1961-ben új közoktatási törvény született,⁵⁶⁹ melyről itt nem áll módunkban részletesebben szólni. Számunkra ebből érdekes, hogy a törvény bevezetése, gyakorlati megvalósítása csúfos kudarcba fulladt (majd 1965-ben egy párthatározattal felülírták). Többek között e kudarc, de 1968 nemzetközi eseményei is az oktatásra és a fiatalságra terelték a figyelmet. 1970-ben az MSZMP X. kongresszusa célul tűzte ki az egész állami oktatási rendszer felülvizsgálatát.⁵⁷⁰ Ugyanebben az évben, gyakorlatilag alulról szerveződve (az 1967-ben újjászerveződött Magyar Pedagógiai Társaság kezdeményezésére) került megrendezésre az Ötödik Nevelésügyi Kongresszus, csaknem 600 résztvevővel,⁵⁷¹ ahol ilyen és ehhez hasonló vélemények kimondására nyílt lehetőség: „Rugalmas tanterveket! A minden körülmények közötti, egyazon módon kötelező tantervek merevek. A tantervek bizonyos hányadát, még ha a jelenlegi gyakorlatban teljesen el is szoktak az ilyenfajta önállóságtól. (...) A rugalmas tantervek felszabadítanák a pedagógusok kísérletező kedvét olyan kérdésekben is, amelyek eddig számikra nem voltak megengedettek."⁵⁷²

Ezek hatására született meg az az 1972-es párthatározat,⁵⁷³ amely Báthory Zoltán szerint elindította a magyar közoktatás máig tartó, „maratoni" reformját.⁵⁷⁴ „A gondolkodás felszabadítása, alternatívák megfogalmazása - ebben látjuk a párthatározat igazi jelentőségét. (...) sokszínű szakmai munka kibontakozásához adott lökést."⁵⁷⁵ A határozat hatására példátlan méretű reform-előkészítő munka vette kezdetét, rengeteg pénzt is fordítottak annak tudományos és gyakorlati előkészítésére, többek között (ismét) nekiláttak új tantervek kidolgozásához, melyeknek a tervek szerint 1978-ra kellett elkészülniük - és így is lett. (Előtte, tűzoltás jelleggel már 1973-ban módosításokat hajtottak végre, melyek lényege a tananyagcsökkentés volt.) Az 1978-as tantervek voltak a korszakban a legtartósabbak, és egyes vélemények szerint máig is hatnak, sőt észrevétlenül élnek tovább a későbbi tantervekben és a NAT-ban is.⁵⁷⁶ Az új tantervek célrendszere amúgy nem sokat változott, de belekerülhettek az újabb neveléstudományi és szaktudományi eredmények. A legnagyobb eredmény talán abban mutatkozott meg, hogy a tantervek lehetőséget adtak a differenciálásra azáltal, hogy külön meghatározták a kötelező törzsanyag, és külön a választható-kiegészítő anyag tartalmait, az eddigiekhez képest tehát nagyobb szabadságot kaptak a tanárok. Fontos hogy a követelményrendszerben megjelent, sőt hangsúlyos elemmé vált az értelmi nevelés és a képességfejlesztés.⁵⁷⁷ Az új tantervek mellé több ezer (!) új, modern oktatási segédeszköz kiadására is sor került (munkafüzetek, audio és vizuális szemléltető eszközök, feladatgyűjtemények stb. stb.)

Az új történelem tanterv előkészítésében megint részt vett a Magyar Történelmi Társulat is.⁵⁷⁸ (A tantervek bevezetése előtt egyébként több évet szántak a szakmai és társadalmi egyeztetések lebonyolítására.)

Az 1978-as történelem tanterv a nevelési-képzési feladatokra és a tantárgyi követelményekre helyezte a hangsúlyt a tananyag helyett, sok ajánlást fogalmazott meg kötelező előírások helyett, és ebben is szétvált a már említett törzs- és kiegészítő anyag.

Megváltozott a tantárgy neve is, történelem és állampolgári ismeretekre (az utolsó félévben tanították ez utóbbit). Csökkent a hazai (következetesen a „hazai" kifejezést használták a korszak egészében, nem „nemzetit") történelem aránya az egyetemessel szemben (de azért meghatározó maradt) és a történetírás újabb eredményei is bekerülhettek. Kiegészítő anyagként megjelenhetett a szomszédos népek története és a helytörténet is, ekkoriban élte egyik virágkorát a történelemtanításban a múzeumpedagógia. A legnagyobb újdonság, mint említettük a követelményrendszer szemlélete volt. Ennek felépítse így nézett ki:

1. „világnézeti, erkölcsi, politikai nevelésre vonatkozó követelmények.

