A 18. század jezsuita történetírásának részese volt Pray György, aki mind a forráskutatás, mind a szintézisalkotás terén kimagasló eredményeket ért el.²⁰⁵ Személye a történeti kutatók számára intézményeket is pótolt. Sok társával levelezett, jezsuita rendtársaival éppen úgy, mint kálvinista vagy evangélikus történetírókkal. Lassanként központi figurája lett a kor történettudományának. Miután 1777-ben Pestre került az Egyetemi Könyvtárba, annak falai között kiformálódott egy tudós kör, amely most már kevéssé kötődött felekezetekhez, mint korábban a jezsuitáké, hanem egyetemes magyar történelmi fórum lett. Pray személye lett a központ, a vele folytatott levelezés pedig sok tekintetben a hiányzó szakfolyóiratokat pótolta. Egész tevékenysége, történetírói működése, személyisége, melyet a többi történetíró vita nélkül fogadott el primus inter paresnek, indokolta a „Magyarország történetírója" címet, melyet a királynő adományozott neki.

Működése más tekintetben is fordulópont. A jezsuita rend betiltásával a nagyszombati teológia Pestre helyezésével és állandó egyetemmé nyilvánításával megszületett az a fórum, amely körül megkezdődhetett a különféle tudományok, és így a történettudósok tömörülése. Az állami egyetemi oktatás megindulása perspektivikusan a történelem módszereinek tudományos alapokra helyezését jelentette.

Az 1790-es évek második felére egyértelmű céllá vált mind a hatalom, mind az iskolák részéről egy megfelelő alapokon álló magyar történelmi tankönyv elkészítése, ami egyfajta vezérfonalat jelenthetett volna a tárgy oktatásában, és egységesebbé tehette volna a tárgyi jegyzetekből, vázlatokból történő oktatást. A jezsuita történetírás 18. századi forráskutató tevékenysége nyomán igen nagy mértékben bővült, illetve módosult a hazai történelemről alkotott tudás. Így egyrészt a politika, másrészt a történettudomány is úgy vélte, hogy szükségessé vált a forráskiadványok, illetve nagyobb szintézisek után egy olyan mű megalkotása, amelyet tankönyvként is használhatnak. Az egyértelmű volt, hogy ezt a kor legjelentősebb történésze, Pray írja meg.

Munkája 1801-ben jelent meg, és I. Ferenc 1802-ben kiadott rendelete alapján hivatalos tankönyvvé nyilvánította, majd az 1806-os tanügyi tervezet is ekként járt el. Bíró Sándor szerint azonban hiába tették hivatalossá a tankönyvet, és azt hiába készítette a kor legfelkészültebb és leginkább elismert történésze, használata mégsem vált széles körűvé. Ahogy arra Bíró rámutatott, ennek leginkább pedagógiai okai voltak.²⁰⁶ Pray három kötetes munkája több mint másfél ezer oldal, ami sem a grammatikai, sem a filozófiai osztályokban nem lehetett teljesíteni a megszabott óraszámban. A források ugyanakkor azt mutatják, hogy a köteteket használták, ám azoknak nem az egészét, hanem egyes részeit.²⁰⁷

A szöveg döntően politikatörténetet tálal, bel- és külpolitikai eseményeket, előfordul, hogy igen jelentős eseményeket nem említ meg, amelyek nem illettek éppen a tárgyalt rész külpolitikai eseményeihez. Jó példa erre Mária Terézia uralkodása, amikor is sem az úrbéri pátens, sem a jezsuita rend feloszlatása, sem a Ratio Educationis nem kerül megemlítésre, miközben hosszas (de tömör) leírását olvashatjuk a kelet-európai eseményeknek.²⁰⁸

Ezt elsősorban a Pray által kikutatott forrásanyag, a 18. századi történetírók számára újonnan felmerült nagy mennyiségű új adat determinálta, illetve a törekvés, hogy valamilyen szinten a kezelhető keretek között maradjon. A Pray által végzett forráskutatás a mű jegyzetapparátusán látszik leginkább, valószínűleg ez a munka a legnagyobb mennyiségű hivatkozással bíró tankönyvünk.²⁰⁹ A szerkesztés és a kötetek beosztása döntően az uralkodókhoz köthető, a magyar királyok tárgyalásától kezdve, a fejezetek a királyok alapján vannak kialakítva, Mária Teréziával zárul a sor (I. 1000-1301; II. 1301-1526; III. 1526-1780).²¹⁰ Az egyes, uralkodók által kialakított fejezeteken belül kronológiailag halad, az évszámokat a margón feltüntetve.

