Habár a kedvesen követelők frusztrálttá válhatnának a diákok magaviselete miatt, a problémákat normálisnak fogadják el, és hisznek a tanulók fejlődésének képességében. Amikor azok a sikeres kezdőtanárok, akiket vizsgáltunk, ismétlődő kimenetelű viselkedésjelleggel találkoztak, előbb összegyűjtötték az adatokat, hogy jobban megérthessék a helyzetet, mielőtt lépéseket tettek volna (Bondy és mások, 2007). Ezek a tanárok megfontoltan közelítették meg a problémát, olyan kérdéseket téve fel magukban, mint: Mely tényezők befolyásolhatják e problémát? Mikor lép fel ez a magaviselet? Megoldásokat kerestek tehát ahelyett, hogy a diákokat hibáztatták volna, vagy lemondtak volna róluk.

A kedvesen követelő kezet nyújt a diákoknak, hogy jobban megérthesse viselkedészavaraikat, amit sok jó szándékú tanár elmulaszt megtenni. Például mikor Ravet (2007) megkérdezett 10 különös érdektelenséget mutató gyereket, miért viselkednek így, legtöbbjük elmondta, hogy untatja a tananyag. Mikor Ravet ugyanezt a kérdést feltette a diákokkal foglalkozó tanároknak, ők a diákok hozzáállásában, képességeiben, személyiségükben és családi hátterükben észlelt hiányosságokban találtak alapot a hibáztatásra. Ha hibáztatás helyett inkább tisztes odafigyeléssel viseltettek volna diákjaik felé, bepillantást nyerhettek volna a megoldást jelentő lehetőségekbe.