Drog-politika
Európában és nyugati típusú demokráciákban a drogok elleni küzdelemben az egyházak szerepe csökkent, míg az állami szerep nőtt. A politika beépítette saját filozófiai, retorikai rendszerébe a drogokhoz és a droghasználókhoz való viszonyát. A gyakorlatban pedig büntetőjogi, népegészségügyi, szociális és oktatáspolitikai kérdések dimenziójában foglalkozik a kérdéskörrel. A XX. század végére a drogpolitikának kialakult két nagy irányvonala: a konzervatív megközelítés a teljes tiltást és az elrettentést tartja elsődleges eszközének, míg a liberális szemlélet a megelőzésre és az ártalomcsökkentésre helyezi a hangsúlyt. Ez a nézetkülönbség valószínűleg még sokáig fennmarad - talán abban látszik előrelépés, hogy a kormányok felismerték a probléma komplexitását, és az állami szerepvállalás fontosságát a kábítószer ügyben. A civil szervezetek segítése is fontos állami feladat, mert sok olyan területe van, ahol az állami intézményrendszer nem tud, vagy nem is akar segíteni.
„A másik terület, ahol a drogpolitikában szemléletváltás figyelhető meg, az az állami szerepvállalás mértékei és pontjai. Az utóbbi negyedszázad tapasztalatai egyértelművé tették, hogy a drogprobléma nem pusztán individuális jellegű. Tehát a megoldásnak is közösséginek kell lennie. A helyi közösségek és nem állami szervezetek részvétele a droghasználat elleni harcban látványos eredményeket hozott. A helyi közösségek egyfelől képesek a lokális sajátságok figyelembe vételére, amit semmilyen állami rendelkezés nem tud megtenni. Ezen szervezetek a prevencióban, a rehabilitációban és a reszocializációban játszhatnak kiemelkedő szerepet. A prevenciós munka csak pozitív alternatívák felmutatásával lehetségesek, valós alternatívákat pedig csak a helyi szervezetek tudnak nyújtani." valamint, hogy „Az államnak ebben a helyzetben tehát fel kell vállalnia a civil szerveződések támogatását. Ha azonban közben csorbítja autonómiájukat, pont attól az eszköztől fosztja meg őket, mely hatékonnyá teszi munkájukat a drogok elleni harcban."(Veér2000.109.)
Összegezve tehát, a drogprobléma aspektusait, ezek a
- jogi szabályozás
- kínálatcsökkentés (értve ezalatt a bűnüldözést, határellenőrzést és az igazságszolgáltatást is)
- prevenció (melybe beletartozik a felvilágosító munka, a másodlagos (már használóknak szóló) és a használók által elszenvedett károsodás minimalizálni próbáló harmadlagos prevenció; mindezen munkák kiemelt, de nem kizárólagos színtere az oktatás)
- egészségügyi kezelés (az ambuláns és a kórházi ellátáson át a rehabilitációig)
- epidemológia (azaz a drogfogyasztás elterjedésének részletes felmérése és nyomon követése)