2. 4. 1. „… odahelyezem a Világegyetem koncepciója mellé”
„Roppant érzékenységemnek hála, megértettem a Költészetnek a Világegyetemmel való rejtett megfelelését, s megtisztítására azt a célt tűztem ki magam elé, hogy kiemelem az Álom és a Véletlen állapotából és odahelyezem a Világegyetem koncepciója mellé."1 Tehát a Véletlen eltörölhetetlenségéről szóló művet, ami egyben a Költészet leképezése, Mallarmé kiemeli a Véletlen állapotából, és egy koncepció foglalatává, mintájává teszi - utalásul állítja az olvasó elé, példaként arra az egyetemességre és tökéletességre, aminek az eléréséért küzdött, míg az idő és a munka irdatlan hatalmassága fölébe nem kerekedett.
Azáltal, hogy a költészetet a világegyetemmel felelteti meg, egyben szervezőelvvé is teszi azt az élet, a tudat és a tudat által alkotott világ számára. Gondoljunk a civilizáció születésének kezdeteire, elsősorban is annak egyik központjában, az úgynevezett termékeny félholdon végbement folyamatokra. Az itt megtelepülő sumer népesség úgy tartotta, városaik szakrális mintát követve épültek, majd a későbbiekben is, mind az új városállamok, mind pedig a szentélyek rajzát isteni akarat közvetítette az uralkodónak. Így az életterük a transzcendens szféra, az égbolt leképeződése volt, rend és rendszer, amit ismertek, amit tudniuk kellett olvasni és értelmezni.2 (Vagy jusson eszünkbe bármely másik nép, akár olyan, aki az égboltra és az ott zajló változásokra és állandóságokra figyelve építkezett, vagy tudósként tanulmányozta az eget.)
Visszakapcsolva az írásképhez, ha vegyítjük az ottani megfigyeléseket és megállapításokat az ebben a részben kifejtettekkel, létrejön a csapás, amelyen továbbhaladhatunk. A hasonlatot követve, a szöveg adhatná a Világegyetem egészének egy részletét - mint ahogy az univerzumnak is csak egy részletét ismerjük -, hiszen ahogy Mallarmé is írta a munka befejezetlen, amit az olvasói elé tár az csak egy szelete, jelzete ugyanakkor bizonyítéka annak, hogy ő látta a totalitást is, ha létrehozni nem is maradt ideje.
Az univerzumban, abban a csöppnyi szegmensében is, amit innen a Földről figyelünk és csodálunk évezredek óta, akadnak nagyobb és fényesebb, mellettük pedig kisebb csillagok. Gyakran a szemünk csal meg, a távolságok: halványabbnak, apróbbnak hiszünk valamit, csak mert messzebb van. (Vagy létezőnek gondolunk egy olyan csillagot, ami réges-rég megsemmisült, de a fénye még mindig utazik felénk az űrön át.) Ez vezet ahhoz is, hogy formációkat álmodunk az égre, sokszor egymástól mérhetetlenül távol lévő égitestekből - amik számunkra mégis összetartozóak és együtt rajzolják ki a Göncölszekér, az Orion vagy a Hattyú alakját.
Ezt átfordítva a Kockadobásra, és annak megjelenítésére a térben: mindössze filctollra, lapokra és egy (kivételesen minél nagyobb számú) osztályra vagy van szükség. A lapokra kerülnének, azonos betűméretben a vers szavai, kifejezései, mondattöredékei - minél több belőlük. Ezt követően a diákok eltérő nagyságú koncentrikus köröket alkotnának - a körök körvonala mentén is más-más távolságra egymástól -, a kezükben egy-egy papírlappal.3 A legbelső körbe kerülnének azok, akiknél a KOCKADOBÁS, SOHA, NEM TÖRLI EL, A VÉLETLENT táblácskák vannak, utánuk következnek azok, akikhez a HA, KIVETNÉ IS, AZT A SZÁMOT, EGYET MUTATNA CSAK, és így tovább. Az a személy, aki az origóban áll, így körbefordulva egyszerre látná az egész művet, a különböző rétegeteket eltérő nagyságban, látná a valamilyen jegy alapján összetartozó töredékeket... Ily módon kirajzolódna a Mallarmé által elképzelt főtéma, és az ahhoz rendelődő melléktémák.4
Az utánzat természetesen nem tökéletes, nem mutatja - a csillagok példájára visszatérve -, hogy az összetartozás alapja olykor illúzió. Ezért lehet módosítani a feladaton úgy, hogy bizonyos szavakat a többinél nagyobb betűkkel írunk fel a papírra. Például az AZT A SZÁMOT hangsúlyozottabban, nagyobb méretben, mint a HA, KIVETNÉ IS, EGYET MUTATNA CSAK részeket. Majd pedig azt a diákot, aki az AZT A SZÁMOT feliratot tartja a kezében egy-két körrel hátrébb állítjuk, mint a három társát, úgy hogy a betűk mérete egyezőnek tűnjön.5
A tananyag a követkkező licenc alá esik: Developing Nations 2.0
Mindent megtettünk, azért, hogy a jogvédelem alatt álló ábrák, képek, hivatkozások, források, mozgóképek és animációk közléséhez a jogtulajdonos engedélyét megszerezzük. A kiadó elnézést kér amiatt, ha mégis valami mulasztás történt, továbbá várunk minden ezzel kapcsolatos észrevételt.