A hazai drogtörténet, drogpolitika, és a felmérések, kutatások áttekintése
Hazánkban az első kábítószerrel kapcsolatos törvény az 1930/XXVII. törvénycikkely, mely meghatározta a kábítószer-használat tiltott formáit. Az 1968/I. Szabálysértési törvény szabálysértésként „tiltani rendelte" a kábítószer átadását. Az ezerkilencszázötvenes-hatvanas években tabunak számított a drog-téma Magyarországon. A politikai rendszer ideológiai alapon azt hangsúlyozta, hogy a drog a nyugati „burzsoá" társadalmak felszínes élvezeteit keresői körében van jelen, a szocialista embertípust ez nem fenyegetheti. A kábítószer-probléma pedig már a hatvanas évektől jelen volt az országban, de erről csak a rendőrség belső körei rendelkeztek információkkal. Elsősorban a szerves oldószerek belélegzése, és egyes gyógyszerek nem orvosi előírásra történő használata jelentette a kábítószerrel való visszaélést. A hetvenes évektől megjelentek az elsősorban külföldről behozott kábítószerek, de ekkor is elsősorban a „szipuzás" és a recepthamisításból vagy gyógyszertárfeltörésből származó ópiát-tartalmú gyógyszerek voltak elterjedtek.
A jelenleg hatályban lévő, és többszöri módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt 1978/IV. Büntetőtörvénykönyv 282.§-a már bűncselekményként rendeli büntetni a kábítószerrel visszaélés elkövetési magatartását megvalósító személyt. E szerint a kóros élvezetre alkalmas kábítószer készítése, megszerzése, tartása, forgalomba hozatala, az országba behozatala, kivitele, az ország területén átvitele bűntett, elkövetője egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Magyarország a következő sorrendben csatlakozott a nemzetközi kábítószer-ellenes egyezményekhez:
- 1960-ban New Yorkban aláírt Egységes Kábítószer Egyezmény (1968. évi 4. számú tvr.)
- Bécsben 1971-ben aláírt Pszichotrop Anyagokról Szóló Egyezmény (1979. évi 25. számú tvr.)
- Bécsben 1988. dec. 20-án aláírt A Kábítószerek és Pszichotrop AnyagokForgalmazása Elleni ENSZ Egyezmény (14/1998. OGY. hat.) (Lénárd, é.n.)
Mindezek alapján országunk kötelezettséget vállalt, hogy a nemzetközileg kábítószernek illetve pszichotróp anyagnak nyilvánított anyagokat és készítményeket, azok bármilyen töménységű folyékony vagy szilárd hígításait kábítószernek illetve pszichotróp anyagnak kell tekinteni.
A hetvenes évek elején készültek az első kábítószerekkel kapcsolatos kutatások, bár ezek eredményeit nem hozták nyilvánosságra. (1974 Kisszékelyi Ödön; 1976 Erdélyi István; 1976 Krajcsovics és Major; 1983 Zseni; 1985 Budapesti Közgazdaságtudomány Egyetem készítettek felméréseket). Ezek a felmérések az első önbevallásos vizsgálatok voltak, de nem tekinthetők reprezentatívnak, mert csak nagyon kis mintával dolgoztak, vagy a populáció egy szűk szegmensét vizsgálták.
Az ezerkilencszáznyolcvanas évekre elérhetővé vált, ha kis mennyiségben is, a heroin, a kokain, az LSD (lizergsav-dietilamid) és a marihuána is, valamint lassan a szakemberek számára is egyértelművé vált, hogy tranzit-országból célországgá váltunk. Az eddig javítóintézetekbe és elmegyógyintézetekbe zárt drogfüggők számára ekkor nyíltak meg az első drogambulanciák.
A rendszerváltás után a határok átjárhatóvá válásával nem csak a kínálat, de a kereslet is megnőtt a tiltott szerek iránt. A palettán új kábítószerek jelentek meg: a kilencvenes évek elején érték el hazánkat a szintetikus amphetamin-származékok, a „party-drogok" néven ismertté vált ecstasy és speed. Az egyre súlyosbodó probléma leginkább a fiatalokat érintette, azok közül is a középiskolás korosztály látszott a leginkább veszélyeztetettnek.