V. Közvetlen interakció működése

iDevice ikon Tevékenység
Interakció az angol nyelvből átvett jövevényszó, jelentése: kölcsönhatás (Országh, 1992.), kölcsönös viszony. A társas interakciók vizsgálatának diszciplináris területe a szociálpszichológia. A tudományág az interakciókat olyan témákon, aspektusokon keresztül tárgyalja, mint a konformitás, az engedelmesség és vezetés, a verbális és a noverbális kommunikáció, a befolyásolás eszközei, a benyomáskeltés, a sztereotípiák és előítéletek, a személyes kapcsolatok fejlődése, a kapcsolatokat alakító vonzalom, a csoportos interakciók, az együttműködés és versengés, az attitűdök, a szerepek. (Aronson 1994., Csepeli 2006., 148-149., 350., Forgács 1994.) A szociális interakció arra a tevékenységre utal, amikor társadalomban élő egyének kommunikációs céllal lépnek egymással közvetlen szemtől szembeni kapcsolatba. Az interakciók ilyen megközelítésének lényeges mozzanata annak felismerése, hogy az érintkezést társas konszenzusok, kölcsönös (például szerep) elvárások szabályozzák, és megfordítva, ezen társas interakciók során sajátítják el, osztják meg egymással illetve alakítják az egyének közös társadalmi valóságukat. A kooperatív tanulás alapelvével kapcsolatos párhuzamos interakció esetében a közös tevékenységben rejlő kölcsönhatásról van szó. A tanulók közötti közvetlen, szemtől szembe interakció alapfeltétele, hogy a csoporton belül zajló effektív munkában, minden csapattag aktívan részt vehessen. A csoport nemcsak szellemileg, hanem testileg is a tanulás tárgya körül gyülekezik. Ehhez egy olyan ülésrend szükséges, ahol a csapat minden tagja láthatja egymást, biztosítja, hogy minden megnyilvánulás, még a nonverbális is észrevételre kerüljön. Így a gyengébb, vagy halk szavú diákoknak sokkal nagyobb esélyük van, hogy aktív részesei legyenek a közös munkának. A közvetlen interakciónak tehát segítő befolyása van a csoportfolyamatok haladására. A kooperatív csoportokban a tanulás energiájának nagy része a vitán, magyarázaton, indokláson és megosztott információn múlik, ami mind az éppen megtanulandó tananyaggal áll kapcsolatban. A gyors vita nélküli megegyezés nem mindig erősíti a tanulást olyan hatékonyan, mintha adottak különböző szempontok, alternatívák, amelyeket a tanulók megbeszélnek, és elmagyaráznak a csoport azon tagjainak, akiknek segítségre van szükségük az anyag jobb megértéséhez. A kiscsoportokat a gyakori interakció (kölcsönös ráhatás), személyes kötődés, összetartás, megegyezés, állandó kontroll jellemzi. A csoportokban zajló kölcsönös egymásra hatást nehéz nyomon követni, a kooperatív tanulás eredményei mégis ezek alapján alakulnak ki. Ebben nagy szerepe van a verbális cserefolyamatoknak, interakciós mintáknak, mivel a személyiség részben saját cselekvései, részben az őt meghatározó környezet hatásaként alakul. A csoportokban a beszélgetés van a központban, amely kiegészül vitával, mozgással, egyéb önkifejezésre alkalmas eszközökkel, mindez együtt eredményezi a közvetlen interakciót. Fontos, hogy a tanulók mindig a feladatról, pozitív dolgokról beszéljenek. A folyamatban gondolkodásmódok, feladat- megoldási javaslatok ütköznek, amelyek szubjektív modelleket hordoznak. Az információcserével megkezdődik a tudás átrendeződése. Ugyanakkor ellentmondások is kialakulnak, amelyet a beszélő igyekszik nyelvi eszközökkel feloldani. „A csoporttagoknak tehát saját kognitív struktúrájuk elemeit újra kell rendezni és a logikusan következő elemekre építve, megjeleníteni, hogy az együttes gondolkodásban részt vehessenek." (G.L. Huber 1987.) Az interakciós rendszer - kommunikációs csatorna (1. 2. 3. 4. ábra) hatékonyságának vizsgálatai során a kutatók a következő eredményre jutottak: A csoport mikor megkapja a feladatot, kicserélik gondolataikat a feladattal kapcsolatos ismeretekről, és ezután látnak hozzá a feladat megvalósításához. A kommunikációs készség fejlődése szempontjából nagyon fontos az, hogy az egyes csoporttagoknak milyen lehetősége van a többiekkel történő közvetlen kommunikációra. Ezt befolyásolja az ülésrend, a csoportban elfoglalt szerepe, a feladattal kapcsolatos ismeretei, érdeklődése. Ebből a szempontból nem mindegy, hogy hány fős csoportokat alakítunk és az sem, hogy milyen a tanulók elhelyezkedése. A interakció szempontjából legjobbak a négyfős csoportok, mert megkétszereződik a kommunikációs csatorna, a háromfőssel szemben. A háromfős csoportokban három lehetséges pár alakítható, míg a négyfősben hat. Előnye az is, hogy senki nem rekesztődik ki, és a tanulók párosával is dolgozhatnak. Fontos, hogy egymással szembe, körbe helyezkedjenek el, ha azt szeretnénk, hogy mindenki érvényesíthesse véleményét. A népszerűség, a csoportban elfoglalt szerep, nyitottság, kapcsolatteremtési készség, segítségkérés formája, segíteni akarás, családi háttér (hozott képességek), egyaránt befolyásolják a tanulók közötti kapcsolatokat, interakciós folyamatokat, viselkedést, együttműködést és a tanulást is. Gyakoribb kommunikációs hálók: kör, lánc, y, kerék. Az erősen centralizált hálók, melyben egy vezetőn keresztül halad az információ, a probléma megoldása szempontjából a leghatékonyabb, de a tagok elégedetlenek a csoporttal. A diffúzabb, nyitottabb kommunikációs rendszerek jóval kielégítőbbek a csoport számára, noha kevésbé hatékonyak. Az egyének elégedettsége a csoporttal, kapcsolatban áll azzal, hogy mennyire fér hozzá egy csoporttag a kommunikációs csatornákhoz. Az információ tehát fontos interakciós erőforrás a csoportban, mely a csoportstruktúrától függ. A népszerűség, a csoportban elfoglalt szerep, nyitottság, kapcsolatteremtési készség, segítségkérés formája, segíteni akarás, családi háttér (hozott képességek), egyaránt befolyásolják a tanulók közötti kapcsolatokat, interakciós folyamatokat, viselkedést, együttműködést és a tanulást is.

