Bár mint már korábban is láttuk, a termékeny tudatú személyek nem hiszik önmagukról, hogy Einstein vagy Beethoven potenciáljával rendelkeznek, de... nem lehetséges, hogy mégis túlzásokba bocsátkoznak saját képességeik megítélését illetőleg? Kutatások sora mutatja, hogy az emberek általában rendkívül bizonytalanok saját tehetségük értékelésében. Nekünk azt sikerült igazolnunk, hogy a rögzült tudati beállítódásúak körében a legszembetűnőbb e bizonytalanság, míg a termékeny tudatúak meglepően pontos ítéletet alkotnak önmagukról.

Ha belegondolunk, mindez logikus. Amennyiben - amint az a termékeny tudatúakra jellemző - hiszünk abban, hogy fejleszthetjük önmagunkat, akkor érthető, hogy készek és motiváltak vagyunk az aktuális önreflexióra, akkor is, ha a kép nem túl hízelgő. Mivel a célunk éppen az, hogy többet hozzunk ki önmagunkból, tanulás-orientáltakká válunk, s ehhez tudnunk kell, mi az a „bemeneti állapot", amin munkálkodni kívánunk. Amennyiben azonban minden ránk jellemző tulajdonságot kizárólag jó és rossz címkékkel társítunk -ahogyan ezt a rögzült tudatú személyiségek teszik-, elkerülhetetlenül torz képet kapunk önmagunkról. Néhány tulajdonságunkat felnagyítjuk, másokat jelentéktelennek ítélünk - ez az öncsalás, s az irreális ön- és énképünk kialakításának legbiztosabb módja.

Howard Gardner Rendkívüliek²² című munkájában arra a következtetésre jutott, hogy a kivételes egyéniségek „rendkívüli tehetséggel bírnak arra, hogy saját erősségeiket és gyengeségeiket felismerjék". Úgy tűnik, hogy a termékeny tudatúak kifejezetten tehetségesnek mutatkoznak az önreflexió ezen alapvető területén.

22 A kötet magyarul 1998-ban Budapesten a Kulturtrade Kiadó gondozásában jelent meg. E munkájában Gardner Mozart, Freud, Woolf és Gandhi életét veszi pszichológiai górcső alá.