4. A film antik hérosza modern körülmények között
Werner Herzog német újfilmes rendező első, Héraklész (Herakles, 1962) című rövidfilmje közvetlenül kapcsolódik a kedvelt görög témához. A mitológia egyik legerősebb embere halandósága ellenére a földön szerzett érdemeiért részesül a halhatatlanság dicsőségében. Héraklész munkái, szolgálatai nagy horderejűek: meg kell szabadítania a Földet a szörnyektől, Gaia leszármazottaitól, békét kell teremtenie az ember számára. Ezek a feladatok valójában önmaga legyőzésére irányulnak, hiszen csak így képes a halál fölött diadalmaskodni. Ellentmondásos személyiség lévén egyfelől az isteni világrendet képviseli a földön, az istenek szövetségese. Másfelől külső-belső tulajdonságai nagyon is emberiek: robusztus alkatú, természetfeletti erejű, de nem éppen finom beszédű, erőszakos, félelmet keltő, agresszív egyén. Tetteiben is érvényesül ez a kettősség, aminek lenyomatai főként a népi mítoszokban és a kapcsolódó áldozati rituálékban maradtak fenn. A Homérosz írásaiban fellelhető hős szintén ambivalens megjelenésű: Héraklész maga ugyan az Olymposra jut, de képmása (eidolón) az alvilágba kerül. Hasonlóképpen különböztet meg Hérodotosz két alakot: egy istenit, akinek tisztelete Egyiptomból származik, és egy másikat, a héroszt, akinek hőstetteit később az isten alakjával kapcsolják össze. Felfogása szerint ez a mítosz az isteni és az emberi határát markírozza, melynek átlépése lehetetlen (Graves, 1981).
Héraklész, mint az önmaga gyarlóságán túllépő ember, válaszúton állva nem a könnyed, gondtalan életet, hanem az erény rögös útját járja. A cselekedeteivel dicsőséget, halhatatlanságot szerző halandó apoteózisának mintáját követi. Azon kevés mitológiai hős közé tartozik, akiknek emléke a modernizmus kollektív emlékezetében fennmaradt, s alakjaik az új médiumoknak köszönhetően intenzív formában tűnnek fel a XX. század folyamán. Héraklész mítoszának vizuális transzformációi a testiség és érzékiség sokrétű kifejezései. Ezzel a modern művészet kapcsolódik a népi mítoszok variációiban megőrzött, érzéki örömök kedvelőjének gyermeki naivitásához, rendkívüliségét erejében hangsúlyozó, inkább komikus, karneváli jellegű, mint tragikus alakjához. A gyermekkor újrafelfedezése (a hellenizmus nyomán) kapcsolatot teremt a modern művész individualizmusával.
Herzog hősképe is a gyermeki, az önnön testiségében nárcisztikusan gyönyörködő izomkolosszust veszi alapul. Az új testtudat kifejezése a külsődleges vonások bemutatásával történik: szuperközeli és közelképek feszülő izomkötegekről, testépítésről, végül pedig a kitűzött cél eléréséről, nevezetesen a Mr. Germany body building világbajnokságon elért sikeréről. Az emberi teljesítőképesség határain túljutó heroikus kitartást, akaratot edző munkafolyamat a modern ember újfajta viszonyát fejezi ki saját testéhez. Hasonlatossága az istenihez pusztán külsődleges, önmaga legyőzésének terve a jelenben találja meg érvényességét, jutalmát pedig a világverseny talmi múlékonyságában. A modern héroszok művi létezését Herzog uniformizált belső terekben, dialógusok alkalmazása nélkül, pusztán a felfokozott teljesítményből következő diegetikus zajokkal érzékelteti. A kifejezőeszközök avantgárd alkalmazásmódját követve az eisensteini szerkesztés egy változatát alkalmazza. A testépítő képsorokat megtöri a társadalom, a civilizáció aktuális problémahalmazaival: a szeméthegyek, a közlekedési káosz, az autóversenyzés, a repülés és hadiipar, a katasztrófák, balesetek, éhínség és nyomor dokumentumaival. Az intellektuális montázs kollíziójának működtetésével fejti ki nézeteit a naivitás szintjén élő egyén magamutogató nagyságáról és a tényleges megoldást sürgető világállapot-kérdésekről. Meglátása szerint a modern Héraklész a gyermeki lét csábító ígéretei közt nem képes tudomást szerezni az ember racionális kontrollja alól felszabaduló, önnön létét fenyegető, irracionálissá váló világméretű folyamatokról.
