Azok a vizsgált tanulók, akik e nehéz váltást fenyegetésként élték meg, a rögzült tudatúak csoportjába tartoztak. Gyengeségeik lelepleződése győztesekből vesztesekké formálta őket. Jellemző, hogy a pubertás időszaka jelentős megmérettetés a rögzült tudatú személyek számára. Okos vagyok vagy buta? Jóképű vagy csúnya? Menő vagy ciki? Győztes vagy vesztes? És a rögzült tudatú személyek számára - mint azt korábban már láthattuk -, a vesztes pozíció egész életen át meghatározóvá válhat.

Nem csoda, ha számos serdülő erőforrásait nem tanulmányi eredménye színvonalának fenntartására vagy növelésére, hanem egója védelmének érdekében mobilizálja. Ennek egyik legjellemzőbb formája - tanáraik éles kritizálása mellett - az, hogy nem próbálkoznak.

A csekély igyekezet szindrómát sokszor úgy értelmezik, mint a kamaszok felnőttekkel szembeni függetlenségi lázadását, ez azonban számos esetben a rögzült tudatú fiatalok önvédelmi reakciója is egyben. Úgy látják a felnőtteket, mint akiknek feléjük irányuló attitűdje azt sugallja: „Na lássuk, mit tudsz, most majd meglátjuk hányadán állunk!" - mire ők úgy reagálnak, hogy „Hát ebből nem esztek!".

John Holt²⁸ (1923-1985), a nagyszerű pedagógus véleménye szerint e játszmákat minden emberi lény lefolytatja, mikor olyan helyzetbe kerül, hogy mások ítélkezhetnek felette. „A leggyengébb diákunk, a leggyengébb, akivel valaha is találkoztam, az iskolán kívüli életében épp olyan érett, intelligens és érdekes személyiség volt, mint bárki más az iskolában. Mi lehetett hát a baj? ... Valahol útközben intelligenciája és az iskola útjai szétváltak."

A termékeny tudatú tanulók számára azonban nincs értelme abbahagyni a próbálkozást. Számukra a serdülőkor a lehetőségek ideje: alkalom új tantárgyak megismerésére, annak eldöntésére, hogy mihez éreznek kedvet igazán, s hogy mivel szeretnének foglalkozni a jövőben.

Mikor a különböző beállítódásokról tanítottunk egy hetedikes csoportot, az egyik fiú - aki a csoport legproblémásabb, leggyengébben teljesítő tanulója volt- könnyes szemmel rám nézett, és megkérdezte: „Úgy érti, hogy nem muszáj butának maradnom?" Attól a naptól kezdve tanulni kezdett. Késő estig fennmaradt, hogy elkészítse házi feladatait - ez előtte soha nem érdekelte. Az írásbeli munkáit határidő előtt adta le, hogy visszajelzést kaphasson tanáraitól és maradjon ideje javítani. Elhitte, hogy az erőfeszítés nem olyasvalami, ami sebezhetővé tesz, hanem olyan dolog, ami által okosabbá válik.

28 Az otthontanulás elvének úttörője az Egyesült Államokban, aki műveiben a közoktatásról lesújtó véleményt formált, ugyanakkor számos tanulási segédletet hozott létre az iskolamentes tanulás elősegítésére. Több éves tanári gyakorlata során arra a következtetésre jutott, hogy a gyerekek többségének iskolai sikertelenségét a félelem okozza. Meggyőződése szerint a tanulás nem a tanítás eredménye, hanem a tanulók tevékenységéből eredeztethető produktum. Holt a 60-as - 70-es években az ifjúsági jogok egyik meghatározó alakjaként is tevékenykedett. (szerk.)