A folyamatban a tudás felhasználása, átalakítása és megváltoztatása folyik, amelynek eredménye a tagok új tudásstruktúrájának kialakítása. A kutatások eredményei arra utalnak, hogy összefüggés van a teljesítmény színvonala és a beszélgetés során megfogalmazott kérdések és válaszok minősége között. Valamint bizonyított az is, hogy a kölcsönösen segítő interakciók sokkal hatékonyabbak, mint az egymás hatását korlátozó, vetélkedő ráhatások. (R.F. Bales, 1950) interakciós folyamatelemzése szerint a csoport sikere két tényezőtől függ: milyen jól képes a feladatokat megoldani (feladatfunkció milyen) és milyen az integratív társas-emocionális funkció. Az információ tartalmát a közlő határozza meg, de a kommunikációt befolyásolja a környezet, struktúra, közlés módja is. A vételt befolyásolja a hallgató hangulata, a meglévő tapasztalatai, nyelvi kódrendszere. A kommunikáció akkor teljes, ha megfelelően tudjuk közölni a gondolatainkat. Az eredményes kommunikációt gátolhatja az információk pontatlansága, hamis volta, a nyelvi kódrendszer különbözősége, közös nyelv hiánya, a szavak és a nonverbális jelzések eltérése egymástól, a másikra való figyelem hiánya, a túlzott szubjektivitás, az egymás iránti bizalmatlanság. A kooperatív csoportok kommunikációs struktúrája három közlési síkból áll: -nyelvi, szavakkal történő közlés; -metakommunikációs, szavakat jelekkel kísérő közlés; -kontextuális sík csak az adott csoport számára érthető információk rendszere (rejtett közlések) Ezt befolyásolhatja az ülésrend, a csoportban elfoglalt szerep, a feladattal kapcsolatos ismeretek, érdeklődés. A kutatások igazolták azt is, hogy az egyén elfoglalt helye összefügg a kommunikációs egységgel. Az egyén minél központibb helyet foglal el a csoportban, annál intenzívebb a kommunikációja másokkal, a peremre szorultak fele áramlik a legkevesebb információ. Másrészt a hierarchiában való előrébb kerülés eszköze lehet a jó kommunikáció, ezért fontos a fejlesztése. A kommunikációs struktúra hibái lehetnek a hírterjesztés lassúsága, hiányossága (nem jut el mindenkihez), és egyoldalúsága (csak egy irányba terjed). (R.F. Bales, 1950) rendszerezte a csoportokban lezajló lehetséges interakciókat, kommunikációs helyzeteket. a.) Problémamegoldást segítő kommunikáció: Informálás, információkérés, tájékoztatás, megerősítés, amelyekre a semleges társas feladatviselkedés jellemző. Ebben az interakcióban a kérdés-felelet nyelvi, vagy ritkább esetben írásos, rajzos közlésforma érvényesülhet elsősorban. ; b.) Értékelés során kialakuló kommunikáció: Véleményformálás, véleménykérés, amelyek esetében a kérdés, kérés és a megkísérelt válaszok kerülnek előtérbe, általában semleges viselkedés formájában, amely nem mentes a szubjektív érzelmektől. ; c.) Kontrollproblémák: Javaslatkérés, iránymutatás, cselekvésmódok meghatározása, egyetértés, egyet nem értés. Ebben a feladat övezetben már egyaránt szerepet játszanak a pozitív, semleges és negatív érzelmi reakciók és valamennyi közlési forma.; d.) Döntési helyzetek: Elfogadás, megértés, vagyis egyetértés, engedmények, segítségadás, elutasítás, segítség megakadályozása, vagyis egyet nem értés. Ebben a kommunikációs helyzetben vagy pozitív, vagy negatív társas érzelmi viselkedés játszik szerepet. A szubjektív vélemények alapján többféle kommunikációs tevékenység érvényesül.; e.) Feszültséget mutató társas viselkedés: Feszültségcsökkentő pozitív érzelmi reakciók (nevetés, tréfa, elégedettséget kimutató jelzések), valamint a negatív feszültség kifejezését mutató jelzések (sértődés, visszahúzódás, agresszív megnyilvánulás). Ebben az interakcióban elsősorban a nyelvi és a metakommunikációs jelekkel történő kifejezés érvényesül.; f.) Segítő és ellenszegülő társas viselkedés: Szolidaritást tanúsító pozitív reakciók (segítségnyújtás, bíztatás, dicséret, elismerés, jutalom, megerősítés, a másik helyzetének javítása. Ellenszegülő viselkedés esetén ellentét, konfliktus, rivalizálás, ellenszegülés, túlzott önérvényesítés.

« Előző | Következő »