A történelemtanítást erősen befolyásoló történetírói hatások mellett fontos röviden szót ejtenünk a korszak nagy hatású művelődéspolitikusairól és azok történelemszemléletéről. Gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter, valamint közoktatásért felelős államtitkára, Kornis Gyula⁴⁴⁵ koncepcióját vizsgáljuk meg, melyek maguk is összecsengenek a fent bemutatott szekfűi alapokkal.

Klebelsberg közismert nézetei, a neonacionalizmus és a kultúrfölény köré építette történelemszemléletét és művelődéspolitikáját. Kiindulópontja a megcsonkított Magyarország újrapozícionálása a háború utáni Európában, a lehető legelőnyösebb új helyének és szerepének kialakítása, mindezzel a revízió előkészítése.

A kultúrfölény jól ismert programja (a kifejezést egyébként nem Klebelsberg találta ki, az már a századfordulón forgalomban volt), mindezt oly módon volt hivatva szolgálni, hogy megteremti a magyarság kulturális vezető szerepét a Kárpát-medencében. Közismert Klebelsberg 1922-es országgyűlési bemutatkozó beszéde, melyben a vallás- és közoktatásügyi tárcát a honvédelemhez hasonlította: „A magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti naggyá." a kultúrfölény kialakítása által lehetséges csak, hogy „lefegyverezetten is az Árpád szerezte földön megmaradhassunk és egyszer megengedett eszközökkel az elveszítettet visszaszerezzük"⁴⁴⁶

A „neo" szócska Klebelsberg nacionalizmusa előtt a dualizmus kori (sőt, szerinte már a középkorban is létező!) magyar nacionalizmustól való megkülönböztetést szolgálja. Ez utóbbi célja szerinte a kettős Monarchiából való kiszakadás, a teljes állami függetlenség elérése volt, ami alapvetően egy elutasító, passzív, (negatív) magatartás, küzdelem a centralizáció és a németesítés ellen. A „régi" nacionalizmus ellenfele „fönt" van, a Habsburg uralkodóházban. Az új nacionalizmus célja az immár független, ámde csonka Magyarországon a területi integritás helyreállítása, vagyis ez egy aktív, cselekvő, pozitív magatartás. Az új nacionalizmusnak is van ellenfele, de nem „fönt", hanem „lent," ellenfele egy eszme, a szocializmus, s a hozzá kapcsolódó internacionalizmus.⁴⁴⁷

Hozzá kell tennünk, hogy a Horthy-korszak politikai ideológiájának egésze ezen elvek mentén határozta meg önmagát, kifejezve ezáltal a forradalmaktól, elsősorban a tanácsköztársaságtól való elhatárolódását, sőt szembehelyezkedését. A liberális, (illetve szocialista) eszmék helyett a konzervatív, az internacionalista helyett a nacionalista vagy nemzeti, az ateista helyett pedig a keresztény nézeteket hirdette. A keresztény-nemzeti és konzervatív kurzus nevelésügyében is szorosan összekapcsolódott a nemzeti és a valláserkölcsi nevelés.

A neonacionalizmusnak Klebelsberg szerint nemcsak eszköze, de célja is az oktatás, helyesebben a nevelés (és ezen a ponton összefonódik a kultúrfölény elvével), mely által művelt és jómódú nemzetté válhat a magyar, így a környező népeknél fajsúlyosabb lesz. A néptömegek művelésének két nagyon fontos célja van: egyfelől erkölcsi és ezáltal politikai, másfelől gazdasági hasznot vár tőle. Gazdasági hasznot, hiszen a képzett és (általánosan és szakmailag) művelt munkaerő a hatékony termelés egyik feltétele.⁴⁴⁸ Erkölcsi és politikai tekintetben a liberalizmus és a szocializmus káros, nemzetromboló eszméi elleni védekezés leghatásosabb módjának Klebelsberg és Kornis (az elitképzés mellett) egyaránt a tömegek, a demagógiára fogékony alsóbb társadalmi rétegek műveltségi szintjének felemelését tartották.

