Nem kerülhetjük ki, s bár nem kultúrpolitikai vagy történetfilozófiai koncepcióról van szó, nem is egységes eszmerendszerről, de mégis valamiféle - rendkívül erős, meghatározó - szellemi hatásként kell kezeljük a revíziós gondolat kérdését. A liberális eszmék elleni harc mellett egyértelműen ez hagyott a legmélyebb nyomot a közoktatáson (és a közgondolkodáson, valamint az élet szinte minden területén).

Trianon, Trianon igazságtalansága, a revízió követelése, az irredentizmus a Horthy-korszak hétköznapjainak úgymond szerves része volt.⁴⁵³ A természetesnek tekinthető alapálláspont szerint a béke rendelkezései nem lehetnek véglegesek. A magyar közoktatásban jelentős szerepet kapott ennek hangsúlyozása, a revíziós szellem életben tartása és elplántálása a fiatalokban. Az ún. „nemzeti tárgyaknak" (magyar nyelv és irodalom, latin, történelem, földrajz, hittan) kiemelt szerepe volt ebben, de a közoktatás egészében, amolyan kereszttantervi célként, minden tantárgyban és a tanórán kívüli tevékenységekben is kódolva volt (pl. Magyar Hiszekegy imádkozása, iskolai ünnepségeken irredenta előadások, pályázatok, irredenta dekorációk, sőt írószerszámok ).

A revizionista érvrendszeren belül megkíséreljük néhány fő csapás felvázolását. A tankönyvekben, különféle módokon, Trianonnal kapcsolatban három fontos üzenet jelent meg:

1. „a trianoni béke igazságtalan

2. az ország megcsonkítása csak ideiglenes lehet

3. a magyar történelemből levont tanulságok megmutatják a biztos felemelkedés útját."⁴⁵⁴

Az igazságtalanság bizonyítására az egyik fontos érv a történeti jogra való hivatkozás volt. (Ennek alátámasztásában a történelemtanításnak kulcsszerepe volt!) A főbb történeti érvek a következők. Egyrészt, ma élő nemzetet nem bántottunk a honfoglalás során - nem túrtunk ki senkit közülük, csak mi vagyunk itt ma őslakosok, a többi nemzetiség bevándorló, akiket beengedtünk, befogadtunk, amikor ők bajban voltak, de ők mégis hátba támadtak minket, 1948-ban is, 1918-ban is.⁴⁵⁵ Másrészt, a Nyugat békés fejlődését Magyarország biztosította azáltal, hogy felfogta a keleti barbár betöréseket. A nemzetiségek tömeges betelepülése az országba a törökellenes harcok következménye, melyek során Magyarország „testével védte" a Nyugatot (kereszténység védőbástyája), de az Trianonban csúfosan cserben hagyta korábbi megmentőjét.⁴⁵⁶ Harmadrészt, sok tankönyvben jelenik meg az az érv, hogy Közép-Európa, illetve Európa békéjét csak hazánk tudja biztosítani: „A magyar medence népének konszolidáltsága, hatalmas, erős, egységes államalakulása képes egyedül biztosítani Európa békéjét, a Balkán nyugalmát, a germán-szláv érdekellentétek összeütközésének megakadályozását."⁴⁵⁷ A kultúrfölény-elmélet szintén a történeti érvek közé sorolható, s nem feledkezhetünk meg a Szent Korona, illetve a Szent Istváni Magyarország eszményképének hangsúlyozásáról sem. Természetesen fontos szerepet kaptak a földrajzi és gazdaságpolitikai érvek is.

Fontos üzenet továbbá, hogy a katasztrófa után lesz nemzeti feltámadás, amit az erkölcsi megújulás hoz el (ez megfelel a szellemtörténeti felfogásnak). Történeti példaként korábbi történelmi katasztrófákat látunk, mindegyikből az erkölcsi (vallásos) megújulás jelentett kiutat, pl. az augsburgi csatavesztés után a kereszténység felvétele, Mohács után a katolikus megújulás.⁴⁵⁸

Az irredentizmusra nevelés tárgyában az egyik legfontosabb hivatkozási ponttá 1871 vált. „Moltke, a győzelmes hadvezér szavai szerint az 1871. évi háborút a >Scullehrerek<, a német tanítók nyerték meg."⁴⁵⁹ De ugyanígy a francia tankönyvek 1871 utáni revansista szellemére is példaként tekintettek.⁴⁶⁰

453 Lásd erről pl. Zeidler Miklós munkáit (A magyar irredenta kultusz a két világháború között, Budapest , Teleki László Alapítvány, 2002.; A revíziós gondolat, Budapest , Osiris, 2001.)
454 Unger, 1976. 185.
455 Unger, 1976. 95. Karácsonyi János ezeket az érveket már az első világháború alatt megfogalmazta és publikálta.
456 Unger, 1976. 186.
457 Unger, 1976. 95.
458 Unger, 1976. 186-187.
459 Makay Béla: Népnevelési egyesületek. Néptanítók Lapja, 1919. 33-35. sz. Idézi: Unger, 1976. 96.
460 Kornis Gyula: A tankönyvek nemzetközi ellenőrzése. (1923.) In: Kornis, 1928. 205-209.