, elzárkózást eredményezhet, felnőttként pedig beilleszkedési zavarokat okozhat.
a) A csoportalakítás teljesítmény és szociometriai felmérés alapján: A teljesítmény alapján történő csoportalakítás lépései:
A tanár a tanulói teljesítmény (akár felmérés, teszt) alapján számozott sorba rendezi a tanulókat.
Kiválasztja a csoporttagokat úgy, hogy legyen egy tanuló a legjobbakból, kettő a közepesekből és egy a leggyengébb tanulók közül, amennyiben négyfős csoport alakul. Kritérium a még teljesebb heterogenitás érdekében az is, hogy a csoportok vegyes neműek legyenek, illetve ne legyenek azonos etnikai csoportok, ne legyenek ellenségek, vagy közeli barátok egy csoportban. A tanár a maradék listából, a kritériumok alapján létrehozza a többi csoportot. Történhet ez csoportformáló kerék segítségével is, ahol a belső körben helyezkednek el a gyengébb tanulók, a külsőben a jobbak és a középső körökben a közepes teljesítményűek. A kerék különböző részei egymástól függetlenül forgathatóak és az egy vonalba kerülő tanulók alkotnak egy csoportot.
b.) Szociometriai felmérés alapján történő csoportok létrehozása: A csoportkialakításban segíthet a szociometriai felmérés is, amelyből kiderülhet, hogy ki kivel szimpatizál, kivel szeretne együtt dolgozni. Fontos, hogy egy tanuló se rekesztődjön ki, és ne érezze mellőzve magát. A felmérés célja, hogy feltárjuk a tanulók egymás közötti kapcsolatait, az egyes tanulókról alkotott közvéleményt, a belső csoportosulások kohézióját, az osztály belső dinamizmusát és a rejtett hierarchikus rendet. A kérdések felvetése előtt bizalmas légkört kell biztosítani. Igen fontos, hogy a gyerekek őszintén, ne csak barátságra alapozva válaszoljanak.
Egyes kérdések irányulhatnak rokonszenvi választásra, más kérdések pedig a közösségi funkció betöltésére. A kölcsönös rokonszenvi választások megmutatják az osztályon belüli kapcsolatokat, amelyek a kölcsönösségek hálózatát, a szociogrammot adják. (Orbán, 1995.)
c.) Irányított csoportalkotás kártyákkal: A tanár fogjon annyi lapot, ahányszor négyen vannak az osztályban. A kép hátlapjára fognak kerülni a tanulók nevei. (Akiket szeretne egy csoportba tenni.) Vágja az egyes képeket négy részre. Egy csoportba azon diákok lesznek, akik nevei egy képen szerepelnek. A lapokat még az óra kezdete előtt célszerű elkészíteni. Az óra kezdetén a tanár megkéri a diákokat, hogy mindenki húzzon egy képdarabot. Ez után az lesz a feladat, hogy keressék meg azt az embert, akinek a neve rajta van a képen. Ez jó ismerkedési forma is abban az esetben, ha a diákok még nem ismerik egymást. Amennyiben már ismerik egymást, ez a procedúra gyorsan lezajlik. Miután mindenki megkapta a maga képszeletét, a feladat: összerakni a képet. A kép összerakása után a diákok megtudják, hogy melyik csoportba kerülnek, és még sem érzik a hátrányos megkülönböztetést.
Másik példa:„A diákok egy-egy - általam készített - cédulát húznak, melyek mindegyike különböző fogalmat, szót rejt. (Így pl. garden= flower, water, nature, animal=dog, kitty, stb.) Ez a csoportokra osztásban fog segíteni. Majd mindenki megkeresi a saját szavához kapcsolódó többi diák által húzott összetartozó/szinonim szavakat, és az összeillő szavaikkal egy-egy csoportot alkotnak. Így lehetőség van arra is, hogy a különböző képességű diákokból csoportok alakuljanak. Azaz, egy csoport tartalmazhat jobb tudású diákot, akik segíthetnek a feladatok megoldásában a kevésbé jó képességű társaiknak." (Cettler Gertrúd, 2007.)
d.) Csoportalakítás véleményvonallal: nagyon jól alkalmazhatók vegyes csoportok kialakítására, vagy amikor vitát szeretnénk indítani valamilyen témáról.
