A prevenció céljai és cselekvési terve

A stratégiai tervezés és az ellenőrzés, kiértékelés miatt szükséges, hogy a prevenciónak is külön legyen hosszú, közép és rövidtávú célkitűzése. A hosszú távú célok között feltüntetikazokat a területeket, ahol szükséges megakadályozni a droghasználat terjedését, illetve megfordítani a negatív tendenciákat:
  • a drogot első alkalommal kipróbálók átlagéletkorának csökkenését visszafordítani;
  • a fiatalok számára ne legyen kulturálisan elfogadott a droghasználat, szükséges tudatosítani, hogy a társadalom túlnyomó többsége nem használ drogokat;
  • váljon vonzóvá az egészséges, drogmentes életmód;
  • iskolai egészségstratégia kialakítása, amely kiemelt módon kezeli az iskolai drogstratégiát;
Középtávú célok:
  • működő egészségfejlesztő, drogprevenciót tartalmazó programok létrehozása mindazon színtereken, ahol a fiatalok felnőnek (család, közoktatás, felsőoktatás, kiegészítő oktatási rendszerek, szabadidős tevékenységek, sport, egyházi élet)
  • az egészségfejlesztő programok és a drogprevenció fedjék le a magyar ifjúság minél szélesebb körét, különösen ott, ahol különösen nagy szerepe van: a közoktatásban és a felsőoktatásban résztvevők, az iskolából kimaradtak, a munkanélküli fiatalok, más pszichoszociális okból veszélyeztetettek körében;
  • fokozódjék a fiatalok tudása droghasználatból következő negatív hatásokról
  • a hosszú távú iskolai prevenciós, egészségfejlesztés hangsúlyát a készségfejlesztésre kell helyezni;
  • biztosítani a közoktatásban résztvevő fiatalokat célzó prevenciós tevékenységek pénzügyi támogatását;
  • meg kell szervezni az iskolai drogkoordinátorok kiképzését;
  • az iskolákban szükséges az egészségfejlesztéssel és az életvezetéssel kapcsolatos tantárgyakhoz integrálni a drogprevenciót (az önálló kábítószer-megelőzési kurrikulum nem feltétlenül váltja be a hozzá fűződő reményeket, eredményesebb, ha a fiatalok több tantárgy keretében ismerkednek meg a problémával);
  • fel kell ismerni és meg kell valósítani a Magyar Honvédség drogstratégiája alapján a hadsereg keretein belül folytatott prevenciós munka lehetőségeit;
  • az iskolában dolgozó nem tanár szakemberek (iskolaorvos, szociális munkás, ifjúságsegítő, drogszakemberek) munkafeltételeinek javítása, különösen fontos a kortárs segítők támogatása;
  • igénybe kell venni az információs társadalom nyújtotta lehetőségeket: Sulinet, Teleház, MultiCenter stb., másrészt létre kell hozni, illetve támogatni kell a megelőzési ismereteket speciális technikákkal megvalósító programokat és szolgáltatásokat (CD-ROM, DVD, Chat-klubok, stb.);

Rövid távú célok

  • felmérések készítése a fiatalkori droghasználatról (ESPAD vizsgálatok folytatása, kiterjesztése);
  • a prevenciós programok elterjedéséről és hatékonyságáról szóló kutatások készítése;
  • a közoktatásban résztvevő fiatalokat megcélzó programok anyagi támogatásának biztosítása;
  • a kutatások és hatékonyság-vizsgálatok eredményeinek kiértékelése kutató intézetek és népegészségügyi szakemberek bevonásával;
  • a prevenciós programok egységes minőségbiztosítási rendszerének és akkreditációjának kidolgozása, a Dorgmegelőzési Egészségfejlesztési Akkreditációs Bizottság felállítása;
  • nemzetközi tapasztalatok hozzáférhetővé tétele és felhasználása, a magyar sajátosságok szem előtt tartásával;
  • szervezeti, koordinációs keretek kialakítása: Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság -Prevenciós munkacsoportjának, illetve a helyi Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok prevencióval foglakozó szakembereinek bevonásával;

A Stratégia egy táblázatban (ISM, 2001. 77-78.) közli azokat a mutatókat, amik szerint a célok megvalósulását lehet mérhetővé tenni. A két fő oszlop az „Eredményességi mutatók" és a „monitorozás eszközei" címet kapta. Az eredményességi mutatókhoz a következőket sorolja: epidemiológiai mutatók, attitűd, életstílus mutatók, tanárok prevenciós, egészségfejlesztési képzettsége, támogatási rendszerek kiépülése, iskolai drogstratégiák létrejötte, iskolai drogkoordinátorok számának növekedése. A helyi KEF-ek szakembereinek részvétele, helyi intézményközi írásos beszámolók, marginalizálódott fiatalok száma, fiatalok epidemiológiai kutatásaira fordított összegek növekedése, szakemberek számára hozzáférhető adatbázisok, akkreditált tanártovábbképző programok száma, a programokon résztvevők száma, információs kiadványok száma, médiaesemények száma, tanárképzés kurrikulumának száma.

A monitorozás eszközeinek a következőket nevezi meg: epidemológiai vizsgálatok, attitűdvizsgálatok, tanári tevékenység monitorozása, iskolai minőségbiztosítás keretében a prevenciós munka értékelése, írásos beszámolók a helyi KEF-ek munkájáról, prevenciós adatbázis létrejötte, akkreditált programok elfogadása, médiaelemzés, a tanárképzés és a továbbképzés tanmenetei.

« Előző | Következő »