„A Magyar Köztársaság Kormánya 2000. február 22-én első olvasatban megtárgyalta a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készített nemzeti stratégiai programot, az azzal összefüggésben szükséges jogalkotási feladatokról és a végrehajtáshoz szükséges intézkedésekről szóló előterjesztést, melyet a szakértők és az érintett tárcák bevonásával az Ifjúsági és Sportminisztérium készített el."(Takács, 2000. 41.)

A Nemzeti Stratégia feladatai:

• meghatározza az alapcélokat és értékeket, a probléma kezelésének értelmezési kereteit, de egyben vessen számot a stratégia megvalósulásának korlátaival és kockázataival is,
• fogalmazza meg a stratégiai fejlesztés fő irányait és súlyponti elemeit,
• adjon eligazítást a színterek és szereplők számára a stratégiában foglaltak megvalósítására vonatkozólag,
• legyen képes céljai elérése érdekében társadalmi konszenzus kialakítására, a társadalom és csoportjai aktivizálására, az önkormányzatok, a döntéshozó szervek, a civil szervezetek és a helyi közösség bevonására,
• szolgálja az Európai Uniós csatlakozást és a nemzetközi együttműködés feltételrendszerének teljesítését a drogproblémák hatékony kezelése tekintetében. (ISM, 2001. 38.)

A stratégiában kimondják, hogy a kábítószer-jelenség értelmezési modelljei közül a multidiszciplináris modellt és a probléma befolyásolása érdekében a kereslet- és kínálatcsökkentés egyensúlyára épülő megközelítést fogadja el. A stratégia kialakítása során figyelembe veszik az elmúlt években megjelent szakmai anyagokat, szakértői véleményeket, tudományos publikációkat, tudományos kutatásokat és adatszolgáltatási eredményeket. A stratégiai gondolkodás kialakításához, illetve a stratégiaalkotáshoz szükséges a nemzetközi példákat is tanulmányozni, ennek érdekében elemzésre került a brit, az amerikai és a holland drogstratégia is. Fő célokként említi, hogy:

• A társadalom váljon érzékennyé a drogkérdés hatékony kezelése iránt, a helyi közösségek pedig növeljék problémamegoldó képességüket a kábítószer-probléma visszaszorításában (közösség, együttműködés)
• Esélyt teremteni arra, hogy a fiatalok képessé válhassanak egy produktív életstílus kialakítására és a drogok visszautasítására (megelőzés)
• Segíteni a drogokkal kapcsolatba került és a drogproblémákkal küzdő egyéneket és családokat (szociális munka, gyógyítás, rehabilitáció)
• Csökkenteni a drogokhoz való hozzáférés lehetőségét (kínálatcsökkentés) (ISM, 2001. 42)

A stratégia egyik fő vívmánya, hogy létrehozza a Kábítószerügyi Egyeztető Fórumokat (KEF), melyek helyi szinten tudják felmérni és kezelni a problémákat. „A Nemzeti Stratégia kulcstényezői a helyi Kábítószerügyi Egyeztető fórumok. Ezekben a bizottságokban a helyi állami, önkormányzati, civil és egyházi szervezetek képviseltetik magukat: a prevenció és a terápia világának szereplői, valamint az ezeket szervezeti szinten összefogó ÁNTSZ-ek, a közösségfejlesztés szervezetei, a gyermekjóléti szolgálatok, valamint az igazságszolgáltatás, a büntetés-végrehajtás, a rendőrség és az önkormányzat szakosított szerveinek képviselői. Ezek a 8- 10 fős bizottságok gyűjtik össze a helyi szinten jelentkező drogproblémával kapcsolatos információkat, monitorozzák a változásokat, meghatározzák a legfontosabb rizikócsoportokat, megállapítják a közösségi prevenció célkitűzéseit, a terápia lehetőségeit, egyben pedig a prevenciós, közösségfejlesztő és terápiás kapacitásokat is nyilvántartják. Évenként tervet készítenek a helyi feladatokról - összhangban a Nemzeti Stratégia célkitűzéseivel-, majd év végén beszámolót készítenek az elvégzett munkáról. A beszámolót a helyi közösségek tagjaival megismertetik és elküldik a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottságnak, az országjelentés elkészítése céljából." (ISM, 2001. 49)