A rendező gondolatainak expresszív telítettségű megfogalmazásához a dokumentumanyagból szerkesztett narrációt választja: a potenciális Mr. Universumok edzését, homoerotikus pózaikat a kamera előtt, a szépségideálnak leginkább megfelelő teljesítményt. A modern hérosz mint erőt és intelligenciát jelképező alak mitológiai státusának folyományaként nagy tettek végrehajtására volna predesztinált. Herzog szöveges feliratok beépítésével a társadalom aktuális állapotából kiindulva hat hősi munkát kér számon a tizenkettőből. A testképek mellé kortárs dokumentum-felvételeket vág úgy, hogy montázsuk nyomán egyfelől az ókori mitikus munkákra lehessen következtetni, másfelől pedig a modern kor általános társadalmi-politikai-gazdasági helyzete földrajzi fekvéstől, nemzetektől függetlenül, elfogulatlanul rajzolódjék ki.
Héraklész ötödik munkáját, Augeiász koszos istállóinak egy nap alatt történő kitakarítását a gigantikus szeméthegyek alján dolgozó férfi felvételeivel ábrázolja. A lernai hüdra kutyatestű, 8-9 kígyófejű, mérgező-pusztító szörnyetegének modern változatai a tekeredő kocsisorok és a forgalmi dugók az autópályákon. A kontrasztként mellettük gyalogló emberek az esélytelenség didaktikus képei. Diomédész kancái manapság a nagyteljesítményű motorsporteszközök. Kiválóságuk motorversenyeken látható, halálos balesetek statisztikáiban mérhető. A további nagy tettekre hivatott Héraklész legyőzi az amazonokat, megszerzi Hippolüté övét, ami Herzog átfordításában díszegyenruhás lányok felvonulása és a szépségideál pózában tetszelgő izomkolosszus szekvenciáiban jelenik meg. A Gérüón gulyájának elhajtásával megbízott hérosz rendkívüli tettét tömegtüntetések képeivel konfrontálja, s a mitológiai világ legerősebb emberének hírében álló háromtestű gigász alakjára reflektál a bodybuilderek testképeinek megsokszorozásával. Héraklész utolsó munkája a Sztümphaloszi rézcsőrű, rézkarmú, emberevő madarak elűzése (Graves, 1981. 145-228). A befejező képsor a modern ember tehetetlenségének, pusztítási ösztönének bizonyítéka, egyben apokaliptikus jövőkép: harci repülők szórják bombáikat a földre.
Herzog első filmesszéjében a mitikus hős modern képét rossz tulajdonságainak felerősítésével rajzolja meg, s egyben a Föld nevű bolygó állapotáról fejti ki aggodalmát. Az autodidakta rendező egyik fontos célja, hogy felhívja a figyelmet az aktuális problémákra, fiatalkori hévvel (mindössze húsz éves), az irónia és humor eszközeivel, szenvedélyes-didaktikus megoldásokkal jeleníti meg társadalomkritikai állásfoglalását.
Héraklész, mint az önmaga gyarlóságán túllépő ember, válaszúton állva nem a könnyed, gondtalan életet, hanem az erény rögös útját járja. A cselekedeteivel dicsőséget, halhatatlanságot szerző halandó apoteózisának mintáját követi. Azon kevés mitológiai hős közé tartozik, akiknek emléke a modernizmus kollektív emlékezetében fennmaradt, s alakjaik az új médiumoknak köszönhetően intenzív formában tűnnek fel a XX. század folyamán. Héraklész mítoszának vizuális transzformációi a testiség és érzékiség sokrétű kifejezései. Ezzel a modern művészet kapcsolódik a népi mítoszok variációiban megőrzött, érzéki örömök kedvelőjének gyermeki naivitásához, rendkívüliségét erejében hangsúlyozó, inkább komikus, karneváli jellegű, mint tragikus alakjához. A gyermekkor újrafelfedezése (a hellenizmus nyomán) kapcsolatot teremt a modern művész individualizmusával.
