A drogproblémák kezelése ciklikus modellje

A Biopolitika-Drogprevenció című tanulmánykötet a nemzeti Drogmegelőzési Intézet Elméletek-modellek című sorozatának negyedik tagja. A kötet nagy alapossággal járja körbe a drogprobléma társadalmi, politikai és tudományos megközelítései. Rácz József „Biopolitika" című tanulmányában a filozófia és tudomány érvrendszerével próbálja a politikai döntéseket értelmezni. A szerző felvázolja a drogproblémák kezelésének ciklikus modelljét, melyet majd a hazai drogpolitika alakulásával állítunk párhuzamba.

„Társadalmi problémákkezelésénél - Spector és Kitsuse (1973, 1977) nyomán - megkülönböztethetünk az első és második generációs problémakezelést.
Az elsőgenerációs problémakezelés jellemzői:
  • Mozgósító agitálás: Orvoslásra szoruló társadalmi problémák észlelése: „Tenni kell valamit!"
  • Hivatalos - többnyire állami- szerepvállalás a probléma kezelésében:
a: szakpolitika kidolgozása
b: szakpolitika megvalósítása
A második generációs problémakezelés jellemzői:
  • az eredeti szakpolitika módosulásra szorul, mert nem érte el a kitűzött célokat; az eredeti társadalmi probléma nem változott, vagy esetleg még súlyosabbá is vált;
  • új vagy alternatív programokra van szükség: a politikai megvalósítás (eszközök) kudarca ekkor már nyilvánvaló;
  • reformokat sürgető agitálás: a problémadefiniálás kudarca = mozgósító agitálás
  • konfliktus az eredeti és új értelmezés között. Másodikgenerációs problémakezelésről valójában akkor beszélhetünk, ha nem pusztán az elsőgenerációs politika mondott csődöt, hanem az elsőgenerációs problémadefiniálás is; azaz a problémát kell újra definiálni. Például az addikciókkal kapcsolatban morális probléma helyett betegségről, vagy betegség helyett bűnözésről beszélnek, és az új definíciónak megfelelő új politikát kezdeményeznek. Azaz: a ciklus „magasabb szinte" újra indul."(Rácz, 2005. 16.)

A hazánkban végbemenő szakpolitikai változások dinamikája sok ponton hasonlóságot mutat a fenti modellel:

  • A tagadás, titkolózás időszaka az 1945-től 1989-ig tartó szocialista államhatalom politikájában.
  • A politika lassú helyzetfelismerése és elhúzódó valós cselekvés időszaka: a 90-es évek első fele.
  • A drogpolitika pártpolitikai alapon bipólusossá válik: a konzervatív és a liberális álláspont küzdelme a 90-es évek második felétől napjainkig.
  • Stratégiaalkotás a nemzetközi elvárások és a problémamegoldás belső igényének kielégítésére.
  • Megszületik A Nemzeti Stratégia a Kábítószer-probléma Visszaszorítása érdekében. (2000)
  • A Stratégia cselekvési tervének kidolgozása, majd végrehajtása. (2002)
  • A Stratégia értékelése, az új eredmények és a kritikák tükrében a Stratégia megújítása az eddigi elvek mentén. (2005-2009)
  • A parlamenti erőviszonyok nagymértékű átrendeződését követően az új kormány széleskörű átalakításokat vezet be, többek között a drogpolitikát illetően is. Személyi változások és szervezeti átalakulások mennek végbe, a kormány felfüggeszti az éppen érvénybe lépő Drogstratégiát. (2010)
  • A kormányzat új stratégia kidolgozását jelentette be, egyes szakmai és civil csoportok hangot adnak felháborodásuknak, miszerint őket kihagyják az egyeztetésből. (2011)
« Előző | Következő »