J (egyetértek, tudom)----------------------------------------------L (nem értek egyet, nem tudom)
Lépései:
1. A tanár feltesz, egy értékítéletet tartalmazó kérdést;
2. A diákok véleményüknek megfelelően elhelyezkednek a vonalon;
3. A véleménykülönbségek tisztázása;
4. A vonal meghajlítása, párok alakulása;
5. A két végen álló párok csoportot alkotnak.
A lényege az, hogy így szembekerülnek azok a tanulók, akiknek különbözik a véleményük, vagy ha a tudás mélysége az elhelyezkedési szempont (akár a tanulók egyéni önértékelése alapján), akkor a gyengébb és a jobb tanulók kerülnek egymással szembe és alkotnak párt. Ezután a két végén álló párok egymás mellé sétálnak és kialakítják csoportjukat, leülnek a helyükre. Ezután a következő két végen álló pár sétál egymás mellé, ez lesz a következő csoport. Ez addig folytatódik, míg el nem fogynak a párok.
e.) Félig irányított csoportalkotás: Félig irányított csoportalkotási módot, pl. egy dolgozat megírása után, tudunk alkalmazni. Ebben az esetben öt nagy csoportot hozunk létre a dolgozatok eredményei alapján. Ezt nyilvánvalóan úgy tehetjük meg, hogy sorrendbe tesszük a dolgozatokat a pontszám szerint, és kiválasztjuk, mondjuk 20 fő esetén a 4 legjobbat, az alatta lévő 4-et, stb.... Az órán a diákoknak azt mondjuk, hogy „Álljanak a baloldalra, oszlopba azok, akik a dolgozatra 24-26 pontot kaptak!", majd „Álljanak melléjük, akik 21-24 pontot kaptak!" stb. Miután kialakult az öt nagy „alapcsoport" és mindegyikben egyenlő számú ember van, azt teszzük, hogy az azonos sorban állók fognak alkotni egy csoportot. Így elértük azt, hogy a „legjobbtól" a „leggyengébbekig" mindenféle egyén legyen az adott csoportokban. Látszik tehát, hogy a csoportalkotási mód félig irányítva történt, hiszen először szétválasztottuk a diákokat a dolgozatpontok alapján, majd ez után véletlenszerűen csoportba rendeztük őket olyan módon, hogy mindegyik „alapcsoportból" legyen egy tag. A csoportalkotás e formája nagyjából 5 percet vesz igénybe.
f.) Építkezés a csoportvezető köré: Ha a csoportban a résztvevők között nagyobb az eltérés a képességek, illetve a tudás terén, akkor csoportokat az ún. „csoport a csoportvezetők köré" módszerével is lehet képezni. Ekkor a vezetők a legjobbakat megkérik, hogy válasszanak maguknak a gyengébbek közül csoporttagokat. Lépései:- A tanár csoportvezetőket választ a jobb képességű diákokból, annyit, amennyi csoportot akar létrehozni, Az előző szempontok és kritériumok figyelembevételével a csoportvezetők választják ki a csoportjuk tagjait, kölcsönös megegyezés alapján. Másik variáció, amikor a csoportvezető megkér egy gyengébb tanulót, hogy dolgozzon vele, majd ezek után együtt választanak a közepes tanulók közül. Demokratikusabb, ha a tanulók titkos szavazással választanak maguk közül csoportvezetőt, és a legtöbb szavazatot kapott diákok fognak társakat választani. A csoportok megalakulása után a tanárnak a jobb munka érdekében joga van a módosításhoz. Itt is fontos, hogy egy tanuló se rekesztődjön ki, és ne érezze mellőzve magát.
g.) Párok párja: Ezt a módszert felmérésre alapozva alkalmazhatjuk, amikor a pontszámok alapján differenciált csoportokba, osztjuk a tanulókat, és ebből kiindulva alakítjuk ki a heterogén összetételű négyfős kiscsoportokat. Célja, hogy a jobban teljesített tanulók a gyengébbeket segítve, járuljanak hozzá a felzárkóztatáshoz. Az elkülönített differenciálást óvatosan kell kezelni, egy gyerek sem érezheti ennek hátrányait. Lépései:- A tanulókat négy csoportra osztjuk: jók, jó-közepes, gyenge-közepes, gyenge csoportokra. Az erős és gyenge csoportok, az erős- közepes, gyenge-közepes a terem négy sarkába helyezkednek el. - A tanulók párokat alkotnak: az erős és gyenge csoportok tagjai alkotnak egy-egy párt, majd az erős- közepesek a gyenge- közepesekkel. - Ezek után a párok párt választanak és kialakulnak a négyfős csoportok. Gyakorlati példa: Orbán Józsefné (2009): A kooperatív tanulás: szervezés és alkalmazás című könyvében. (51.o.)
