A nemzetközi kábítószer-ellenőrzési rendszer

Az ENSZ 1961-ben New Yorkban (módosítva: Genfben, 1972-ben), 1971-ben majd 1988-ban Bécsben elfogadott konvencióiban írta elő a kereslet és kínálatcsökkentést a tagállamoknak, a drogjelenség visszaszorítása érdekében. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) először 1969-ben foglalt állást a kábítószerekkel kapcsolatban, és meg is alkotta annak definícióját:
Drogfogalom. „A drog az a bizonyos anyag, amely az élő szervezetbe jutva megváltoztatja annak egy vagy több funkcióját." (WHO, 1969)1977-ben WHO meghatározta, hogy mi a kábítószer-élvezet: „Olyan tiltott vagy nem tiltott szerek fogyasztása, amelyek fogékony biológiai struktúrák ingerléséhez vezetnek, használatuk veszélyes, visszaélésre alkalmas vagy deviáns jellegű."(Szabó, 2010)A nemzetközi szervezetek rendszerét Sárosi Péter a következőképen foglalja össze tanulmányában: „A nemzetközi drogtilalmi (avagy hivatalosan: kábítószer ellenőrzési) rendszer fenntartását különféle ENSZ-hivatalok ellenőrzik. A nemzetközi Kábítószer-ellenőrzési Iroda (INCB), amely a konvenciók betartását monitorozza az egyes tagállamokban, éves jelentésében rámutat azokra a politikai döntésekre, amelyek véleménye szerint sértik az egyezményeket, súlyos esetben pedig szankciókat is kilátásba helyezhet. Az ENSZ tízéves kábítószerügyi akciótervét az ENSZ Gazdasági és Szociális Bizottságának (ECOSOC) közgyűlésein (UNGASS) határozza meg. A stratégia végrehajtását az évenként Bécsben ülésező Kábítószerügyi Bizottság (CND) értékeli. A CND felügyeli a napi ügyek végrehajtásáért felelős Kábítószer- és Bűnüldözési Irodát (UNDC) is. Ha a nemzetállamok felépítését használnánk párhuzamként, akkor azt mondhatnánk, hogy az UNGASS az ENSZ tízévenként ülésező kábítószerügyi parlamentje, melynek az egyik évenként ülésező bizottsága a CND, választott kormánya pedig a UNODC." (Sárosi, 2005. 47.)