A 16-18. századi fejezetek már igen zsúfoltra sikerültek. Az egyes éveken belül egy tömbben, kevéssé szerkesztve, egymás mellé illesztve olvashatjuk a történelmi eseményeket. Előfordul, hogy jelentősebb egyetemes történeti részeket illeszt be a narrációba, ám szinte kizárólag abban az esetben, amikor annak kapcsolata van vagy az uralkodóval, vagy Magyarországgal.

„Taníthatósági" szempontból több helyről is érte kritika Pray munkáját, katolikus és protestáns oldalról egyaránt. Már a piarista Bolla is jelezte többek között, hogy „... az előírt könyvek olyan terjedelműek, hogy a tanulóknak még átolvasásra sem marad idejük, annál kevésbé áttanulásukra."²¹¹

A piarista történelemtanárok nézeteit, elképzeléseit nagyban befolyásolta Koppi Károly piarista szerzetes álláspontja, aki a világtörténet tanára volt a pesti egyetemen.

A 18. század végén a piarista Bolla Márton (1751-1831) írta meg az első piarista történelmi tankönyvet, amely az első hazai világtörténeti összefoglalás volt.²¹² A piarista Koppi Károly, aki 1785 és 1796 között tanította a pesti egyetemen a világtörténelmet, Praelectionum historicarum címen kiadott a hallgatók számára egy jegyzetet, ez azonban csak Nagy Sándor haláláig terjedt. Severini János, a selmecbányai gimnázium igazgatója szintén írt egy világtörténetet (Fundamenta historiae civilis), ami egy igen vázlatos jegyzet a középiskolásoknak, a történeti részek 86 oldalt tettek ki.²¹³

1788-1789-ben Kolozsváron jelent meg Primae lineae historiae universalis címmel három kötetben. Új vonása volt, hogy a többi nép történetébe illesztve tárgyalta Magyarország és Erdély történetét.²¹⁴ Értelemszerűen nagy hatást gyakorolt munkájára Cörver Methodusa és Koppi tevékenysége, ezáltal a történelmi okokra, illetve a művelődéstörténeti, társadalmi, gazdasági tényezőkre is figyelemmel volt. A mintáknál ki kell emelnünk Gatterer Handbuch der Universalhistorie című munkáját. Emellett hatással volt Bollára Schlözer, Schröck, az újkori időszakra pedig megtalálhatjuk a forrásai között a folyóiratokat, hírlapokat is.²¹⁵

Könyve hat kiadást ért meg, fél évszázadnál is tovább használták, és magyar nyelvre is lefordították,²¹⁶ tankönyveit latin és magyar nyelven a 19. században a piarista iskolákban általánosan használták.²¹⁷ Az oktatási célokat szolgálta, hogy az egyes fejezetek előtt forrásokat és segédkönyveket is közölt.²¹⁸ Sikerének titka a szakmai minősége mellett, didaktikusságában és rövidségében rejlett. Tisztában volt azzal, hogy a nagy terjedelmű munkák megtanulhatatlanok. Ezért különös figyelmet szentelt műve nagyságának, a világ teremtésétől a szerző koráig terjedő kötet (amely ráadásul igen sok magyar történeti vonatkozással bír), mintegy 1000 oldalon tárgyalja a világtörténetet.²¹⁹ Bolla előadásmódja világos, logikus, tömör, ugyanakkor színes, élvezetes. A fontosabb, hangsúlyosabb fogalmakat dőlten kiemeli.²²⁰

Bolla álláspontja szerint a világtörténet az olvasónak és tanulónak általános, „de még is világos" ismeretet nyújt. A tárgy képes bemutatni az „egészbeli egybefüggéseket, ... felvilágosítja az elmét, 's az emberi tettek' megítélésében élessé és gyorssá teszi; elvonja bizonyos idők és népek bámulásától:²²¹ az embernek valódi méltóságát fölfogni, és az isteni gondviselésre figyelni tanitja az emberi viszonyokban."²²² Legfőbb célja, követendő példák, minták nyújtása, egyrészt erkölcsi és morális értelemben, másrészt azt bemutatni milyen tetteket, életpályákat érdemes szem előtt tartani.

