A párhuzamos interakciók alapelve azt jelenti, hogy a tevékenységek minél sikeresebb megvalósításának érdekében a rendelkezésre álló humán-erőforrások leghatékonyabb kiaknázására szükséges törekedni. Ennek egyik formája, hogy a tevékenységek egy időben, egymással párhuzamosan valósulnak meg úgy, hogy abba valamennyi személy (vagyis a teljes humán-erőforrás) aktívan, a csoport tagjaival interakcióba lépve bevonódik. Mindehhez javasolt a különböző tématerületekre szerveződő csoportok létrehozása, melyek rendszerbe szerveződve horizontális és vertikális együttműködési hálót alkotnak. Annyi párhuzamos interakció zajlik egy időben a közös cél érdekében, ahány csoport jött létre. A csoportokon belüli és a csoportok közötti nagyszámú kommunikáció (interakciók) a tevékenység eredményessége szempontjából folyamatos megerősítő jellegű, illetve korrigáló funkciójú visszacsatolást tesz lehetővé.

Az egyéni felelősségvállalás és számonkérés alapelve szerint a tevékenységek sikeressége érdekében konkretizálni szükséges, mely területek ki(k)nek a felelősségi körébe tartoznak, és milyen módon biztosított a számonkérés. Mindehhez javasolt az egyes tématerületekhez létrehozott csoportokon belül a felelősségek név szerinti elosztása (például konkrét szerep-kiosztás segítségével), illetve a csoportok interakciós lehetőségének kialakítása, amelyek folyamatosan biztosítják az egyéni feladatok elvégzésének nyomon követését.

Az építő és ösztönző egymásrautaltság alapelvének működése a tevékenységek eredményes megvalósításának egyik segítője, amikor a különböző tématerületek megoldására szerveződő csoportokon belül és között a személyre szabott feladatok nemcsak formálisan, hanem tartalmilag is egymásra épülnek. Vagyis a feladatok, megvalósítandó tevékenységek szétosztása során törekedni kell arra, hogy az egyes területeken elvégzett tevékenységek (akár csoporton belül, akár csoportok között) ösztönzően hassanak más tevékenységek elvégzésére, és egyúttal csak úgy lehessen elérni valódi eredményt, ha minden tevékenység sikeresen zárul. Az így tervezett tevékenységsor megvalósítása során minden résztvevő folyamatosan érzékeli a helyét, szerepét, fontosságát, mely során - mint a mozaikban - egy elem nem tud egészet alkotni a többi rész nélkül, ahogy a többi rész sem válik egésszé soha őnélküle.

Az egyenlő részvétel és hozzáférés alapelvének működése azért fontos, hogy a célok sikeres elérése érdekében mindenki részt vegyen a tevékenységekben. Fontos, hogy a résztvevő tudásának legjavát használja fel, így a megvalósítók egyéni döntései és feladatvállalásai mentén szükséges felépíteni a tevékenységsort. Erre alapozottan lehet kialakítani az egyéni felelősségvállalás (jogok és kötelességek) és számonkérés rendjét. Így mindenki személyre szabott módon veheti ki a részét a feladatokból: az önként vállalt terhelés mértéke garancia lehet a feladatvégzés sikerességére. Az egyenlő hozzáférés (háttérbe szorulás elkerülése) érdekében kiemelt figyelmet kell fordítani a tervezett és folyamatos információ-áramlásra, a nyilvánosságra, és a jól lehatárolt jogkörökre.