VI. A csoportok fejlődése (csoportdinamika)

iDevice ikon Tevékenység
A dinamika görög eredetű szó, erőt jelent. A csoportdinamika kifejezés a csoportban ható erőkre utal, és annak kutatásaival foglalkozik, hogy mily módon változnak az emberek (viselkedésük) a csoport hatására, vagy állnak ellent azoknak. Az 1900 - as évek elején Triplett (Amerika) kerékpárosokat vizsgált és megállapította, hogy jobb időt futnak, ha együtt edzenek. Saját magukon is tapasztalhatták, hogy mennyire befolyásolta eredményüket egy másik ember jelenléte. Van, akit azonban ez gátol, de van, akinek erőt ad a közös tevékenység és serkenti a teljesítményt. Triplett ezt „szociális facilitációnak" (növekménynek) nevezte. A csoportdinamika azon alapul, hogy a társas együttlét olyan érzelmi szociális feszültségeket indít el, amely segíti a kommunikáció kibontakozását, a kapcsolatok kiépítését, az egymásra hatást a csoporton belül. Ez a kiépülő kapcsolat, a „többlethatás", „szociális erő" változást, fejlődést eredményez az egyének személyiségében, tudásában, amely visszahat a csoport fejlődésére. „Ezek a változások a csoporttagok egymás közti kapcsolatainak erőviszonyaiban valósulnak meg. Eszerint léteznek olyan, az együttességből fakadó sajátos késztetések, amelyek az emberi együttesből együttműködő csoportot formálnak. Kibontakoznak olyan, a csoportéletből eredő többlethatások, amelyek kölcsönösen befolyásolják a résztvevők személyiségét. E csoportfolyamatok szabályszerű menetében kibontakozó feszültségeket, az erők összecsapását és sajátos megjelenési formáit nevezzük csoportdinamikának...." (Bagdy, Telkes, 1988.) A tanár felelőssége a pozitív egymásra hatás elérése. A fejlett együttműködéssel rendelkező csoportok kialakulása, fejlődése egy csoportfejlődési folyamat eredménye. A csoportok fejlődésének folyamata és ideje függ az életkortól, az adott csoport tagjainak képességeitől, személyiségétől. A kompetenciák változásának megfelelően különböző szakaszokat különböztethetünk meg. Az első szakaszban még függő viszony van a tanulók és a tanár között, amelybe a pedagógus a példakép, és a gyerekek még nem merik kinyilvánítani saját véleményüket. Konfliktus esetén a tanítótól kérnek segítséget. Társaikkal ismerkednek, figyelik egymást, keresik helyüket a csoportokban, sokat veszekednek, hangosak és nem figyelnek egymásra, egymás szavába vágnak. A kényelmes gyerekek gyakran másolják a feladatokat, munkatempójuk lassú és keveset teljesítenek, egy gyerek irányít, a többi elnézi. Az órát sokszor félbe kell szakítani, és gyakori értékeléssel kell motiválni. A csoportok összetétele gyakran változik és a csoportokon belüli kohézió gyenge, mindig ugyanazok a tanulók akarnak szerepelni. A második szakaszban a csoportok tagjai már jobban kötődnek egymáshoz és megbeszélik a feladatokat, problémákat. Közlékenyebbek egymással szemben és a személyközi viszonyokban kiegyensúlyozottabbak. Kevesebbet veszekednek, türelmesebbek és megértőbbek egymáshoz. A munkában önállóbbak lesznek, a teljesítmény és munkatempó növekszik. Jobban megbecsülik és kiegészítik egymás munkáját. A csoport tagjai jobban kiveszik részüket a közös munkából, és már nehezen viselik egyes tanulók önérvényesülési törekvéseit. Erősödik a csoporton belüli összetartás. Hosszabb ideig tudnak egymásra figyelni, és egymást végighallgatni. Bátrabban mondanak véleményt egymásról, és kritikai érzékük fejlettebb lesz. A harmadik szakaszban a gyerekek a munkában egyre önállóbbak és függetlenebbek lesznek, csak akkor kérnek segítséget a pedagógustól, ha egymásnak nem tudnak segíteni. A munka minősége és a helyes viselkedés jelent értéket. A szabályokhoz ragaszkodnak és igyekeznek betartani azokat. Minden gyerek aktívan dolgozik, nincs lazsálás és másolás. A jelentkező problémák megoldásával tudnak együttdolgozni és elosztani a feladatokat. Hatékonnyá válik a kommunikáció. A bátortalan és gátlásos gyerekek is egyre többet szerepelne. A negyedik szakaszra a tanár-diák viszonyban partnerkapcsolat alakul ki. Komolyan veszik a munkát, már hosszabb időre képesek az önálló munkára és a koncentrált figyelemre. Érthetően beszélnek, tudnak érvelni és vitatkozni, már a csoportok is segítenek egymásnak. A feladat válik fontossá számukra és a minőségi teljesítmény. Egyre kevésbé igénylik a pedagógus segítségét. A csoportfolyamatok reflexiója segíti a csapattagokat abban, hogy az együttműködésük módját és eredményét értékeljék, azzal a céllal, hogy állandóan javítsák. A tanórákon a diákoknak szükségük van időre, hogy rájöjjenek arra, hogy az együttműködés során milyen tevékenységek voltak segítségükre, és melyek nem. Ezek alapján döntéseket tudnak hozni, hogy melyik viselkedést kell megtartani, és melyiken kell javítani. Ezek a reflexiós folyamatok lehetővé teszi számukra, hogy felfogják, elfogadják a csoportfolyamatot, másrészről visszajelzést kapjanak a munka rájuk eső részéről. Ugyanakkor megkönnyíti a szociális képességek elsajátítását, és emlékezteti a diákokat arra, hogy az együttműködési szabályokat folyamatosan gyakorolni kell.
A változások legfőbb szakaszai és jellemzői (Orbán, 1998, 2009)

« Előző | Következő »