3.) Szimpátia alapján történő csoportalakítási formák
A gyerekek önkéntesen, egymás iránti szimpátia, érzelmi tényezők, együttműködés figyelembevétele alapján is feloszthatják az osztályt. Fontos egy-két alkalommal megengedni, a hogy saját kedvükre alkossanak csoportot, főleg akkor, ha személyes érzéseiket kell kifejezni, vagy őket érintő, témákat kell megvitatni. Hiszen a bizalom és a „cinkosság" légkörének kell uralkodni ezen esetekben. A szimpátia és érzelmi tényezők a kisebbeknél játszanak nagyobb szerepet. A nagyobb gyerekek rendszerint már a közös tevékenységet, a jó együttműködést veszik alapul az eredményesebb munka érdekében. Mindegyik esetben igen fontos az elfogadottság érzése, amely segíti az intellektuális képességek, az alkotó problémamegoldó gondolkodás, kreativitás fejlődését, a tudásvágy felébredését, az élményszerűen átélt elfogadottság érzését. Ez fokozza a teljesítményt, és a csoport motivációs bázisként működik.
4.) Adott szituáció alapján történő pár és csoportalakítás
A tevékenységek során egy bizonyos pillanatban, hasznosnak bizonyul két diákot rövid időre egymás mellé ültetni, hogy összehasonlíthassák és ellenőrizhessék egymás munkáját, információt cseréljenek és segítsék egymást. Megkérjük például a diákokat, hogy beszéljenek meg valamit a párjukkal, vagy magyarázzanak el valamit és figyeljenek a partnerük magyarázatára. A diákokat megkérhetjük arra is, cseréljék ki egymás között a leírt feladataikat és ellenőrizzék, maradt-e hiba a másik mondataiban. Akár fel is olvastathatják egymásnak a szöveget, hogy így ellenőrizzék, minden helyes-e. Ez a tevékenység ugyanígy folyhat csoportban is.
5.) Érdeklődési terület alapján történő csoportalakítás
A diákok szabadon választhatnak, témakört vagy témát, érdeklődésük alapján. Megkérhetjük őket akár arra is, hogy válasszanak a megadott feladatok közül egyet, amiből szeretnének felkészülni. A kiválasztott témák alapján jönnek létre a csoportok. Természetesen, lehetséges az is, hogy a diákok először csoportot alakítanak, majd azután közösen választanak témát, amiből felkészülnek. Azonban tudni kell, hogy a kétfajta csoportalkotás más-más cél elérését szolgálja. Az első tiszteletben tartja a diákok ízlését és maximális motiváltságot, és elkötelezettséget eredményez. A második lehetőséget ad a diákoknak arra, hogy megtanuljanak, engedményeket tenni és megismerik a konszenzus folyamatát, amelyek a magas szintű készségek közé tartoznak. A tanárnak gondosan kell megfogalmazni a kooperációban elérendő célt, mielőtt kiválasztja a csoportalakítás módját az adott feladathoz.
A csoportok nagysága: Akár két ember is alkothat egy csoportot, bár egyes vélemények szerint, ez nem tekinthető csoportnak, de tény az, hogy minél kisebb egy csoport, annál többet szerepelhet egy-egy ember, és annál kisebb a valószínűsége, hogy valaki netán kimarad. A kisebb csoportokat könnyebb szervezni, és döntésre is hamarabb jutnak. A háromfős csoportoknál néha probléma, hogy a harmadik diák elszigetelődik, vagy semmibe veszik. A kooperatív csoportmunkában célszerű 3-6 létszámú csoportokat kialakítani, amelyekben a csoporttagok teljes személyiségükkel részt vesznek a közös feladatok megoldásában. (Kagan, 1992. 6:2 o.) szerint a négyfős csapat azért jó, mert ebben az esetben páronként dolgozhatnak a tagok az egyes részfeladatokon, így később a két pár hatékonyan együttműködhet, amely lehetővé teszi az interakciók maximalizálását is, és általa a kommunikációs csatornák száma megkétszereződik, valamint abban is szerepe van, hogy senki sem rekesztődik ki. Ennél nagyobb létszámú csapat is lehet előnyös, ha valamilyen összetettebb projektmunkát tervezünk, mert több különböző ember több különböző képességet, tapasztalatot, ötletet mozgósíthat a munka érdekében. Vagy nagyobb létszámú osztály esetén kevesebb csoportra a tanárnak könnyebb felügyelnie. Az ajánlott csoportlétszám a szakirodalom szerint maximum hat fő. Az ötfős csoport jól illusztrálja a kocsi ötödik kereke szólást. Ennél szerencsésebb a hat fős csoport, mert párban is lehet dolgozni a csoporton belül. Általában minél népesebb egy csoport, annál nehezebb irányítani.