A kötet kialakítása és tartalma tudatos pedagógiai célokat feltételez. A szöveg arányos méretű, feszes tematikus egységekre van osztva, melyeket a margón címszavakkal jelöl. Minden nagyobb korszakot szinkronikus táblák foglalnak össze zárásként. A rövidséget szolgálja a szerző tömör, lényegre törő stílusa is. A világtörténetet ó-, közép- és koraújkorra osztotta, és ezeket több kisebb egységre tagolta tovább. Az egyes korszakokat arányosan igyekezett tárgyalni, az ókornak 304, a középkornak 314, az újkornak 399 oldalt szánt. A korabeli trendeknek megfelelően az újkor tárgyalása egyre dominánsabbá vált, Bolla későbbi kiadásaiban is ez a fejezet bővült.²²³

Bolla a bevezetésben egyértelművé teszi, hogy tanítási szempontból tárgyalja és értékeli a történelmet: „A történet általában viselt dolgok' elbeszélése; ha tekintjük mint tudományt, nevezetes, bizonyos és meggondolva választott eseményeknek tanításra alkalmazott elbeszélése. Alakja a' tanításhoz illesztett előadásmód, czélja a' tudomány, tárgya a' kiválasztott nevezetes és bizonyos események." A történelem tárgyát is így határozza meg: „Minthogy a' történet czélja a' tudomány, tárgya csak nevezetes és tanításra alkalmas események lehetnek."²²⁴ Bollánál is szempont a megfelelő tananyagválasztás, amelynek alkalmazkodnia kell a tanuló életkorához.

Munkája három nagyobb egységre osztható: I. a világ kezdetétől a népvándorlásig,²²⁵ II. a népvándorlástól Amerika felfedezéséig, III. Amerika felfedezésétől a 18. század végéig.

A történelem tárgyalását három nagyobb szempont köré csoportosítja: 1.) politikai (itt államok történetét tárgyalja politikai, kormányzati és közigazgatási szempontból, viszonylag nagy hangsúlyt kapnak a hadügyi kérdések); 2.) egyházi (egyháztörténeti szempontok); 3.) tudományos („mely magában foglalja a' müveltség növekedését és hanyatlását általán vagy részletesen fejtegeti a' müvészetek 's tudományok viszontagságait").²²⁶ Emellett Bolla igyekszik az erkölcsök, az életmód történeti szempontokat tudatosan megjeleníteni. Két történelmi „előadásmódot" különböztet meg, oknyomozót és kritikait, melyekkel a diákok fejlődését kívánta szolgálni. Előbbivel a „dolgok okai eredményeikkel együtt magyaráztatnak", míg az utóbbi révén az események „magukból a' kútfőkből, bölcséri ésszel vizsgálatra vontakból véve adatnak elő és mutattatnak meg".²²⁷

Bolla tendenciózusan állította össze munkáját. A tankönyv igen negatívan viszonyul a forradalmakhoz, a radikális változásokhoz. A katolikus egyház és a Habsburg uralkodók szempontjából problémás eseményeket vagy nem tárgyalta, vagy igyekezett ezt pozitívan tenni. Ugyanakkor az erdélyi függetlenségi küzdelmeket elismerőleg és támogatóan értékelte. Differenciálni kell Bolla értékeléseit, elhallgatásait, többek között a jezsuita renddel szemben is tapasztalható bizonyos fokú távolságtartását. Bolla hatással volt a 19. század első felében megjelent egyetemes munkákra is, többek között Kereszturi Józsefnek, a pesti egyetem történelemprofesszorának Compendiumára,²²⁸ Nagy Pálnak, a nagyváradi akadémia tanárának három kötetes munkájára.²²⁹

A 20. századi szakirodalom igen negatívan értékelte Bolla munkáját, Bíró Sándor szerint „a tanulók világtörténeti tájékozódását hiányossá és egyoldalúvá tette, az események belső összefüggésének felismerését pedig megnehezítette. A tanulók a világtörténeti előadásokból sem mélyebb történelmi érdeklődést, sem igazi történelmi érzéket nem szerezhettek."²³⁰ Muszka Erzsébet szintén kifogásolta Bolla elkötelezettségét a kor politikai rendszere iránt, ugyanakkor elismerte a mű didaktikai pozitívumait.²³¹

