A prevenció színterei
A prevenciós legelső említett színtere megegyezik az elsődleges szocializálódás színterével, a családdal. A családban alakul ki az önértékelés, és innen sajátítja el a gyermek az első viselkedésmintáit, amik meghatározzák, hogy miképpen viszonyuljon önmagához és másokhoz, az értékekhez, és a szabályokhoz, az egészséghez, és a kevéssé humanisztikus viselkedésmintákhoz (erőszak, káros szenvedélyek). A családtagoknak, elsősorban a szülőknek, képesnek kell lenniük felismerni a drog jelentette veszélyt, és ha szembesülnek a problémával tudjanak róla beszélni, szükség esetén a megfelelő szakembert felkeresni. A helyi közösségek, a civil és egyházi szervezetek szervezzenek a szülők részére is előadásokat a drogokkal kapcsolatban, illetve a szülők képviseltessék magukat olyan iskolai fórumokon és szervezetekben, mint az iskolaszékek.
„Az iskolai drogprevenció elsődleges prevenció" - kezdi az iskolai színtér tárgyalását a Stratégia. Bár nem tárgyalja a prevenció fajtáit részletesen, itt leírja az első és másodlagos prevenció megkülönböztetését:
„Ha felszínre kerülnek a drogproblémák, az elsődleges prevenció módszerei az iskolai környezetben kábítószer használók kezelésére nem, vagy csak korlátozottan alkalmasak. Ilyenkor beavatkozásra van szükség, általában megfelelő (külső) szakemberek bevonásával (iskolaorvos, védőnő, pszichológus, nevelési tanácsadó, drogambulancia stb.)" (ISM, 2001. 66. o.)
„Az iskolai drogprevenció elsődleges prevenció" - kezdi az iskolai színtér tárgyalását a Stratégia. Bár nem tárgyalja a prevenció fajtáit részletesen, itt leírja az első és másodlagos prevenció megkülönböztetését:
„Ha felszínre kerülnek a drogproblémák, az elsődleges prevenció módszerei az iskolai környezetben kábítószer használók kezelésére nem, vagy csak korlátozottan alkalmasak. Ilyenkor beavatkozásra van szükség, általában megfelelő (külső) szakemberek bevonásával (iskolaorvos, védőnő, pszichológus, nevelési tanácsadó, drogambulancia stb.)" (ISM, 2001. 66. o.)