A csoportalakítás formái
A kooperatív csoportmunka feltételezi, hogy a diákok egy közös feladat megoldásán fáradoznak mindezt azért, hogy egy közös célt érjenek el. Ez a két elem szerves része a kooperatív csoportmunkának. Ezen kívül a kooperatív módszerek elősegítik a csoportmunkán belül az egymásra utaltságot és az egyéni felelősségvállalást, amely a közös munkát még hatékonyabbá és értékesebbé teszi. Ezért a csoportok kialakításánál célszerű erre törekedni, és kialakításuk előtt mindig ügyelni kell bizonyos szempontokra: Válasszuk ki azt a csoport méretet, amely legmegfelelőbb az órához. Az optimális méret változó lehet, attól függően, hogy milyen tananyagokat, feladatokat dolgozunk fel. Figyelembe kell venni a csoport tagjainak kooperatív készségét (Minél gyengébb képességűek a tanulók, annál kisebb legyen a csoport.), a feladat jellegét, nehézségi fokát, és hogy mennyi időnk van. Minél kevesebb idő áll rendelkezésre, annál kisebb legyen a csoport. A csoportok, kialakítása lehet véletlenszerű, bár a szakértők többsége a tanár által összeállított csoportokra esküszik, legalábbis addig, amíg a diákok el nem sajátítják a hatékony együttműködés fortélyait. A tanár által kialakított csoportok a tanulók képességeit illetően vegyes összetételűek, így amellett, hogy egymástól tanulhatnak, a diákok jobban megismerik és megtanulják elfogadni egymást, továbbá az adott feladatra történő összpontosítás képességét is gyakorolhatják. A csoportalakítás történhet még szimpátia alapján, vagy adott szituációhoz kapcsoltan, illetve az érdeklődés figyelembevételével.
1.) A véletlenszerű csoportkialakítási formák: A véletlenszerűen kialakított csoportok létrehozása gyors, egyszerű és azon az elven alapul, hogy a csapattagok közül bárki képes együttműködni egy másikkal, függetlenül annak személyétől. Ez a módszer a gyengébben teljesítő tanulók számára is biztosítja, hogy kipróbálhassák vezetői képességeiket, emellett igazságos, és lehetővé teszi, hogy a tanulók minél több társukat megismerjék, velük kapcsolatban munkatapasztalatokat szerezzenek, illetve egymástól tanuljanak. A véletlenszerűen kialakított csoportok alkalmasak rövidtávú feladatok elvégzésére, abban az esetben, ha a feladat szempontjából lényegtelen a tanulók valamilyen szempont szerinti csoportosítása, valamint különféle társas kapcsolatok megfigyelésére, elemzésére is lehetőséget nyújt. A véletlenszerű csoportkialakítás rászoktatja a diákokat, hogy együtt dolgozzanak több, különböző személyiségű társukkal, lemásolva ezzel a társadalmi együttműködést, ahol ritkán választhatjuk a barátunkat társnak. Ez a fajta csoportalakítás lehetővé teszi olyan szociális képességek megszerzését, mint a tolerancia, a tisztelet és a különbségek értékelése. Véletlenszerű csoportalakítási formák pl.:"kiszámolósdi", csoportalakítás kártyával,
a.)„Kiszámolósdi": Vegyük alapul az osztálylétszámot, majd osszuk el azzal a számmal, ahány fős csoportokat kívánunk kialakítani. Tehát, ha van 24 diákunk, és mi 4 fős csoportokat szeretnénk kialakítani, akkor (20/4) hat csoportunk lesz. Eztán megszámozzuk az összes diákot úgy, hogy a négytől mindig elölről kezdjük a számolást.
b.) Csoportalakítás kártyával: A véletlenszerű csoportkialakítás történhet, például különböző színű kártyák felhasználásával, vagy különböző fogalmak csoportjai alapján (pl. tavak, hegységek, folyók, bolygók nevei). A fogalmak alapján történő csoportosulás esetében egy csoportba kerülnek azok, akik egy meghatározott gyűjtő főnévnek a tagjai. Pl. hegyek: Kárpátok, Alpok, Mecsek, Bakony; Tavak: Velencei Tó, Balaton, Como, Garda; stb. Amennyiben a csoporton belül párokat hozunk létre. (pl. 6 fős csoportban 3 párt) és a véletlenszerűség elvét követjük, akkor 6 papírra 3 fajta (mindenből kettő) ábrát rajzolhatunk, ezeket összehajtva egy kalapba helyezzük, majd a résztvevők kalapból kihúzzák a papírocskákat. Az azonos ábrával rendelkező egyének alkotnak egy párt. A párban dolgozás nagyon hatékony, a vezetőknek azonban ügyelniük kell a feladatok és olykor a szerepek felosztására (de váltakozására is) a párok között. Ezzel szinte maximalizálható az együttműködés, így a hatékonyság is.