A pesti egyetem oktatója, Keresztury József már említett munkája három kötetben, mintegy 1800 oldal terjedelemben tárgyalja 1500-ig az egyetemes történelmet. Bevezetőjében általános áttekintést ad a történelemről (Katona Istvánra hivatkozva: „A történelem Katona István jeles mondása szerint kettős arcot mutat: az egyik az ősök elmúlt, dicső, figyelemre méltó tetteinek elbeszélésében mutatkozik meg, a másik pedig az utódokat a helyes életre tanítja példák segítségével"), megjelölte annak feladatait, forrásait, ismertetette a jelentősebb történetírókat, kitért a segédtudományokra. Az egyetemes történelem hasznával kapcsolatban pedig a következőket írta: „fáklyát visz a többi tudományok előtt, az erények követésére és a hibák elkerülésére serkent, megvilágítja az értelmet, és az emberi cselekvések megítélésében erőssé és határozottá tesz."²³²

Leginkább Katona István munkáját használta forrásként, és a magyar történetírók közül Prayt. Ugyanakkor hatással volt rá Gatterer, Condillac, és felhasználta Watteroth szinkronikus tábláit. Keresztury Bolla munkáját alapként, kiindulópontként, több esetben kiegészítette azokat a részeket, melyeket Bolla - a tömörségre törekvés miatt - rövidebben értékelt vagy kihagyott. Az érthetőséget segítette azzal, hogy a fejezetek végén összefoglalta azokat.²³³

Éppen Bolla Márton javaslatára lett rendtársa, Spányik Glicér annak az új tankönyvnek a szerzője, amely átvette Pray munkájának szerepét. Spányik (1781-1850) 1803-1804-ben Sátoraljaújhelyen, 1804-1805-ben Debrecenben, 1809-1810-ben Pesten, majd 1810 és 1829 között Vácon, 1829 és 1832 között Szegeden tanított, végül 1832-től a budai főgimnázium igazgatója volt. A váci líceumban tartott előadásainak anyagából írta latin nyelvű középiskolai történelmi tankönyvét, amely 1816-ban jelent meg először,²³⁴ majd 1832-ben magyarul is kiadták.²³⁵ Munkája több olyan tulajdonsággal bírt, melyek használható tankönyvvé avanzsálták. Elsőként rövidségét kell említenünk, továbbá világos, didaktikus szempontokat figyelembe vevő szerkezetét. Ugyanakkor azt is meg kell említeni, hogy a könyv megfelelt a II. Ratio által megkövetelt előírásoknak. A két kötet együttesen 300 oldalt tett ki, az első a mohácsi csatáig tekintette át a magyar történelmet, míg a második a szerző koráig. A szerkezetet az uralkodók szabták meg, minden királyt külön fejezetben tárgyalt. Az egyes fejezeteket alfejezetekre osztotta.

1835-ben jelentette meg neveléstani tankönyvét (Doctrina educationis), amelyben pedagógiai célokat fogalmazott meg és az oktatás tartalmi, strukturális rendszerét alkotta meg. A tanításban a szilárd alapokat, illetve a fokozatosságot, az egyes lépcsőfokok szisztematikus végigjárását preferálta (fiat gradatim, et jactis solidis fundamentis; tum nullo gradu intermisso).²³⁶ A tanítás céljait tekintve a hasznosságot emeli ki leggyakrabban, véleménye szerint a tanárnak mindig meg kell mutatnia annak a használatát (usum) és hasznosságát (utilitatem), amit tanít.²³⁷ A tanításban nagy hangsúlyt fektet a követendő minták, példák jelenlétére, ezért is fontos a megfelelő tanáregyéniségek szerepe (Educator sit vir honestus, ac probus). Mivel nem állhatnak rendelkezésre kellő számban (és minőségben) ilyen személyiségek, fontos szerepet kapnak a kiemelkedő hatású történelmi személyiségek, akiknek bemutatása nagy haszonnal bír a diákok jellemének kialakításában.²³⁸

