A rendszerváltás utáni drogokkal foglalkozó törvények áttekintése
1993-ban bevezették a diverzió, vagy ismertebb nevén elterelés jogintézményét, amely lehetőséget ad a kábítószer-fogyasztó fiatalok számára, hogy börtönbüntetés helyet gyógyító ellátásban részesüljenek. A büntetőeljárás alternatívájaként a kábítószerfüggők részt vehetnek egy leszoktató kezelési programban, amivel mentesülnek a büntetés alól, de ez a lehetőség csak függőség állapotába eljutott betegek számára biztosított. Sok kritika érte az 1993/XVII. törvény kábítószerrel való visszaélés bűncselekményére vonatkozó szabályait, mivel a törvény nem nyújtott megfelelő lehetőséget a jogalkalmazó számára a fogyasztó és a kereskedő egyértelmű megkülönböztetésére. Az 1998/LXXXVII. törvény a Btk. kábítószerrel való visszaélés szabályait jelentős mértékben újraszabályozta. A jogalkotók a reformálás során abból indultak ki, hogy a büntetőjognak eltérően kell kezelnie azokat, akik maguk is részben áldozatnak tekinthetők, illetve azokat az elkövetőket, akik a bűncselekmény haszonélvezői. Az új törvény szétválasztja az elkövetőket aszerint, hogy a visszaélést előállítási-szállítási típusú, illetve forgalmazási típusú magatartással valósítja-e meg. A törvényt sokan jelentős szigorításként értékelték, mivel súlyosbította a büntetőjogi felelősségre vonás mértékét, és csökkentette a lefoglalt kábítószer csekély, illetve a jelentős mennyiségnek minősülő határértékeit. (1998. évi tv.)