Az Európai Unió drogstratégiája

A nemzetközi intézkedések ellenére sokáig nem létezett egységes álláspont az európai politikában a drogokkal kapcsolatban. Az EU elődszervezete az Európai Gazdasági Közösség már az 1980-as években megfogalmazta a közös fellépés igényét, így ezenévtized közepén megindulhatott a többszintű együttműködés a tagállamok között. Az Európai Parlament 1985-ben hozta létre a Stewart-Clark Bizottságot, ami az első kísérlet volt az önálló európai drogpolitika megalkotására. 1988-ban létrehoztak egy olyan költségvetési fedezetet, amely a kábítószer elleni harcot finanszírozta. 1992-ben aláírják a Maastrichti szerződést, amely az Európai Unió alapdokumentuma, és ebben is helyet kap a kábítószer-probléma elleni összefogást sürgető tétel. 1993-ban az Európai Tanács létrehozza az Európai Kábítószer- és kábítószer-függőséget Megfigyelő Központot (EMCDDA), mely 1995-ben kezdi meg munkáját. 1999-ben Helsinkiben az Európai Bizottság elfogadta az EU egységes 2000-2004 közötti időszakra érvényes akciótervét, amely hat célkitűzést tartalmazott az elkövetkező öt évre, ezek:
  1. jelentősen csökkenteni kell a drogfogyasztást;
  2. jelentősen csökkenteni kell a droggal kapcsolatos közegészségügyi veszélyeket;
  3. jelentősen növelni kell a kezelt drogosok számát;
  4. jelentősen csökkenteni kell a kábítószerek kínálatát;
  5. mérsékelni kell a droggal kapcsolatos bűncselekmények számát;
  6. csökkenteni kell a pénzmosást és a prekurzorok kereskedelmét.

Az Európai Unió Tanácsa 2004-ben tűzte ki célul, hogy elfogadja az Európa Tanács 2005-2012 közötti időszakra vonatkozó új drogstratégiáját. A stratégiát úgy építették fel, hogy két egymást követő négy éves cselekvési tervet tartalmazzon. A lefektetett keretrendszer céljaként a társadalom és az egyén jólétének védelmét és növelését, a közegészségügy védelmét, a lakosság számára magas szintű biztonság nyújtását, illetve a kábítószer-probléma kiegyensúlyozott, egységes megközelítését tűzte ki. A stratégia kidolgozásánál számba vették a nemzetközi egyezményeket és alapelveket, meghatározták a pontos célkitűzéseket, a hosszú, a közép és rövid távú célokat. Kiemelt szerepet kapott az ellenőrizhetőség és az elszámoltathatóság, tehát a visszacsatolás. Létrehoztak a tanácson belül egy horizontális munkacsoportot, melynek fő feladata, hogy előkészítse a drogokkal kapcsolatos politikai döntéseket, elősegítse a nemzeti stratégiák létrejöttét, illetve felderítse a hiányosságokat és a párhuzamos tevékenységeket az Unión belül. A közös stratégiában a prevencióval foglalkozó részek a következő elvi célokat tűzik ki:

  • Közös fellépés a kábítószer-fogyasztással kapcsolatos egészségkárosodás csökkentése érdekében, beleértve a tájékoztatást és a megelőzést is.
  • A kábítószer-probléma kiegyensúlyozott megközelítése tudományos központok, szakemberek, reprezentatív nem kormányzati szervezetek, a civil társadalom és a helyi közösségek széles csoportjainak bevonásával történjen.
  • A stratégia két fontos politikai területe a kereslet-csökkentés és a kínálat-csökkentés.
  • A megelőző programok hozzájutásának és hatékonyságának fokozása, a kezdeti hatástól a hosszú távú fenntarthatóságig.
  • A pszichoaktív anyagok használatának következményeinek fokozott tudatosítása.
  • A megelőző intézkedéseknek ki kell terjednie a korai kockázati tényezőkre, a felderítésre, a célzott megelőzésre és a családi/közösségi alapú megközelítésre.
« Előző | Következő »