Ne lenne valós, kézzelfogható oka annak, hogy a pedagógusok beskatulyázzák (címkézik) tanulóikat különböző képességek szerinti kategóriákba? Múltbéli eredményeik csak mutatnak valamit a gyerekekről! Nos - ne feledjük, hogy a dolgozatok eredményei és a szintfelmérő vizsgák jegyei a tanulók adott helyzetekben nyújtott teljesítményét mutatják, nem azt, meddig juthat el optimális esetben egy-egy diák.

Egy alkalommal a német kutató, Falko Rheinberg,³¹ különböző tudati beállítódású pedagógusokat tanulmányozott. A kutatásban vizsgált rögzült tudatú tanárok meg voltak arról győződve, hogy az osztályukba kerülő gyermekek élesen elkülöníthető és hosszútávon jellemző képességekkel rendelkeznek. Nézeteiket tipikus kijelentések megfogalmazása által hangoztatták:

„Tapasztalatim szerint a tanulók teljesítménye jellemzően változatlan a tanév folyamán."

„Ha ismerem diákjaim intelligenciáját, elég jól meg tudom ítélni további iskolai karrierjüket."

„Tanárként semmiféle befolyásom nincs tanítványaim intellektuális képességeire."

Csakúgy, mint hatodikos tanárom - bizonyára emlékszik az olvasó: ő volt az, aki IQ eredményeink szerint ültetett bennünket az osztályteremben - ezek a pedagógusok a rögzült tudatról tettek bizonyságot: eszerint vélekedtek és viselkedtek. Osztályaikban azok a gyerekek, akik a tanévet jó képességű csoportokban kezdték, úgy is végezték, akik a gyengék közé kerültek - ott is maradtak.

Akadtak azonban olyan tanárok is, akik a termékeny tudatról tettek tanúbizonyságot vélemény-alkotásukban és pedagógiai gyakorlatukban egyaránt. Arra az elgondolásra fókuszáltak, miszerint minden egyes gyermek képes képességei fejlesztésére, és osztályaikban furcsa dolgok történtek. Nem számított, hogy a tanulók év elején a jó vagy a gyenge képességű csoportba tartoztak, év végére mindkét háttérből jövő gyerekek rendkívül magas színvonalat értek el tanulmányaikban. A csoportkülönbségek egyszerűen eltűntek azoknak a tanároknak az osztályaiban, akik az egyéni fejlődésbe vetett meggyőződésüknek megfelelően végezték munkájukat, mivel ezek a pedagógusok megtalálták a módját, hogy „gyenge képességű" tanulóikat is motiválják.

A rögzült tudati beállítódás korlátozza a teljesítményt. Zavaró gondolatokat ébreszt, az erőfeszítést ellenszenves tulajdonságként állítja be, sikertelen tanulási stratégiákhoz vezet. Ellenségessé, s nem szövetségessé tesz másokat. A fontos eredmények eléréséhez hosszas koncentrálásra, rendkívüli erőfeszítésekre, és egy olyan feneketlen bőröndre van szükségünk, mely telis-tele van stratégiákkal és a tanulásunkat segítő szövetségesekkel. Ezt kínálja a termékeny tudat, és ezért segíti elő képességeink kiteljesedését és gyümölcsözését.

31 A Potsdami Egyetem nyugalmazott pszichológia professzora, pedagógiai pszichológiával, a motiváció pszichológiájával foglalkozik. (szerk.)