Prevenciós irányzatok

A nemzetközi vizsgálatok alapján a prevenció módszertanának áttekintése és hatékonyságának értékelése történik a Prevenciós irányzatok című fejezetben. A Stratégia a következő prevenciós irányzatokat sorolja fel:
Információ-közlés
  • a drogokkal kapcsolatos ténybeli információközlés
  • negatív hatás bemutatása: elrettentés, félelemkeltés
  • információ átadója lehet előadó, pedagógus, vagy a média
  • hatásvizsgálatok szerint nem hatékony ez a módszer
  • a hatékonytalanság okai: veszély eltúlzása hiteltelenné teszi a közlőt, fiatalok kockázatkeresése
  • egyes esetekben fokozhatja a drogok kipróbálására irányuló kíváncsiságot
  • az információ hitelességét növelheti egy rendőr vagy volt drogos
Érzelmi nevelés:
  • hangsúly nem a tudás növelésén, inkább a személyiség és a szociális készségek fejlesztése a fő
  • érzelmi nevelés, döntéshozás, érdekérvényesítő képesség, kommunikáció fejlesztése
  • fő színtere a csoport, módszere a csoportfoglalkozás
  • a mérések szerint nem túl hatékony, és speciálisan képzett szakemberre van szükség hozzá

Társas hatás modell:

  • az előző módszerek hiányosságai hívták életre
  • kiindulási alapja, hogy a drogozás egy tanult viselkedésmód
  • társas immunizáció: a fiatalokat drogellenes üzenetekkel való "beoltása"
  • nemet mondás: elutasítás képességének fejlesztése
  • viszonylag hatékony, de csak egy bizonyos ideig (néhány év)

Drog alternatívák:

  • fiatalok pszichológiai szükségleteinek kielégítése a társadalom számára elfogadható módon
  • természetes kockázatkeresés sporttal vagy közösségi tevékenységekkel
  • a pszichológiai elmélyülésre alkalmas tevékenységek: a művészet, az értékteremtés
  • a módszer csak akkor hatékony, ha egyénre szabott, ezért költséges lehet

Integrált megközelítés:

  • az előző módszereket összehangoltan használja
  • átfedést mutat az egészségfejlesztés komplex programjával
  • ez a módszer a leghatékonyabb a szakirodalom szerint

A prevenciós programok hatékonysága nagyban függ az interaktivitástól. Megállapították, hogy egy program annál hatékonyabb, minél interaktívabb. Itt a diákok aktív részesei a programnak, a frontális munka helyett pedig a pedagógus bevonja a gyerekeket a gyakorlatokba, szerepjátékokba. Itt a pedagógus nem csak tanít, hanem nevel is és maga is szerep-modellé válik. Az interaktív foglakozások során kerül előtérbe a készségfejlesztés, a döntéshozás, problémamegoldás, a stressz-kezelés.