2. ismeretszerzési képességekre vonatkozó követelmények

3. kifejezőképességekre vonatkozó követelmények

4. a történelmi időben való tájékozódó képességre vonatkozó követelmények

5. a történelmi térben való tájékozódó képességre vonatkozó követelmények

6. gondolkodásfejlesztéssel kapcsolatos követelmények"⁵⁷⁹

A világnézeti-politikai nevelés az 1972-es történelemtantervekben is megőrizte prioritását. Érdemes és tanulságos megismerkedni a történelemtanítás céljaival: „A gimnáziumi történelemtanítás célja, hogy a történeti fejlődés legjellemzőbb tényeinek, eseményeinek bemutatásával és elemzésével eljuttassa a tanulókat az alapvető társadalmi és történelmi összefüggéseknek, a társadalom mozgástörvényeinek a felismeréséhez, és megértesse azt a folyamatot, amely az emberek gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális tevékenysége által - a fejlődés különböző lépcsőfokain és ellentmondásain keresztül - szükségszerűen vezet el a szocializmus és a kommunizmus győzelméhez. Megértesse, hogy bár ezt a folyamatot végső soron a társadalmi törvényszerűségek szabályozzák, az egyénnek lehetősége van választani a különböző, a társadalmi fejlődést elősegítő vagy gátló alternatívák támogatása vagy ellenzése között, és választásáért morálisan felelős a társadalom és önmaga előtt. Az alternatívákat a társadalmi küzdelmek alakulása határozza meg, ezért különösen fontos a társadalmi törvényszerűségek megismerésének tudományos útja: a marxista-leninista szemlélet. Ezt a szemléletet - amelynek kialakítását már az általános iskola elkezdte - kell továbbfejlesztenie és magasabb szintre emelnie a gimnáziumnak, hogy segítse a tanulókat a jelenben való eligazodásban: elérje, hogy a tanulók ismerjék, megértsék és tudatosan vállalják a szocializmus, a kommunizmus építéséből reájuk háruló kötelezettségeket."⁵⁸⁰

Az 1978-as tantervek lényegében a rendszerváltásig, sőt azután is érvényben maradtak, csak az 1993-as közoktatási törvény helyezte azokat hatályon kívül. Alkalmazásukat azonban már az 1985-ös új közoktatási törvény fakultatívvá tette azáltal, hogy kimondta az iskolák és a pedagógusok szakmai autonómiájának elvét, lehetővé tette, hogy a pedagógusok maguk válasszák ki az oktatni kívánt tananyagot és megszüntette a szakfelügyeleti rendszert. Ennek értelmében a pedagógusok gyakorlatilag azt tanítottak, amit akartak.⁵⁸¹ Báthory Zoltán így értékeli a törvény bevezetését: „1985 nevezetes dátum a magyar oktatásügy és pedagógia történetében. Ekkor véget ér egy korszak, melyben a marxista-leninista ideológia és a szocialista állam nevében párthatározatokkal irányították az oktatási rendszert. Sőt, megkockáztatom annak kijelentését - még ha kicsit patetikusan hangzik is - ,hogy eme törvénynek köszönhetően az oktatási rendszerben a demokratikus fordulat négy évvel korábban következett be, mint a nagypolitikában."⁵⁸²

569 1961. évi III. törvény a Magyar Népköztársaság oktatási rendszeréről
570 Kardos, 2007. 121.
571 Báthory, 2001. 15.
572 Az MTA Didaktikai-metodikai albizottságának állásfoglalása. Idézi: Ballér, 1996. 128.
573 Az állami oktatás helyzetéről és fejlesztésének feladatairól. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1972. június 15-i határozata. In: Kardos -Kornidesz, 1990. 662-680.
574 Báthory, 2001. 14.
575 Báthory, 2001. 16.
576 Báthory, 2001. 17-18.
577 Ballér, 1996. 143-144.
578 Albert, 2004. 20.
579 Katona, 2004. 102.
580 Katona-Szabolcs, 2006. 30.
581 Báthory, 2001. 58., Kardos, 2007. 141-143.
582 Báthory, 2001. 57.