c.) Csoportalakítás elrendezés alapján (10. ábra): ha a diákok négy oszlopban ülnek, akkor azok alkotnának egy csoportot, akik egy sorban ülnek. Tehát akik egy színben szerepelnek, alkotják a csoportot.
d.) Csoportalakítás mozaik játékkal: A véletlenszerű csoportalkotásnál el lehet játszani azt a módszert is, hogy képeket vágunk szét. Ebben az esetben nem írunk a kép hátlapjára semmilyen nevet sem. A diákok véletlenszerűen húznak egy képdarabot, és azok fognak egy csoportba kerülni, akik össze tudnak rakni egy képet. Ez a fajta csoportalakítás lehetővé teszi az egy csoportba tartozó diákok számának könnyű megváltoztatását figyelembe véve az egész osztálylétszámot (pontosan azért, mert ez a csoportalakítás nem a szimpátián alapul). Lépései: - A képek feldarabolása (Annyi képet vágunk négy darabra, ahány csoportot szeretnénk kialakítani.) A képek kapcsolódhatnak a feldolgozandó témához.; -
Csoportok kialakulása
(a tanulók körbe sétálnak a teremben és megkeresik azokat a társakat, akiknél ugyanannak a képnek a darabjai vannak, és kialakítják csoportjukat.) Ezt lehet úgy is játszani, hogy a képeket maguk a tanulók rajzolják, és darabolják fel, vagy az eszközfelelősök visznek a csoportjuknak, egy-egy borítékot, amelyben egy kép darabjai találhatók. Ebből a csoportnak ki kell rakni a képet, amely alapján ki fog derülni, hogy a csoportnak mi lesz a témaköre: a levegő, a víz, vagy a talajszennyeződés.
e.) Csoportalakítás színek alapján (11. ábra): A tanulóknak (12 főnek) véletlenszerűen szétosztok 4 kék, 4 zöld, 4 sárga papírt. Az azonos színű papírral rendelkező diákok fognak egy csoportot alkotni."
f.) Véletlenszerű csoportalakítás kettős körrel (12. 13. ábra) Lépései: - Külső és belső kör kialakítása, majd ellentétes irányba körbe sétálás. - Tapsra megállás, és párválasztás. - A párok beszélgetnek, ismerkednek egymással. - A párok a tanár irányjelölése alapján a mellettük lévő párral csoportot alkotnak és leülnek a helyükre. - Ugyanez ismétlődik addig, amíg a körök el nem fogynak.
2.) A tanár által irányított csoportok alakulása
A szakértők többsége a tanár által összeállított csapatokra esküszik, legalábbis addig, amíg a diákok el nem sajátítják a hatékony együttműködés fortélyait. A tanár által kialakított csapatok a tanulók képességeit illetően vegyes összetételűek, így amellett, hogy egymástól tanulhatnak a diákok, jobban megismerik és megtanulják elfogadni egymást, továbbá az adott feladatra történő összpontosítás képességét is gyakorolhatják. A tanárnak joga van, hogy csoportokat alakítson. Ezt a működési szabályt a kooperatív tanulásban ismerniük kell a diákoknak, és el kell nekik magyarázni, mikor kerülhet erre sor. A diákoknak tudniuk kell, hogy bizonyos feladatoknál lehetséges a véletlenszerű, a térköz vagy szimpátia alapján vagy éppen érdeklődési kör szerinti csoportalakítás. Más feladatoknál inkább a tanár az, aki meghatározza a csoport összetételét. Tehát el kell mondani a diákoknak, hogy ilyenkor a tanár tekintetbe veszi minden diák erősségét ahhoz, hogy hatékony és produktív csoportok alakuljanak, amelynek vegyes összetételűnek kell lenni. Valójában a kooperatív tanulás ideális csoportalakítása tiszteletben tart egy bizonyos fajta heterogenitást. Tekintetbe veszi az erőviszonyokat iskolai szempontból (ha négyfős csoportokat alkot az ember, egy nagyon jó, két közepes és egy gyenge képességű diákot választ ki); tekintetbe veszi a kulturális, és nyelvi valamint nemi különbségeket. A tanár alakíthat csoportokat, amelyek akár két hétre, vagy az egész tanévre, kiterjedő időszakra szólnak. Ha a csoport hosszú időre egyben marad, akkor azt tekintjük alapcsoportnak. A csoportok kialakításánál figyelembe kell venni a különböző személyiségeket és egyéb tényezőket, amely megkönnyítheti a kiegyensúlyozott tanulást. Nagyon fontos, hogy a tanár úgy tervezze meg a diákcsoportokat, hogy észben tartsa az elérendő célokat, mivel a