Kedvesen követelőként azt is fel kell ismerni, hogy mindenkit erősen befolyásol saját kulturális háttere olyan dolgokban, mint értékek, hiedelmek, szokások. Habár egy személy saját kultúrájának megismerése igen nehéz feladat, az mégis következetesen alakítja adott személy viselkedésmódját, illetve reakcióit mások viselkedésére. Bepillantást nyerve ezekbe a kulturális értékrendekbe és szokásokba, a tanár visszaellenőrizheti saját meglátásait a diákok viselkedésével kapcsolatosan, hisz amit ő esetleg „rosszalkodásnak" ítél, normális, sőt akár erényes viselkedés is lehet a gyermekek otthoni kultúrájában. Ilyen visszajelzések nélkül a tanár ösztönös előfeltevése figyelmetlenségből azt közvetítheti a diákok felé, hogy nem érdekli őt a sorsuk.

Egy egyiptomi férfi például beszámolt arról, hogyan büntette meg kiskorú fiát tanára, mert meglökte egy osztálytársát. Mikor feleségével együtt felkeresték a tanárt, megértették, hogy a játékból történő lökdösődés az Egyesült Államok kultúrájában nem elfogadható, Egyiptomban viszont bevett gyakorlat fiúk között a szeretet kifejezésére. Ennek a tanárnak a probléma-megközelítése két szempontból is károsan hathatott volna a tanár-diák viszonyra. Először is elmulasztotta megkérdezni a diákot, vagy annak szüleit, hogy miért lökdösődött. Másrészt pedig abból indult ki, hogy a gyermek ismeri a tanár normáit a viselkedéssel kapcsolatosan, és tudatosan döntött azok megszegéséről. Ebből következőleg tehát azonnali reakcióként a büntetés mellett döntött. Noha ez a tanárnő egyébként nagyon kedves és melegszívű, a diákról, valamint annak kultúrájáról való kellően mély ismeret hiányában nem volt képes a gyermek felé közvetíteni törődésének őszinteségét.

A kulturális ismeret és kompetencia gyarapodásának érdekében Ross, Kamman és Coady (2007) a következőket javasolja a tanároknak:

• Mélyüljenek el saját kulturális hiedelmeikben, annak tanulmányozásában, hogy ezek hogyan befolyásolják a diákokkal, valamint családjaikkal való kapcsolatokat.

• Váljanak kíváncsivá a kultúra és a különbözőség terén: próbálják elképzelni, hogy egy adott iskolai gyakorlatot miben élhet meg másként egy-egy csoport (pl. fiúk-lányok, vagy anyanyelvű, illetve idegen nyelvű tanár).

• Tanulmányozzák olyan sikereket elért diákok példáját, akik háttere eltért az átlagostól (lásd: Corwin, 2001, vagy Esquith, 2004)

• Kérdőjelezzék meg diákok viselkedésére adott reakcióikat, hogy esetleges kulturális félreértéseket be tudjanak azonosítani.

• Ügyeljenek a tendenciára, hogy az attól való eltéréseket abnormálisként ítélhessék meg.