E rendelethez köthető a magyar közoktatás második rendezése, I. Ferenc király idején. Megítélése a szakirodalomban általában negatív, hasonlóan a kor más művelődési eseményeihez, itt is a haladással és a nemzeti eszmével szembeni törekvésként tárgyalták. A magyar történelem (Historia patria/Historia Hungariae) oktatását már népiskolában előírja.¹⁸⁸

A történelemtanítás céljairól a legtöbbet a kisgimnáziumok tanárainak adott utasításokból tudunk meg. E módszertani utasítás részletessége újdonságnak számított, míg szemlélete ma is meghatározó. Ebben kifejtésre került, hogy a történelem oktatása során tények és személyek (res et personae) tárgyalása történik. A tényekkel kapcsolatban kizárólag kontextusában szabad tálalni a diákoknak, figyelembe kell venni a „színtereket és időpontokat", az okokat, a célokat és a módokat. A személyekkel kapcsolatban pedig vizsgálni kell a helyzetüket, körülményeiket, illetve tetteiket, jellemüket, egyéniségüket. Az oksági viszonyok feltárása mellett a mikor és hol kérdések tisztázása volt a tervezet pedagógiai célja. Ezért a történelemhez igen intenzíven kapcsolta a (történeti) földrajzi és a kronológiai szemléletet („miután annak ami elbeszélésre került, meghatározták az idejét, ugyanezt be kell mutatni a szemnek is a térképen, ennek mindig kéznél kell lenni az iskolában. Ily módon az eseményeket úgy látják, mintha itt és most történne").¹⁸⁹

Az aprólékos adatok ismertetése helyett, felhívja a figyelmet az erkölcsi oktatás fontosságára, ami a követendő és kerülendő példák nyújtásában nyeri el értelmét.

A Ratio a történelem alakításában (és ezáltal a tanulmányozásában) a legfontosabbnak a királyokat nevezi, ezért az egyes történelmi korszakok kialakítását is a királyokhoz köti.¹⁹⁰ Minthogy kimagasló pontként (caput) értelmezi a királyokat, személyükhöz köti a többi rész eredetét, fényét és életét. Éppen ezért teljes képet akar nyújtani az uralkodókról, családi viszonyaikat, illetve személyükhöz kötődő tevékenységüket is vizsgálták. Ez összességében nem jelentett többet, mint a korábbi uralkodókhoz kötődő szerkesztési mód, a király személyének bemutatását az ország, illetve a társadalom ismertetése követte. A tervezet az egyértelmű, nem vitatott állításokat preferálta, a polémia tárgyát képező, „kétséges és haszon nélküli részeket" elhagyásra javasolta.¹⁹¹ Mivel a tervezet Pray munkáját írta elő tankönyvnek, nem lehet kérdés, hogy a nem vitatott elemek a katolikus történetírás álláspontját jelentették.

A kisgimnáziumok esetében a tananyagra vonatkozó érvelés lényegében megegyezik az 1777-esben foglaltakkal, annyi különbséggel, hogy valamelyest rövidebben fogalmazza meg a mondanivalóját, ám itt is egyértelműen leteszi a voksát a magyar történelem oktatásának fontossága mellett,¹⁹² az egyetemes történelem rovásárára. Meg kell említenünk azonban azt a szemléletváltást jelző fél mondatot, ami bekerült a szövegbe a „hazai történelemben" való elmélyülés ecsetélését követően: „ezért tehát a fejlődő korú ifjak tanulmányozzák tetteit azoknak a királyoknak, akiknek engedelmeskednek." A szöveg folytatása ugyanakkor a magyar történelemre vonatkozik: „ismerjék meg annak a népnek a múltját, amelyből származnak, és annak az országnak sorsa alakulását, amelynek egykor majd állampolgárai lesznek."¹⁹³

A történelem tanítása koncentrikusan történt, a különböző szinteken ugyanazt a témát tanulták, egyre több részlettel, egyre nagyobb kitekintéssel.

Magyarország történelmét a kisgimnáziumok harmadik évében kezdték tanítani (az 1777-es rendelet szerint a második évben). A tárgy bevezetését és hasznának ismertetését követően a magyarok bejövetelétől számítva 1526-ig tárgyalták.¹⁹⁴ A negyedik osztályban végigvették a Habsburg királyok uralkodását I. Ferdinánd császártól a „ma szerencsésen kormányzó uralkodóval" befejezve.¹⁹⁵ A magyar történelem oktatásához mind a két osztályban Pray György munkáját írta elő.¹⁹⁶

