A prevenció klasszikus hármas felosztása
A prevenciót, és ezzel együtt a drogprevenciótCaplan nyomán (1963) a következő három kategóriába sorolták:
- Elsődleges prevenció: azoknak szól, akik még nem próbálták ki a kábítószereket.
- Másodlagos prevenció: a résztvevőknek vannak tapasztalataik a drog terén.
- Harmadlagos prevenció: a rendszeres fogyasztók, a függők és a „gyógyult" szerhasználók kezelése.
Az elsődleges prevenció a drogmentesek megóvását jelenti. Színtere az óvodáktól az általános iskolák alsó tagozatáig terjed. Módszere a helyes stratégiák elsajátítása a kereslet visszaszorítása érdekében. A másodlagos prevenció a szerfogyasztók ártalomcsökkentő megóvása. Fő módszere a felvilágosítás. Az iskolai drogstratégia kialakítása és módszertana szerző szerint a másodlagos prevenció eszközei, módszerei meghaladják az iskolai lehetőségeket, a pedagógusok szakmai repertoárját, ezért ezt a munkát az egészségügyi szakemberekre kell bízni. Tehát a régi felosztás szerint a pedagógus csak elsődleges drogprevencióval foglalkozhat.
Ferenczi Zoltán „Iskolai drogprevenció és egészségfejlesztés" című írásában ezt a felosztást idejét múltnak tartja, ugyanis nem választhatók szét így a szintek egymástól. Problémát jelenthet, hogy a prevenció itt egy megelőzésnek tekinthető egy speciális betegséggel szemben. Ez negatív beállítottságot okoz, ami hangsúlyozza a drogfogyasztásból származó hiányt és betegségeket. Az ilyen szemléletből kiinduló iskolai drogprevenció medikális szemléletet tükröz, sokszor direktív és rábeszélő vagy elrettentő módszereket alkalmaz, és kevés figyelmet fordít a lelki és szociális tényezőkre. A szerző példaként hozza fel azt a szituációt, amikor egy hétköznapi pedagógus tapasztalatlannak, és eszköztelennek érzi magát a témával kapcsolatban, ezért külső segítséget kér a szakszolgálatoktól vagy a rendőrségtől. Ezek sokszor kampányszerűek, de mivel csak egy-egy alkalomból állnak, nem hatékonyak.
Az újabb szemlélet szerint a prevenció három kategóriába csoportosítható:
- Általános prevenció: nem differenciál célcsoportok szerint, egy nagy csoport van, ami maga a célcsoport.
- Célzott prevenció: a célcsoport kiválasztása a teljes populációból, például veszélyeztetettségük alapján.
- Javallott vagy indikált prevenció: már célcsoporton belül is differenciál, többszörös kockázati tényezőket céloz meg. Nemzeti Kábítószer Adatgyűjtő és Kapcsolattartó Központ az EMCDDA (A Kábítószer és Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontja) által is használt felosztást a következő módon jellemzi:
Az általános (universal) prevenció kategóriájába tartozó stratégiák a populáció egészét szólítják meg, ami lehet az egész nemzet, a helyi közösség, vagy az iskolás populáció. A prevenciós beavatkozás minden előzetes szűrés nélkül kívánja ellátni a személyek széles körét olyan ismeretekkel, készségekkel, jártasságokkal, amelyek lehetővé teszik a problémák kivédését. Az általános prevenció értelmében az egész populáció veszélyeztetettnek tekinthető, a veszélyeztetettség mértéke azonban igen eltérő lehet. Ebbe a kategóriába sorolhatóak például a médiakampányok.
A célzott prevenció (selective) a teljes populációnak csak egy sajátos módon körülhatárolt részét célozzák meg, nevezetesen azokat a személyeket, csoportokat, amelyek bizonyos sajátosságaik okán különösen veszélyeztetettnek tekinthetők (így azalkoholista szülők gyermekei, iskolából kimaradó, tanulási problémával küzdő fiatalok). A veszélyeztetett csoportok számos szempont alapján azonosíthatóak, történhet ez az azonosítás a biológiai, pszicho-szociális, szociális, vagy környezeti kockázati tényezők mentén - amennyiben a tudományos kutatás bizonyítottan oki kapcsolatot mutatott ki az adott tényező megléte és a probléma-viselkedés kialakulása között. Az egyéni szükségletek a tervezéskor nem lényegesek, a megelőzés célcsoportjai azok lesznek, akik kockázati faktorral rendelkeznek.
A javallott prevenció (indicated) olyan beavatkozásokat és programokat jelöl, amelyek függőnek nem minősülő, de annak korai jeleit mutató személyek viselkedését szeretnék a kívánatos iránynak megfelelően befolyásolni. Ezek a programok tehát elsősorban az egyén szintjén, egyénre szabott módon kezdeményezik a beavatkozásokat. Céljuk minden olyan viselkedészavar befolyásolása, amely vélhetőleg kapcsolódik, vagy elvezet a szerhasználó életút kialakulásához. Az ilyen programok különösen alkalmasak az olyan fiatalokkal való foglalkozás során, akik már összeütközésbe kerültek az igazságszolgáltatás intézményrendszerével, ide sorolhatók az elterelés intézményrendszerén belül nyújtható szolgáltatások, beavatkozások is.
Megállapíthatjuk, a korábban meghatározó jelentőségű problémafókuszúnak tekinthető felosztás egyre inkább egy célcsoport fókuszú kategorizáció irányába tolódik el. A hagyományos intervenciós szemléletből következik, hogy a probléma korai felismerése, és elkerülése válik fontossá, míg az utóbbi években preferált kategorizáció inkább a problémákkal való megküzdést, a speciális beavatkozási lehetőségeket vizsgálja.