Az oktatásnak, és ezen belül is a történelemoktatásnak kulcsszerepet szántak. Az ún. „történeti érzék" kialakításától azt várták, hogy a tömegek immunissá válnak a felforgató eszmékkel kapcsolatban és felismerik, hogy azok a magyar lélektől idegenek.⁴⁴⁹ Kornis így fogalmazta meg a neveléspolitika aktuális feladatait 1921-ben: „Iskoláink tantervében minden nemzeti tárgynak csak egy tengely körül kell forognia: az integer Magyarország körül [...] Meg kell teremtenünk az irredentizmus leghatékonyabb pedagógiáját [...] A nemzeti kultúrpolitika másik fő feladata az ifjúság lelkének megvédése az internacionalizmus szelleme ellen [...]Minthogy az itt vázolt szellemet a keresztény morál tartalmazza a legteljesebb mértékben és a leghatásosabb módon, a nemzeti politikai nevelés csak úgy lehet biztosítva, ha keresztény vallásos érzület hatja át."⁴⁵⁰

Kornis Gyula elképzelései szerint az iskolapolitika feladata a társadalmi munkamegosztás (mai szóval: munkaerőpiac) diktálta igényeknek való megfelelés. Ez egyben garantálja azt is, hogy mindenki a maga tehetsége, érdeklődése, igényei és lehetőségei szerint válasszon iskolát, kapjon megfelelő tudást.⁴⁵¹ Ez a nézet az 1890-es évektől folyamatosan zajló vitában, melynek fő kérdése a középiskola-típusok egységesítése avagy differenciáltságának megtartása volt, az utóbbi megoldás mellett tette le a voksot. A vita a 20-as és 30-as években sem csitult, de míg a 20-as évek oktatáspolitikusai, mint láttuk, a differenciált iskolaszerkezetet részesítették előnyben (lásd majd az 1924. évi középiskolai törvényt), addig a 30-as években az egységesítési szándék kerekedett felül (lásd majd az 1934. évi középiskolai törvényt). A differenciálás mellett felszólalók a diákok és a munkaerőpiac eltérő igényeit hangoztatták, a speciális szakképzés nyújtásának legjobb módját látták ebben, a túlterheltség elkerülésével. Az egységesítők ezzel szemben a társadalmi különbségek rögzítését, az esélyegyenlőség hiányát látták benne, valamint az egységes nemzeti műveltség kialakításáért küzdöttek.⁴⁵²

445 Kornis Gyula: (1885-1958) filozófus, egyetemi tanár, piarista szerzetes, kultúrpolitikus, 1927-től 1931-ig gróf Klebersberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter közoktatásért felelős államtitkára. (Magyar életrajzi lexikon I. kötet (A-K). - főszerkesztő: Kenyeres Ágnes - Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967. 228-229. http://mek.niif.hu/00300/00355/html/index.htm (2011. január 12.)
446 Klebelsberg Kunó: Jöjjetek harmincas évek! Athenaeum, Budapest, 1930. 112. Idézi: Unger, 1976.
447 Klebelsberg Kunó: A történettudomány, az elméleti államtan és a publicisztika viszonya s a neonacionalizmus mint elméleti államtani ideológia. A Magyar Történelmi Társulat 1928. évi május hó 10-i közgyűlésén mondott elnöki megnyitó beszéd. In: Klebelsberg, 1928. 307-309.
448 Kleblsberg Kúnó: A magyar neonacionalizmus. Megjelent a Pesti Napló 1928. január 1-i számában. In Klebelsberg 1928. 122-123. és Reálpolitika és neonacionalizmus. Megjelent a Pesti Napló 1928. január 8-i számában. In Klebelsberg 1928. 127-133. és Neonacionalizmus. Megjelent a Nemzeti Újság 1928. január 29-i számában In Klebelsberg 1928. 134-139.
449 Unger 1976. 112.
450 Kornis Gyula: Kultúrpolitikánk irányelvei. Bp., 1921. 21-28. o. Idézi: Pukánszky-Németh 1996. http://mek.niif.hu/01800/01893/html/11.htm#fn2
451 Kornis Gyula: Kultúrpolitikánk irányelvei. 1921.In Mészáros 1984. 24-28.
452 Kornis Gyula: Iskolarendszerünk reformja. 1920. In: Mészáros, 1984. 13-23.