A gimnáziumi tananyag ismertetésében bizonyos fokú visszalépést tapasztalhatunk, kevéssé differenciálta a témákat. A kijelölt tananyag itt is egyértelműen az uralkodókhoz kötődött. A magyar történelmet bizonyos szintű ismétlése, az ismeretek bővítése mellett a második évben azzal növelte a tananyagot, hogy az osztrák uralkodók közül a császárrá koronázottakat emelte ki, és személyükön keresztül a Birodalom történetét kívánta intenzívebben bemutatni.¹⁹⁷ Ugyanakkor fontos szempont, hogy a korábban megtanult tananyagot is kontextualizálni kívánta.¹⁹⁸

A líceumok és akadémiák esetében az első évben tárgyalták a magyar történelmet, elsősorban az okok vizsgálatát állítva a középpontba. A tanítás során a Magyarország szervezetében, közigazgatásában bekövetkezett jelentősebb változásokat kellett bemutatni, okok és források beillesztésével (causas, et genuinos fontes),¹⁹⁹ Pray munkájának irányítása mellett. A második évben tanulmányozták az egyetemes történelmet. A Ratio kiemelte, hogy a történeti segédtudományokat mind a két évben bevonják a tanításba, tudatosítva a diákokban a múlt forrásainak értékét és feldolgozásuk körülményeit.²⁰⁰

Az akadémiák jogi fakultásán igen részletes történelmi oktatást írt elő a Ratio, ezek a következő témák szerint voltak megnevezve:

• Népvándorlás ismertetése, Nagy Károlytól kezdve az európai államok kialakulásának okai

• Európa története, fontosabb háborúk, békekötések, szerződések története a westfáliai békétől

• Bevezetés Magyarország forráskritikai és oklevéltani alapozású történelmébe és jogtörténetébe

• Magyarország történeti közjoga, vagyis az emlékezetesebb események és változások kifejtése

Meg kell említenünk az 1825-1827-es országgyűlés által kijelölt bizottság munkálatait, melyet 1831-ben jelentettek meg. E javaslatok az 1790-1791-es országgyűlés után készített operátumokon és a II. Ratio Educationison alapultak. Ennek megfelelően a történelemtanítással leginkább a középiskolák foglalkoznak. Felvetették, hogy a történelmet a gimnáziumi és ne a grammatikai osztályokban kezdjék tanítani, mivel a diákoknak ekkor még nincsenek meg a nyelvi alapjaik. Kiemelték, hogy a történelem tanításával nem az évszámok, adatok száraz felsorolását kell prezentálni, hanem az ok-okozati összefüggéseket („Mivel a történelem az események okait keresi, és az élet tanítómesterének mondja magát, szükséges, hogy a szemlélő - tehát a tanuló - elé tükröt tartson, melyben láthatja az erényt és a bűnt, annak következményeivel együtt, s így le tudja vonni a tanulságokat a jövő számára. Mindezekhez érettebb értelemre, ítélőképességre van szükség, mint amilyent a grammatikai iskolában találni és kívánni lehet.").²⁰¹ A javaslatok nem kerültek elfogadásra, ám valójában minimális változást hoztak volna az oktatásban.²⁰²

188 Mészáros, 1981. 239.
189 Mészáros, 1981. 334.
190 „Praecipua Historae capita sunt reges, qui totidemquasi epochas constituunt" Ratio Educationis, 1806. 245; Mészáros, 1981. 333.
191 Mészáros, 1981. 334.
192 „Ut igitur ex Historiae studio solida quaepiam redeat utilitas, praestabit peculiarem gentis unius Historiam enucleate pertractandam summere" Ratio Educationis, 1806. 38.
193 Mészáros, 1981. 247.
194 „deinde sequetur succinta rerum selectarum enarratio a primo Hungarorum in has terras ingressu" Ratio Educationis, 1806. 52; „ducto a septem ducibus". Ratio Educationis, 1806. 79. Mészáros a fordításában e helyen „Szent István uralkodásától" kezdve írja, ami a királyokra épülő struktúrát alátámasztja, és a nemzeti történelem tanításának pozícióit valamelyest gyengíti. Mészáros, 1981. 254.
195 „atque ita deinceps percurretur Austriaca Regum series, et cum hodierno feliciter regnante Principe terminabitur" Ratio Educationis, 1806. 57.
196 Mészáros, 1981. 254.
197 Mészáros, 1981. 261.
198 „... Historiae Hungariae politicae suis locis apte inserantur ... " Ratio Educationis, 1806. 71.
199 Ratio Educationis, 1806. 89.
200 „Nemini certe potest esse ignotum, quantae sit utilitatis Diplomatum, atque Sigillorum usus in omni Historiae, Iuriumque disciplina" Ratio Educationis, 1806. 90
201 Idézi: Muszka, 1974. 19-20.
202 Muszka, 1974. 20.