Gyermekkorunk meséje: a tehetséges, ám szabálytalan nyúl és az állhatatos, de gürcölő teknős jellemző karaktereket kínál, melyekkel már zsenge életkorunkban azonosulhattunk. A mese tanulsága, hogy a lassú, de kitartó teknőc nyeri a versenyt. De valójában akart-e valaha is bármelyikünk a páncélossal azonosulni?

Nem, csupán szívesebben lettünk volna kevésbé nevetséges nyulak. Szerettünk volna szélsebesek és kissé jobb stratégák lenni - mondjuk, nem szunyókáltunk volna annyit a célvonal előtt. Végül is mindenki tudja, hogy ha nyerni akar, meg kell mutatnia magát...

A teknős és a nyúl meséje ahelyett, hogy az erőfeszítés jelentőségét rögzítette volna, e tulajdonságot nem kívánatos jellemvonásként konzerválta bennünk. Azt a képet erősítette, hogy az erőfeszítés a gürcölők sajátja, és azt sugallta, hogy kivételes esetekben, mikor a tehetségesek elrontanak valamit, a keményen küzdők is befuthatnak - vigaszágon.

Ez a történet választás elé állít: vagy tehetséges valaki - bár szabálytalan, vagy bár állhatatos, de tehetségtelen. Vagy képesek vagyunk valamire, vagy erőfeszítéseket teszünk. Ez a felfogás része a rögzült tudatnak. Az erőfeszítés csak az alkalmatlanok sajátja. A rögzült tudatú gondolatmenet szerint „ha valamin dolgoznod kell, abban bizonyára nem vagy tehetséges" továbbá „a valódi zsenik számára a siker könnyen jön".

A rögzült tudat nézőpontjából az erőfeszítés csupán tökéletlen emberekre jellemző. Mikor valaki tisztában van saját tökéletlenségével, nincs veszteni valója, mikor próbálkozik. Amikor azonban a hírnevet úgy követeljük, hogy a tökéletlenség árnyéka sem vetülhet ránk -mikor zseniként, őstehetségként, természet adta talentumként tekintenek ránk és tekintünk önmagunkra-, akkor sokat veszíthetünk. Az erőfeszítés csökkent értékűként tüntethet fel.

Termékeny tudattal azonban másként vélekedünk az erőfeszítésről is. A zseniknek keményen meg kell küzdeniük sikereikért, eredményeikért. És miért kéne hősként tekintenünk rájuk, amennyiben tehetségük adottság - készen kapták, nem tettek érte? A termékeny tudatúak is elismerik a tehetséget, de csodálják az erőfeszítést, mivel az képességeink mértékétől függetlenül is működésbe hozza adottságainkat, és teljesítményt hoz létre.