csoportalakítás támogatja ezt a célt, és ez befolyásolja az elvégzett munka minőségét is. Biztosítani kell azt is, hogy a feladat tartalmazzon kihívásokat a csoport egészének. A csoportok kialakítása, történhet, teljesítmény és képességek alapján, akár differenciálási céllal, különböző módszer segítségével. Előfordulhat, hogy a tanár képességek alapján alakít csoportokat, és minősítő szétválasztást végez, ebben az esetben differenciálás folyik a gyengébb és jobb képességű tanulók között. A nevelő homogén csoportokat alakít ki, és a csoportokkal szembeni követelmények (teljesítmény és képességek tekintetében) nem azonosak. Az egyik követelményszint az individuális nevelésre, a másik az átlagra, a harmadik a gyengébb képességű tanulókra vonatkozik stb. Ez a törekvés esetenként, az egyoldalú egyéni nevelés javára tolódhat el, és bizonyos határon túl ártalmas is lehet. Szociális feszültséget okozhat, és bizonyos korrekciós mechanizmust építhet ki. A jobb képességű, erősebb egyéniségek kedvező helyzetbe kerülnek, a többség azonban hátrányban van. Ez kasztosodást, elzárkózást eredményezhet, felnőttként pedig beilleszkedési zavarokat okozhat.
a) A csoportalakítás teljesítmény és szociometriai felmérés alapján: A teljesítmény alapján történő csoportalakítás lépései:
A tanár a tanulói teljesítmény (akár felmérés, teszt) alapján számozott sorba rendezi a tanulókat.
Kiválasztja a csoporttagokat úgy, hogy legyen egy tanuló a legjobbakból, kettő a közepesekből és egy a leggyengébb tanulók közül, amennyiben négyfős csoport alakul. Kritérium a még teljesebb heterogenitás érdekében az is, hogy a csoportok vegyes neműek legyenek, illetve ne legyenek azonos etnikai csoportok, ne legyenek ellenségek, vagy közeli barátok egy csoportban. A tanár a maradék listából, a kritériumok alapján létrehozza a többi csoportot. Történhet ez csoportformáló kerék segítségével is, ahol a belső körben helyezkednek el a gyengébb tanulók, a külsőben a jobbak és a középső körökben a közepes teljesítményűek. A kerék különböző részei egymástól függetlenül forgathatóak és az egy vonalba kerülő tanulók alkotnak egy csoportot.
b.) Szociometriai felmérés alapján történő csoportok létrehozása: A csoportkialakításban segíthet a szociometriai felmérés is, amelyből kiderülhet, hogy ki kivel szimpatizál, kivel szeretne együtt dolgozni. Fontos, hogy egy tanuló se rekesztődjön ki, és ne érezze mellőzve magát. A felmérés célja, hogy feltárjuk a tanulók egymás közötti kapcsolatait, az egyes tanulókról alkotott közvéleményt, a belső csoportosulások kohézióját, az osztály belső dinamizmusát és a rejtett hierarchikus rendet. A kérdések felvetése előtt bizalmas légkört kell biztosítani. Igen fontos, hogy a gyerekek őszintén, ne csak barátságra alapozva válaszoljanak.
Egyes kérdések irányulhatnak rokonszenvi választásra, más kérdések pedig a közösségi funkció betöltésére. A kölcsönös rokonszenvi választások megmutatják az osztályon belüli kapcsolatokat, amelyek a kölcsönösségek hálózatát, a szociogrammot adják. (Orbán, 1995.)
c.) Irányított csoportalkotás kártyákkal: A tanár fogjon annyi lapot, ahányszor négyen vannak az osztályban. A kép hátlapjára fognak kerülni a tanulók nevei. (Akiket szeretne egy csoportba tenni.) Vágja az egyes képeket négy részre. Egy csoportba azon diákok lesznek, akik nevei egy képen szerepelnek. A lapokat még az óra kezdete előtt célszerű elkészíteni. Az óra kezdetén a tanár megkéri a diákokat, hogy mindenki húzzon egy képdarabot. Ez után az lesz a feladat, hogy keressék meg azt az embert, akinek a neve rajta van a képen. Ez jó ismerkedési forma is abban az esetben, ha a diákok még nem ismerik egymást. Amennyiben már ismerik egymást, ez a procedúra gyorsan lezajlik. Miután mindenki megkapta a maga képszeletét, a feladat: összerakni a képet. A kép összerakása után a diákok megtudják, hogy melyik csoportba kerülnek, és még sem érzik a hátrányos megkülönböztetést.
