ÖSSZEGZÉS
A kooperatív tanulásszervezés alkalmazása során használatos attitűdök fenti listája, illetve az oktató szerepére vonatkozó felismerések nem teljes körűek, itt most csak annyi volt a célom, hogy a felsőoktatásban dolgozó oktatók számára felvillantsam azokat a legfontosabb megközelítéseket, amelyek hozzájárulnak a kooperatív tanulásszervezés sikeres adaptálásához, alkalmazásához.
Az attitűdök elsajátítása kezdetben mindig egy tudatos döntést igényel, amikor a pedagógus, az oktató tudatosan igyekszik felvenni azt a megközelítést, amellyel kiaknázhatja a kooperatív struktúrákban feltáruló pedagógiai lehetőségeket, amellyel gördülékenyebbé teheti a pedagógiai folyamatot kooperatív keretek között. A kooperatív struktúrák alkalmazása, a kooperatív alapelvek érvényesítése, magában is szemléletváltást idéz elő, nemcsak a tanulásban résztvevők, a hallgatók oldalán, hanem a kooperatív tanulásszervezést alkalmazó oktató szemléletében, pedagógiai gyakorlatában is. A szociálpszichológia egyik legfontosabb felismerése éppen az, hogy a sztereotípiák, korlátozó megközelítések, hátráltató attitűdök megváltoztatásához a viselkedés megváltoztatásán keresztül vezet az út, s nem a racionális vagy ideológiai meggyőzésen keresztül (lásd pl. Aronson 1978, 2008, 2009). Vagyis a kooperatív struktúrák között szervezett pedagógiai folyamatok előbb-utóbb előidézik az oktató pedagógiai szemléletében azokat a változásokat, amelyek szükségesek egy hatékonyabb, eredményesebb és méltányosabb gyakorlat eléréséhez, azonban az adaptációt, a kooperatív gyakorlat, kooperatív pedagógiai kompetencia kialakítását elősegíthetjük azzal, ha ezeket a jelentkező attitűdöket tudatosítjuk az érdeklődők számára. Így a tudatosan megismert megközelítések, valamint a kooperatív struktúrák keretében kibontakozó pedagógiai élmények könnyebben találnak egymásra, kölcsönösen artikulálják egymást, ezzel is elősegítve, hogy a kooperatív paradigmában kibontakozó új gyakorlatában az oktatók egyre inkább önmagukra találjanak.