Herzog hősképe is a gyermeki, az önnön testiségében nárcisztikusan gyönyörködő izomkolosszust veszi alapul. Az új testtudat kifejezése a külsődleges vonások bemutatásával történik: szuperközeli és közelképek feszülő izomkötegekről, testépítésről, végül pedig a kitűzött cél eléréséről, nevezetesen a Mr. Germany body building világbajnokságon elért sikeréről. Az emberi teljesítőképesség határain túljutó heroikus kitartást, akaratot edző munkafolyamat a modern ember újfajta viszonyát fejezi ki saját testéhez. Hasonlatossága az istenihez pusztán külsődleges, önmaga legyőzésének terve a jelenben találja meg érvényességét, jutalmát pedig a világverseny talmi múlékonyságában. A modern héroszok művi létezését Herzog uniformizált belső terekben, dialógusok alkalmazása nélkül, pusztán a felfokozott teljesítményből következő diegetikus zajokkal érzékelteti. A kifejezőeszközök avantgárd alkalmazásmódját követve az eisensteini szerkesztés egy változatát alkalmazza. A testépítő képsorokat megtöri a társadalom, a civilizáció aktuális problémahalmazaival: a szeméthegyek, a közlekedési káosz, az autóversenyzés, a repülés és hadiipar, a katasztrófák, balesetek, éhínség és nyomor dokumentumaival. Az intellektuális montázs kollíziójának működtetésével fejti ki nézeteit a naivitás szintjén élő egyén magamutogató nagyságáról és a tényleges megoldást sürgető világállapot-kérdésekről. Meglátása szerint a modern Héraklész a gyermeki lét csábító ígéretei közt nem képes tudomást szerezni az ember racionális kontrollja alól felszabaduló, önnön létét fenyegető, irracionálissá váló világméretű folyamatokról.
A rendező gondolatainak expresszív telítettségű megfogalmazásához a dokumentumanyagból szerkesztett narrációt választja: a potenciális Mr. Universumok edzését, homoerotikus pózaikat a kamera előtt, a szépségideálnak leginkább megfelelő teljesítményt. A modern hérosz mint erőt és intelligenciát jelképező alak mitológiai státusának folyományaként nagy tettek végrehajtására volna predesztinált. Herzog szöveges feliratok beépítésével a társadalom aktuális állapotából kiindulva hat hősi munkát kér számon a tizenkettőből. A testképek mellé kortárs dokumentum-felvételeket vág úgy, hogy montázsuk nyomán egyfelől az ókori mitikus munkákra lehessen következtetni, másfelől pedig a modern kor általános társadalmi-politikai-gazdasági helyzete földrajzi fekvéstől, nemzetektől függetlenül, elfogulatlanul rajzolódjék ki.
Héraklész ötödik munkáját, Augeiász koszos istállóinak egy nap alatt történő kitakarítását a gigantikus szeméthegyek alján dolgozó férfi felvételeivel ábrázolja. A lernai hüdra kutyatestű, 8-9 kígyófejű, mérgező-pusztító szörnyetegének modern változatai a tekeredő kocsisorok és a forgalmi dugók az autópályákon. A kontrasztként mellettük gyalogló emberek az esélytelenség didaktikus képei. Diomédész kancái manapság a nagyteljesítményű motorsporteszközök. Kiválóságuk motorversenyeken látható, halálos balesetek statisztikáiban mérhető. A további nagy tettekre hivatott Héraklész legyőzi az amazonokat, megszerzi Hippolüté övét, ami Herzog átfordításában díszegyenruhás lányok felvonulása és a szépségideál pózában tetszelgő izomkolosszus szekvenciáiban jelenik meg. A Gérüón gulyájának elhajtásával megbízott hérosz rendkívüli tettét tömegtüntetések képeivel konfrontálja, s a mitológiai világ legerősebb emberének hírében álló háromtestű gigász alakjára reflektál a bodybuilderek testképeinek megsokszorozásával. Héraklész utolsó munkája a Sztümphaloszi rézcsőrű, rézkarmú, emberevő madarak elűzése (Graves, 1981. 145-228). A befejező képsor a modern ember tehetetlenségének, pusztítási ösztönének bizonyítéka, egyben apokaliptikus jövőkép: harci repülők szórják bombáikat a földre.
Herzog első filmesszéjében a mitikus hős modern képét rossz tulajdonságainak felerősítésével rajzolja meg, s egyben a Föld nevű bolygó állapotáról fejti ki aggodalmát. Az autodidakta rendező egyik fontos célja, hogy felhívja a figyelmet az aktuális problémákra, fiatalkori hévvel (mindössze húsz éves), az irónia és humor eszközeivel, szenvedélyes-didaktikus megoldásokkal jeleníti meg társadalomkritikai állásfoglalását.