Másik példa:„A diákok egy-egy - általam készített - cédulát húznak, melyek mindegyike különböző fogalmat, szót rejt. (Így pl. garden= flower, water, nature, animal=dog, kitty, stb.) Ez a csoportokra osztásban fog segíteni. Majd mindenki megkeresi a saját szavához kapcsolódó többi diák által húzott összetartozó/szinonim szavakat, és az összeillő szavaikkal egy-egy csoportot alkotnak. Így lehetőség van arra is, hogy a különböző képességű diákokból csoportok alakuljanak. Azaz, egy csoport tartalmazhat jobb tudású diákot, akik segíthetnek a feladatok megoldásában a kevésbé jó képességű társaiknak." (Cettler Gertrúd, 2007.)
d.) Csoportalakítás véleményvonallal: nagyon jól alkalmazhatók vegyes csoportok kialakítására, vagy amikor vitát szeretnénk indítani valamilyen témáról.
J (egyetértek, tudom)----------------------------------------------L (nem értek egyet, nem tudom)
Lépései:
1. A tanár feltesz, egy értékítéletet tartalmazó kérdést;
2. A diákok véleményüknek megfelelően elhelyezkednek a vonalon;
3. A véleménykülönbségek tisztázása;
4. A vonal meghajlítása, párok alakulása;
5. A két végen álló párok csoportot alkotnak.
A lényege az, hogy így szembekerülnek azok a tanulók, akiknek különbözik a véleményük, vagy ha a tudás mélysége az elhelyezkedési szempont (akár a tanulók egyéni önértékelése alapján), akkor a gyengébb és a jobb tanulók kerülnek egymással szembe és alkotnak párt. Ezután a két végén álló párok egymás mellé sétálnak és kialakítják csoportjukat, leülnek a helyükre. Ezután a következő két végen álló pár sétál egymás mellé, ez lesz a következő csoport. Ez addig folytatódik, míg el nem fogynak a párok.
e.) Félig irányított csoportalkotás: Félig irányított csoportalkotási módot, pl. egy dolgozat megírása után, tudunk alkalmazni. Ebben az esetben öt nagy csoportot hozunk létre a dolgozatok eredményei alapján. Ezt nyilvánvalóan úgy tehetjük meg, hogy sorrendbe tesszük a dolgozatokat a pontszám szerint, és kiválasztjuk, mondjuk 20 fő esetén a 4 legjobbat, az alatta lévő 4-et, stb.... Az órán a diákoknak azt mondjuk, hogy „Álljanak a baloldalra, oszlopba azok, akik a dolgozatra 24-26 pontot kaptak!", majd „Álljanak melléjük, akik 21-24 pontot kaptak!" stb. Miután kialakult az öt nagy „alapcsoport" és mindegyikben egyenlő számú ember van, azt teszzük, hogy az azonos sorban állók fognak alkotni egy csoportot. Így elértük azt, hogy a „legjobbtól" a „leggyengébbekig" mindenféle egyén legyen az adott csoportokban. Látszik tehát, hogy a csoportalkotási mód félig irányítva történt, hiszen először szétválasztottuk a diákokat a dolgozatpontok alapján, majd ez után véletlenszerűen csoportba rendeztük őket olyan módon, hogy mindegyik „alapcsoportból" legyen egy tag. A csoportalkotás e formája nagyjából 5 percet vesz igénybe.
f.) Építkezés a csoportvezető köré: Ha a csoportban a résztvevők között nagyobb az eltérés a képességek, illetve a tudás terén, akkor csoportokat az ún. „csoport a csoportvezetők köré" módszerével is lehet képezni. Ekkor a vezetők a legjobbakat megkérik, hogy válasszanak maguknak a gyengébbek közül csoporttagokat. Lépései:- A tanár csoportvezetőket választ a jobb képességű diákokból, annyit, amennyi csoportot akar létrehozni, Az előző szempontok és kritériumok figyelembevételével a csoportvezetők választják ki a csoportjuk tagjait, kölcsönös megegyezés alapján. Másik variáció, amikor a csoportvezető megkér egy gyengébb tanulót, hogy dolgozzon vele, majd ezek után együtt választanak a közepes tanulók közül. Demokratikusabb, ha a tanulók titkos szavazással választanak maguk közül csoportvezetőt, és a legtöbb szavazatot kapott diákok fognak társakat választani. A csoportok megalakulása után a tanárnak a jobb munka érdekében joga van a módosításhoz. Itt is fontos, hogy egy tanuló se rekesztődjön ki, és ne érezze mellőzve magát.
