A Monarchia szétesése, a forradalmak és Trianon alapvetően határozták meg a két világháború közötti Magyarország történetét, kül- és belpolitikáját, közgondolkodását. Amennyire közhelyes ez a megállapítás, épp annyira igaz és érvényes a korszak oktatásügyére, különösen a történelemtanításra. Rendkívüli módon megnőtt a történelem iránti érdeklődés, az emberek arra voltak kíváncsiak, mi vezetett el Trianonhoz, ki vagy mi tehető felelőssé a nemzeti tragédiáért.

E kérdésre a vizsgált korszakban eltérő válaszok születtek, történeti munkák, visszaemlékezések, politikai állásfoglalások stb. formájában. A háborút követő forradalmak résztvevői-alakítói többnyire a dualizmus utolsó évtizedeinek kormányzati politikájára hárították a felelősséget, mivel az a társadalmi és politikai problémákra, kihívásokra nem tudott hatékony választ adni. Az úgynevezett ellenforradalmi tábor viszont közvetlenül a háború alatti és utáni eseményekre (is) fókuszálva nevezte meg a felelősöket, így a hátországban kialakult destruktív mozgalmakat és a tehetetlen, cselekvésképtelen forradalmi vezetőket, elsősorban Károlyi Mihályt és Kun Bélát.⁴²⁷

427 Romsics, 2008. 196.