Az 1950-es tantervekről hamar kiderült, hogy annyira tömények és túlzsúfoltak, hogy megtanításuk (azaz inkább „leadásuk") lehetetlen. Párthatározatok nyomán minisztériumi rendeletek többször is módosították a történelem és más tárgyak terveit. A nagyhatalmi politikától, illetve a szovjet tömbben lezajló belső hangulatváltásoktól sem függetlenül, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége határozata 1954-ben kimondta, hogy új tantervre van szükség, amely „adjon segítséget a vulgáris, sematikus tárgyalási mód, az erőszakos aktualizálás és az üres átpolitizálás leküzdésére."⁵⁶¹ A történelemtanítással kapcsolatban ugyanitt leszögezték, hogy „a forradalmi hagyományok mellett támaszkodni kell történelmünk minden fontos haladó tényezőjére (például Kossuth mellett Széchenyire is)."⁵⁶²

1956-ban már új tantervet kapott az általános iskola alsó tagozata, 1958-ban a felső tagozat is. A kidolgozás során felmerültek az '50-es tanterv kritikájaként az alábbi szempontok: világnézeti-politikai nevelés dogmatikus szemlélete, szaktudományos igények túlzott érvényesítése, maximalizmus, gyakorlatiasság hiánya, a szovjet minták kritikátlan másolása stb.⁵⁶³ Mindezek ellenére az új tantervek nem hoztak érdemi változást sem az ideológia túlzott érvényesítése, sem a műveltségtartalom, sem a tananyag mennyisége tekintetében. Kisebb előrelépésként értékelhető a gyakorlati órák (pl. kézimunka, rajz) újbóli megjelenése, tantervelméleti szempontból pedig a célok és feladatok (ezek elsősorban a nevelési folyamatra vonatkoznak) mellett a követelmények feltüntetése, amik az oktatás, a tanítás-tanulás hatékonyságát (és annak mérését) segítették.

Az 1958-as általános iskolai történelem tanterv a következő célokat fogalmazta meg: „Az általános iskolai történelemtanítás feladata, hogy - az életkori sajátosságot szem előtt tartva - a magyar történelem ismeretanyagának rendszeres feldolgozásával, s a megértéshez elengedhetetlenül szükséges egyetemes történelmi összefüggések feltárásával - a tárgy sajátosságainak megfelelően -, biztosítsa a tanulók marxista-leninista történelem és társadalomszemléletének megalapozását. Egyúttal járuljon hozzá a tanulók szocialista erkölcsi tulajdonságainak, különösen szocialista hazafiságának és proletár internacionalizmusának fejlesztéséhez."⁵⁶⁴ Fontos hogy a tantervben már megjelent az igény az oktatás életközelibbé, színesebbé tételére (életkori sajátosságok!), megmaradt ugyanakkor a világnézeti nevelés dominanciája.

Mindeközben zajlott a középiskolai tantervek reformjának előkészítése is, ami széles szakmai-társadalmi nyilvánosságot kapott, lehetőség nyílt érdemi vitára is szakmai folyóiratokban és más fórumokon. 1959-ben a Magyar Történelmi Társulat vándorgyűlésén számos javaslat és kritika hangzott el a történelemtantervekkel kapcsolatban. Elsősorban az elavult, korszerűtlen és túl nagy lexikális ismeretanyag, a gondolkodtatás és a módszertani fejlődés hiánya merült fel.⁵⁶⁵ Három alapvető változtatási irányt jelöltek ki: 1. Komplex történelemtanítás, az egyoldalú politikatörténeti megközelítés helyett a gazdaságtörténet és a társadalomtörténet előtérbe helyezése. 2. Világtörténeti látásmód, az 50-es évek Mód Aladáros, nemzeti függetlenségharcos magyar történet központú tananyaga helyett reálisabb önkép, az egyetemes történelem nagyobb arányú szerepeltetése. 3. A jelennek is tanulságul szolgáló történelemtanítás a Rákosi-korszak erőltetett aktualizálásai nélkül.⁵⁶⁶

Ezek csak részben valósultak meg, de az 1962-es gimnáziumi történelemtantervnek már céljaiban is érezhető némi változás a pedagógiai-módszertani követelmények javára:

„Az egyetemes és a magyar történelem áttekintő és rendszeres megismertetésével fejlessze tovább a tanulóknak az általános iskolában megalapozott marxista-leninista történelemszemléletét, és ezzel járuljon hozzá általános műveltségük kialakításához. [...] A tanár az oktatási, nevelési és képzési feladatokat a középiskolás tanulók életkorával összhangban álló pedagógiai eszközökkel valósítsa meg. Az általános iskolai olvasmányos előadásról fokozatosan térjen át a történelmi korok valóságát sokoldalúan megelevenítő, a történelmi forrásokat elemző s a magasabb szintű általánosításokig eljutó módszerek alkalmazására."⁵⁶⁷

Az 1962-es tantervet Glatz Ferenc így értékelte: „Az 1962. évi tanterv célkitűzéseiben és konstrukciójában még megtalálhatók a korábbi évtizedek ún. törtmatos és dialmatos célkitűzései, a történelem-tananyag az általános, a marxizmus-leninizmus világnézeti tárgyaira koncentrált alapelvek deduktív levezetése. De már hiányoznak az 50-es évek tananyagelemi, nemcsak a Rákosi és Farkas-idézetek, de már újragondolás mutatkozik a Habsburg-kérdésben, a gazdasági, társadalmi kérdésekben. Sőt már megfogalmazta az anyagi kultúra fontosságát, a természetformáló ember szerepét, az igényt, hogy a tényeknek és az elméleti következtetéseknek összhangba kell kerülniük." ⁵⁶⁸

561 Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége határozata a közoktatás helyzetéről és feladatiról. 1954. február 15. In: Kardos-Kornidesz, II. köt. 21.
562 Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége határozata a közoktatás helyzetéről és feladatiról. 1954. február 15. In: Kardos-Kornidesz, 1990. II. köt. 20.
563 Ballér, 1996. 109.
564 Tanterv az általános iskola V-VIII. osztálya számára. A művelődési miniszter rendeletére kiadja a Tankönyvkiadó, Budapest, 1958. 42.
565 Katona, 2004. 95.
566 Katona, 2004. 95-96.
567 Az 1962-es gimnáziumi történelemtanterv. Életbe lépett a 150/1963./M. K. 12./M. M. sz. utasítással. Szabolcs-Katona, 2006. 28.
568 Glatz: Történelemtanítás és az új történelemszemlélet 1988. Idézi: Katona, 2004. 99-100.