g.) Párok párja: Ezt a módszert felmérésre alapozva alkalmazhatjuk, amikor a pontszámok alapján differenciált csoportokba, osztjuk a tanulókat, és ebből kiindulva alakítjuk ki a heterogén összetételű négyfős kiscsoportokat. Célja, hogy a jobban teljesített tanulók a gyengébbeket segítve, járuljanak hozzá a felzárkóztatáshoz. Az elkülönített differenciálást óvatosan kell kezelni, egy gyerek sem érezheti ennek hátrányait. Lépései:- A tanulókat négy csoportra osztjuk: jók, jó-közepes, gyenge-közepes, gyenge csoportokra. Az erős és gyenge csoportok, az erős- közepes, gyenge-közepes a terem négy sarkába helyezkednek el. - A tanulók párokat alkotnak: az erős és gyenge csoportok tagjai alkotnak egy-egy párt, majd az erős- közepesek a gyenge- közepesekkel. - Ezek után a párok párt választanak és kialakulnak a négyfős csoportok. Gyakorlati példa: Orbán Józsefné (2009): A kooperatív tanulás: szervezés és alkalmazás című könyvében. (51.o.)
3.) Szimpátia alapján történő csoportalakítási formák
A gyerekek önkéntesen, egymás iránti szimpátia, érzelmi tényezők, együttműködés figyelembevétele alapján is feloszthatják az osztályt. Fontos egy-két alkalommal megengedni, a hogy saját kedvükre alkossanak csoportot, főleg akkor, ha személyes érzéseiket kell kifejezni, vagy őket érintő, témákat kell megvitatni. Hiszen a bizalom és a „cinkosság" légkörének kell uralkodni ezen esetekben. A szimpátia és érzelmi tényezők a kisebbeknél játszanak nagyobb szerepet. A nagyobb gyerekek rendszerint már a közös tevékenységet, a jó együttműködést veszik alapul az eredményesebb munka érdekében. Mindegyik esetben igen fontos az elfogadottság érzése, amely segíti az intellektuális képességek, az alkotó problémamegoldó gondolkodás, kreativitás fejlődését, a tudásvágy felébredését, az élményszerűen átélt elfogadottság érzését. Ez fokozza a teljesítményt, és a csoport motivációs bázisként működik.
4.) Adott szituáció alapján történő pár és csoportalakítás
A tevékenységek során egy bizonyos pillanatban, hasznosnak bizonyul két diákot rövid időre egymás mellé ültetni, hogy összehasonlíthassák és ellenőrizhessék egymás munkáját, információt cseréljenek és segítsék egymást. Megkérjük például a diákokat, hogy beszéljenek meg valamit a párjukkal, vagy magyarázzanak el valamit és figyeljenek a partnerük magyarázatára. A diákokat megkérhetjük arra is, cseréljék ki egymás között a leírt feladataikat és ellenőrizzék, maradt-e hiba a másik mondataiban. Akár fel is olvastathatják egymásnak a szöveget, hogy így ellenőrizzék, minden helyes-e. Ez a tevékenység ugyanígy folyhat csoportban is.
5.) Érdeklődési terület alapján történő csoportalakítás
A diákok szabadon választhatnak, témakört vagy témát, érdeklődésük alapján. Megkérhetjük őket akár arra is, hogy válasszanak a megadott feladatok közül egyet, amiből szeretnének felkészülni. A kiválasztott témák alapján jönnek létre a csoportok. Természetesen, lehetséges az is, hogy a diákok először csoportot alakítanak, majd azután közösen választanak témát, amiből felkészülnek. Azonban tudni kell, hogy a kétfajta csoportalkotás más-más cél elérését szolgálja. Az első tiszteletben tartja a diákok ízlését és maximális motiváltságot, és elkötelezettséget eredményez. A második lehetőséget ad a diákoknak arra, hogy megtanuljanak, engedményeket tenni és megismerik a konszenzus folyamatát, amelyek a magas szintű készségek közé tartoznak. A tanárnak gondosan kell megfogalmazni a kooperációban elérendő célt, mielőtt kiválasztja a csoportalakítás módját az adott feladathoz.