Igen jó barátságot ápolt Bollával, és mint említettem, leginkább az ő hatására írta meg történeti tankönyveit. Bolla - és áttételesen Cörver - hatására Spányik „oknyomozó történetet" írt, ügyelt a művelődési szempontokra, egyfajta fejlődést vizsgált a történelemben. A kor szellemének megfelelően cél volt a rövidség, az érthetőség, összefoglaló jelleg, illetve a vallásos szemlélet érvényesítése.²³⁹

A 19. század első felét a különböző tantervek, tankönyvek, illetve ismert tanáregyéniségek alapján vizsgálhatjuk.²⁴⁰

205 Öt kötetben megírta Magyarország történetét az államalapítástól 1564-ig (Annales regni Hungariae, Bécs, 1763-1770.) 1767-ben Pozsonyba került, és a királynő rendeletére megkezdhette a kamarai levéltár anyagának kutatását, miközben más levéltárakban is kutatott. Forráskutatásainak eredménye mintegy 60 kötetnyi másolat és eredeti forrásanyag lett (köztük az ún. Pray-kódex, benne a Halotti beszéddel).
206 Bíró, 1960. 83.
207 Muszka, 1974. 114.
208 Pray, 1801. III. 584-591; Muszka, 1974. 117.
209 A jezsuita forráskutatás 11-16. századi érdeklődését tükrözi, hogy a 17-18. századi részeknél valamelyest csökkennek a hivatkozások, de még itt is nagy számban szerepelnek. Pray, 1801.
210 Muszka, 1974. 116.
211 Idézi: Bíró, 1960. 84.
212 Bolla Márton piarista rend tagja, 1784-től a kolozsvári líceumban tanított történelmet, és a rendház főnöke is volt (1797-99). 1800-1801-ben Vácon, 1802-1803-ban Kőszegen, majd 1803-tól ismét Vácon rendfőnök és gimnáziumi igazgató. 1809-től a magyar piarista rendtartomány főnöke lett. 1812-ben Ürményi József országbíró, akkori tanügyi vezető (a Ratio egyik megalkotója) felkérésére terjedelmes levélben tárta fel a második Ratio bevezetésének az okait, s javaslatokat is tett a megoldás módozataira. Latin nyelven írt történeti munkáiban figyelmet szentelt a művelődés különböző területeinek is. http://www.tortenelemtanitas.hu/2010/01/bolla-marton-1751%E2%80%931831/
213 Vékony, 1908. 29.
214 Bíró, 1960. 45.
215 Vö. Muszka, 1974. 121.
216 Papp, 1942. 25-32.
217 Papp, 1942. 45-53.
218 Vékony, 1908. 29.
219 Muszka, 1974. 120.
220 Muszka, 1974. 129.
221 Eredetileg: admiratione (csodálat).
222 Schröck Ferenc fordítása. Bolla, 1847. 6.
223 Vékony, 1908. 39.
224 Bolla, 1847. 3.
225 Az őstörténetet a biblia szerint ismerteti.
226 Bolla, 1847. 4.
227 Idézi Muszka, 1974. 121.
228 Compendium Historiae Universalis. I-III. Pest, 1817-1823.
229 Historia universalis gentium. I-III. Buda, 1824-1825.
230 Bíró, 1960. 59.
231 Muszka, 1974. 118-130.
232 Idézi: Muszka, 1974. 130-131.
233 Muszka, 1974. 134-135.
234 1828-ban már az ötödik latin nyelvű kiadása jelent meg.
235 Compendium historiae regni Hungariae, ab origine gentis usque ad Ludovicum concinnatum. 1-2. kötet. Pest, 1816; magyarul: Magyarország rövid históriája, a nemzet eredetétől II. Lajos király idejéig. I. köt. Pest, 1832; A római császároknak és német királyoknak I. Rudolftól II. Ferencig, úgy szinte Magyarországnak I. Ferdinándtól fogva a mi időnkig való rövid históriája. II. kötet. Pest, 1832.
236 Spányik, 1835. 26.
237 Spányik, 1835. 227.
238 Et cum praeclara exempla hominum viventium non semper praesto sint: historiis, et veris, fictisve narrationibus utiliter possunt suppleri. Spányik, 1835. 165.
239 Vö. Spányik, 1835. 5.
240 Vö. Katona, I.1.2.