Az eredmények hasznosíthatósága
Egy intézmény működésének nagy részét a hétköznapi feladatok rutinszerű megoldása, és az éppen aktuális problémák megoldása jelenti. Az intézmény vezetősége a problémákat, a pedagógusok, nevelő és a többi alkalmazott a napi rutinnak számító feladataikat oldják meg. A drog-probléma kezelése a két tevékenység tükrében úgy jellemezhető, hogy hirtelen a figyelem középpontjába kerül, ha nyugtalanító esetek derülnek ki a tanulók drogfogyasztásával kapcsolatban. Ekkor a tantestület sürgős intézkedésekről hoz döntéseket, fokozott odafigyelésre és cselekvésre szólítja fel az összes nevelőt, de amikor új, más jellegű problémák kerülnek előtérbe, a drogkérdés megint háttérbe szorul. A napi rutinnak sem része a drogokról való kommunikáció, ha éppen nincs különösebb aktualitása, így csak a pedagógiai programba és a foglalkozások tantervébe építve biztosítható, hogy a drogokról szó eshessen az aktuális kontextus terhe nélkül.
Sok nevelőtanár nem érzi magát kompetensnek a drogokkal kapcsolatban, és bár foglakozásokon az egészséges életmód tárgyalásakor megbeszélik a dohányzás és az alkoholfogyasztás veszélyeit, nem esik szó az illegális szerekről. A pedagógusoknak és nevelőtanároknak nagy szerepe van a drogprobléma kezelésében akkor is, ha nem rendelkeznek szakszerű jogi, biológiai, kémiai ismeretekkel, mivel az élet szinte minden területének tárgyalásakor meg lehet említeni a kábítószereket, szervesen kapcsolva az adott témához. A pedagógusoknak, különösen a drogkoordinátoroknak fontos szervezőfeladat jut a drogellenes rendezvények, előadások létrehozásában. Ha nem érzik elég kompetensnek magukat, hogy a drogok bizonyos speciális aspektusairól beszéljenek a tanulóknak, akkor a feladatuk az, hogy felvegyék a kapcsolatot a téma helyi szakértőivel, és meghívják a foglakozásra, vagy iskolai-kollégiumi programra. Ilyenkor a tanár is a gyerekek között célszerű helyet foglalnia, és ugyan úgy figyelnie, kérdeznie, mint a diákoknak. Ezzel a téma iránti nyitottságát fejezheti ki, a szakmai inkompetenciájának hangsúlyozása, vagy éppen eltitkolása helyett. Az külső előadó által tartott előadásokon hallottakat a következő foglalkozásokon célszerű feleleveníteni, átbeszélni, játékos formában, vagy csoportfeladatok formájában feldolgozni.
A Hajnóczy József Kollégium Kodály Zoltán úti Tagintézményének drogokkal kapcsolatos tevékenységét a következő módon lehetne fokozni, fejleszteni:
- A drogok kérdésével nem csak kampányszerűen kell foglalkozni, de nem is szabad túl állandóan, főleg nem kötelező jelleggel a diákokra erőltetni.
- Félre kell tenni a sikertelen pályázattal kapcsolatos személyes csalódottságot, az egész tantestület számára kommunikálni kell a témával kapcsolatos új cselekvési lehetőségeket.
- Vizsgálat alá kell vonni a kollégiumi drogstratégiát, újra kell gondolni annak céljait és eszközeit, és az aktuális helyzet figyelembevételével kell az naprakésszé tenni.
- Minden nevelőtanár vizsgálja meg, hogy a saját csoportján és foglakozásán belül hogyan tudja tárgyalni a drogok kérdését, lehetőleg kreatív módon, nem csak a fajtáinak és káros hatásainak felsorolásával.
- A diákok körében végzett kutatásokból kiderül, hogy a tanulók szemében hiteles lehet egy gyógyult drogos vagy egy pszichológus előadása a drogok témájában, így módot kell találni ezen programok megrendezésére.
- A diákok érzékenységét növelni kell a témában, olyan módon, hogy ne azt érezzék, hogy őket gyanúsítják droghasználattal, vagy „kinézik belőle", hogy drogos. Az érzékenyítés eszköze lehet, ha egy jól sikerült játékfilmet néznek meg a foglalkozáson. A film kiválasztásakor célszerű olyan filmet választani, ami professzionális technikával készült kis vagy nagyjátékfilm, lehetőleg nem túl régen készült, a diákok által is ismert szereplők játszanak benne, a története lehet „akciódús" vagy drámai, de semmiképp sem a sokkolás, vagy az elrettentés legyen a középpontba. Fontos, hogy a filmben ábrázolt karakterek hitelesek legyenek, és ha kortársakat ábrázolnak, akkor létrejöhessen az azonosulás a szereplővel.A film ábrázolhatja naturalisztikusan a bűnözést, az erőszakot vagy a drogfogyasztás körülményeit, de fontos, hogy ezeket sohasem öncélúan tegye, hanem a végső pozitív üzenet érdekében tegye. A filmet lehetőleg digitális hordozón, jó minőségű képpel és hanggal, ha lehet szinkronizáltan vetítsék, és ha a játékidő meghaladja a foglakozás keretét célszerű több foglakozást összevonni, mint a filmet több részletben levetíteni. A vetítés végén mindig célszerű megbeszélni a nézőkben megfogalmazódó kérdéseket, „kibeszélni" a felszabaduló érzéseket.